A Föld népességének egynegyede nem január elsején ünnepli az új esztendőt – Kínában és Kelet-Ázsia más országaiban az újhold első napjához kötik az évfordulót. Miután a kínai kalendárium a hold és a nap mozgásának kombinációjára épül, ez a dátum is folytonos mozgásban van, így 2026-ban a Kígyó éve február 17-én adta át helyét a Ló évének. Ennek alkalmából ismét útra kel a Kelet és a Nyugat klasszikus zenei hagyományait egyesíteni kívánó, egyedülálló kínai koncertprojekt: európai körútja keretében ezúttal Vuhszi Város Tradicionális Kínai Zenekara ad kínai újévi hangversenyt a Müpában karmesterük, Sun Peng vezényletével.

Kínai tradicionális zenekar hozza az ünnep hírét Európába:

A kínai újév jelentősége Kelet-Ázsiában a keresztény karácsonyéhoz hasonlítható. Az ünnepi előkészületek már december közepén elkezdődnek, heteken át sütnek-főznek, vesznek vagy készítenek egymásnak ajándékokat, ragasztanak ki papírcsipkéket az ablakokba és takarítják – mi több, sok helyen meszelik, festik – ki a házat. Utóbbinak a higiéniai szempontokon túl spirituális jelentősége is van, ezzel az aktussal ugyanis az ártalmas szellemektől és a balszerencsétől is megtisztítják otthonaikat. Az ünnepséghez hagyományosan hozzátartozó petárdadurrogtatás ugyanezt a célt szolgálja.

Az 1998-ban elindított nagyszabású koncertsorozat legfőbb célja, hogy közelebb hozza egymáshoz az európai és az ázsiai zenekultúrát. Az elmúlt majdnem három évtizedben az amszterdami Concertgebouw-tól a berlini Filharmónián át a budapesti Müpáig ívelő turnékon vezető kínai együttesek és muzsikusok adtak elő hagyományos kínai zenét klasszikus hangszereken, a programhoz illő öltözetben.

Az idei turné keretében Budapest mellett Brüsszel, Hamburg, Düsseldorf, Párizs, Erl és Bécs közönsége előtt lép fel Vuhszi Város Tradicionális Kínai Zenekara. Vuhszi (Wuxi) Kína keleti részén, a festői Taj-tó partján fekvő, közel 7,5 millió lakosú város, a Jangce-delta egyik fontos csomópontja. A Csiangnan (Jiangnan) régió részeként gazdag hagyományokkal rendelkezik, zenei öröksége több mint 2500 évre nyúlik vissza. Vuhszi a hagyományos kínai zene és a kéthúros vonós hangszer, az erhu bölcsőjeként ma is élénk kulturális központ. A zenekar repertoárján klasszikus darabok és tradicionális ihletésű művek, valamint népszerű regionális népzenék modern átiratai szerepelnek, de rendszeresen rendel is műveket, hogy elősegítse új kínai zenekari kompozíciók megszületését. Küldetése a „Taj-tó hangjának” eljuttatása a világ színpadaira, megszólítva a nemzetközi közönséget is.

A kínai újév jelentősége Kelet-Ázsiában a keresztény karácsonyéhoz hasonlítható. Az ünnepi előkészületek már december közepén elkezdődnek, heteken át sütnek-főznek, vesznek vagy készítenek egymásnak ajándékokat, ragasztanak ki papírcsipkéket az ablakokba és takarítják – mi több, sok helyen meszelik, festik – ki a házat. Utóbbinak a higiéniai szempontokon túl spirituális jelentősége is van, ezzel az aktussal ugyanis az ártalmas szellemektől és a balszerencsétől is megtisztítják otthonaikat. Az ünnepséghez hagyományosan hozzátartozó petárdadurrogtatás ugyanezt a célt szolgálja. Az óév végét a családok együtt ünneplik, az ősök tiszteletére kiadós vacsorát fogyasztanak el, majd meggyújtják a mindenfelé kiaggatott lampionokat. Ezzel kezdetét veheti a mi szilveszterünkhöz hasonló, másnap reggelig tartó féktelen mulatozás.

Mint említettük, a kínai kalendárium a hold és a nap mozgásának ciklusán alapul, a hold pedig körülbelül 29,5 nap alatt ér vissza ugyanabba a helyzetbe, ezért a naptárba – hogy az eltolódást megakadályozzák – időnként beillesztenek egy-egy extra hetet. Így voltaképpen ugyanúgy korrigálnak, ahogy az éveket a Gergely-naptár szerint számolók, amikor négyévenként egy-egy szökőnappal meghosszabbítják a februárt, így állítva benne helyre a természet ciklikusságát.

A kínai luniszoláris naptárra jellemző időmérési rendszert még a babilóniaiak vezették be i. e. 2500 körül, és nemcsak Kínában, hanem számos más ázsiai országban is használják. Miután azonban a kínaiak voltak azok, akik az évek és napok számolásában ezt a módszert először dolgozták ki részletesen, a nyugati kultúrában ez az elnevezés terjedt el. A történet sajátossága, hogy miközben a legtöbb kelet-ázsiai országban a mindennapi életben már jó ideje a nyugati vagy keresztény naptárként is említett – 1582 októberében bevezetett – Gergely-naptár a mérvadó, addig a hagyományos kelet-ázsiai ünnepek dátumának pontos meghatározásához változatlanul a kínai naptárt veszik alapul.

A kínai újév újhold első napjával kezdődik, és tizenöt napon át tart, azaz a következő teliholdkor fejeződik be. Miként szó esett róla, az ünnepre való felkészülés már december közepén kezdetét veszi. Az újévet megelőző este, illetve az újév első napja hagyományos családi ünnep. Ekkor is hagyomány a nagy vacsora, amely a kínaiaknál az ősök tiszteletére készül, miután hitük szerint az elhunyt családtagok ilyenkor (igaz, láthatatlanul) az élőkkel együtt ünneplik az újév kezdetét. Ez a vacsora, a wei lu – melynek magyar jelentése: „körülülni a háztüzet” – Kínában a családi összetartozás jelképe, megtisztelve az elmúlt generációk hosszú láncát, amelynek legutolsó szeme a jelenben élő család.

Az újévet tehát tizenöt napon át ünneplik, és ebben a bő két hétben minden napnak megvan a maga neve és hagyománya, amely megszabja, mikor, miként és kikre kell emlékezni, milyen isteneket kell az embereknek a házukba fogadni, mikor milyen imádságokat kell elmormolni, mikor milyen szellemben kell megrendezni a családi és baráti összejöveteleket. Az utolsó nap a lampionfesztivál, amely naplemente után veszi kezdetét, és amelyet sokan második újévnek is neveznek. Ilyenkor a települések főterén – miként a fesztivál neve is utal rá – lampionversenyt rendeznek, melyre bárki benevezhet, aki késztetést érez díszes lampionok készítésére. Az est fénypontja a hagyományos kínai tűzijáték.

Írta: Jávorszky Béla Szilárd

Zhao Jiping: Guo Feng
Néplélek

A darab a Meihua Sannong (Szilvavirágzás) című hagyományos kucsin-mű témáját, egy régi kínai dallamot dolgoz fel variációs formában. Bár a műben megjelenik a küzdelem és a fájdalom, üzenete elsősorban a kitartásról és a belső erőről szól. Gazdag hangzásvilágával a kompozíció a kínai kulturális örökség előtt tiszteleg.

Szilvavirágzás:

Deng Jiandong
Tavaszi hajnal (versenymű erhura és zenekarra)

A darab finomam áramló dallamai Csiangnan kora tavaszi táját festik elénk, nyugodt, lírai hangvétele békés és szemlélődő atmoszférát teremt. A mű második felében a zene élénkebbé válik, érzékletesen és költőien jelenítve meg a természet megújulását – a madarak énekét, a virágok nyílását.

Hogyan készül egy erhu?

Jiang Ying
A Selyemút

A mű zenei utazásra hív a Selyemút mentén, fokozatosan erősödő ritmusai és egyre gazdagabb hangzásvilága az utazás izgalmát és a találkozások sokszínűségét tükrözik. A zene az emberi élet, szenvedély és álmok örök témáit szövi egybe. Egyszerre sugároz nyugalmat és erőt – olyan érzést kelt, mintha a nap lassan felkelne a végtelen Selyemút fölött.

Deng Jiandong Kína egyik legkiválóbb erhuművésze. Jelenleg a Vuhszi Kínai Zenekar művészeti igazgatója, valamint a Sanghaji Konzervatórium és a Nankingi Művészeti Egyetem professzora, ahol doktori hallgatók témavezetője is. A Kínai Zeneművészek Szövetsége Hagyományos Vonós Hangszerek Társaságának ügyvezető alelnöke és főtitkára.

A kínai tradicionális zene terén végzett munkáját számos rangos díjjal ismerték el, többek között a Pekingi Nemzeti Erhuverseny első díjával és a Kínai Aranylemez Díjjal. Szólistaként olyan vezető zenekarokkal lépett fel, mint a Kínai Filharmonikus Zenekar, a BBC Filharmonikusok, a Prágai Szimfonikus Zenekar és a Global Jazz Orchestra. Nevéhez fűződik több, ma már modern klasszikusnak számító erhuversenymű ősbemutatója. Előadásmódját virtuóz technika, mély érzelmi kifejezés és a hagyományt és megújulást ötvöző egyedi művészi hang jellemzi.

Zhang Hongyan világszerte elismert pi-pá-művész, pedagógus és a Pekingi Központi Konzervatórium professzora. Az intézményben doktori témavezetőként, a Hagyományos Kínai Zene Tanszék vezetőjeként és a Szellemi Kulturális Örökség Kutatóközpont igazgatójaként is tevékenykedik, emellett számos országos szakmai szervezet vezető tisztségviselője.

Szólistaként Ázsia és Európa több mint ötven országban lépett fel, jelentős koncerttermekben és rangos zenekarokkal, karmesterekkel együttműködve, a nemzetközi sajtó „a Kelet nagyköveteként” emlegette. Pedagógiai munkássága kiemelkedő: tanítványai a legjelentősebb kínai versenyek díjazottjai, és vezető zenei intézményekben folytatják pályájukat. Úttörő szerepet játszott az új pi-pá-repertoár megteremtésében, valamint a zenei köznevelés és kulturális örökség megőrzésének előmozdításában.

Vuhszi Város Tradicionális Kínai Zenekara 2020-ban alakult, állami fenntartású együttes Vuhszi városában. Művészeti igazgatója Deng Jiandong erhuvirtuóz, zeneigazgatója és vezető karmestere Sun Peng, a fiatal karmesternemzedék kiemelkedő képviselője, első vendégkarmestere Ye Cong, a Hongkongi Kínai Zenekar örökös karmestere, művészeti tanácsadója pedig Yan Huichang. Emellett neves zeneszerzők és szólisták, például Gu Guanren, Wang Jianmin és Wu Yuxia is szakmai tanácsadóként segítik a zenekar munkáját. Alapítása óta az együttes Kanadától Franciaországon és Portugálián át Oroszországig, Srí Lankáig több kontinensen fellépett, és számos rangos díjat nyert, köztük a Kiváló Kínai Zenekar és Kiemelkedő Együttes elismeréseket. A zenekar működésének alapja Vuhszi városának több ezer éves kultúrája. Elkötelezett a művészi minőség és a technikai tökéletesség iránt, legfőbb elvei a kiválóságra törekvés, az egyediség, a sokszínűség elfogadása, valamint egy erős márka építése. Rendszeresen rendel műveket, hogy elősegítse új kínai zenekari művek megszületését. Küldetése a „Taj-tó hangjának” eljuttatása a világ színpadaira, megszólítva a nemzetközi közönséget is.