A 2010 decemberében Prima Primissima-díjat kapott Csík Zenekar 1988-ben alakult meg Kecskeméten. Jó tíz éven át kimondottan régi vágású paraszti muzsikát játszott Erdélyből és a mai Magyarország különböző tájairól, csupa-csupa tiszta, ám ma már egyre nehezebben fellelhető forrásból. A kezdetben főleg táncházi körökben ismert együttes az ezredfordulóra koncertzenekarként is egyre népszerűbb lett, nem véletlen, hogy a 2000-ben Sydneyben rendezett nyári olimpiai játékok ünnepélyes megnyitóján a magyar népzene egyik reprezentánsa lett.
Ugyancsak erre az idő esett egy másféle „utazás” kezdete is. A 2001-ben megjelent A kor falára című albuma címadó számában ugyanis a Csík Zenekar egy magyarpalatkai dallamot úsztatott át szvingbe - Dresch Mihály közreműködésével -, arra a kérdésre keresve választ, hogy vajon hogyan boldogulna egy régi magyar dallam az „újvilágban”.
E dzsesszes kitérő után - a 2005-ös Senki nem ért semmit című, Fonogram-díjas albumán - egy másfajta feldolgozásmód előtt is megnyílt a zenekar. A felvidéki, békési és erdélyi muzsikák mellett ugyanis három Kispál és a Borz-számot (Ugyanazokat, Dal teázáshoz, De szeretnék), továbbá Lovasi András szövegével-énekével egy amerikai bluest (St. James Infirmary/Senki nem ért semmit) is eljátszottak, és nem is akárhogy: azok éppúgy belesimultak a magyar népzenébe, mint a Csík együttes hangvételébe. A magyar nép- és rockzene kapcsolatában ezzel új fejezet kezdődött: megszületett a „tradicionális rocketno”, melyben immár - Csík János szavaival - „a népzene kebelezte be a rockzenét”. Ez az új stílus 2008-ban újabb feldolgozásokkal gyarapodott: az Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… albumon még egy Kispál-feldolgozás (Csillag vagy fecske) és egy Quimby-szám (Most múlik pontosan…) is szerepelt. És ez utóbbi révén végképp „megtört a jég”, a Most múlik pontosan… valamiféle himnusszá lett - mely immár több mint négymillió rákattintást jegyez a YouTube-on -, a Csík Zenekart pedig olyan népszerűségre tett szert általa, amire addig a folkzenekarok körében nem volt példa.
Ám nemcsak a könnyű-, hanem a komolyzenével is maradandó ötvözetre képes a Csík Zenekar. Készített már műsort Kodály Zoltán előtt tisztelegve - Örökségünk címmel -, melyben szimfonikus zenekarral, kórussal és táncosokkal mutatta be azokat a dallamforrásokat, melyekből a műveihez Kodály ihletett merített. A legújabb Csík-darab, (a zenekar slágerei mellett) a Művészetek Palotájában is bemutatásra kerülő Suite megint a klasszikus zene és a népzene közös felségterületeire invitálja a hallgatót. Lukács Miklós cimbalomművész tizenöt perces alkotását ezúttal a Vivace Kamarazenekarral adja elő a Csík Zenekar, azt tanúsítva, hogy bármily szokatlan, a népzenekari és a kamarazenekari hangzás is képes együtt szárnyalni, túl a műfaji kötöttségeken és a határokon, a „tetszés szerinti” irányban.
Mindössze nyitott szív kell hozzá, de az a Csík Zenekarban és a rajongóiban is megvan.

Rendező: CLMUSIC Kft.

Rendező: