Különböző felépítésük és jellegük ellenére több hasonlóság is van a két leginkább magyarnak tartott hangszer, a cimbalom és a tárogató között. A világzenei törekvések elterjedése óta mindkettő reneszánszát éli, kortárs szerzők is egyre többször komponálnak rájuk. Születésük, - kevésbé romantikus fordulattal élve - fejlesztésük Schunda Venczel Józsefnek, a korszakalkotó hangszerkészítőnek érdeme: 1874-ben jegyeztette be a cimbalom pedálos változatának szabadalmát. A tárogatóét 1897-ben jelentette be, igaz, vetélytársa, Stowasser János két nappal megelőzte Schundát, és manapság inkább az utóbbi nevéhez köthető változat használatos.
A koncert első részében Kiss Gy. László, a Fesztiválzenekar klarinétművésze szólaltatja meg a tárogatót. Kortárs zeneszerzők több mint 25 kompozíciót dedikáltak már neki, ezekből válogat. Egy népzenei összeállítást is eljátszanak Árendás Péter brácsás és Lelkes András nagybőgős közreműködésével.
Balogh Kálmán már az első részben is játszik, de főszereplő a második részben, amelyben a cimbalom kerül előtérbe. Balogh Kálmán mint népzenész lett világhírű, míg Lukács Miklósnak a jazz és a kortárs zene az erőssége, amellett, hogy a cimbalomduó igen ritka, ebből adódik kettejük lemezen is kiadott kettősének különlegessége. A cimbalom több zenekari funkciót is vállalni tud, így a kétcimbalmos felállásban felváltva szólóznak és kísérnek. A főleg népdalfeldolgozásokból és néhány saját szerzeményből álló repertoár új hangszerelésben szólal meg, Dés András ütőhangszereken, Novák Csaba nagybőgőn egészíti ki kvartetté a produkciót.

Az előadáshoz kapcsolódó Műhelybeszélgetésen, november 16-án 17.30 órai kezdettel az Előadóteremben különféle művészeti ágak jeles képviselői és más meghívott vendégek beszélgetnek a műsorról a sorozat állandó házigazdája, Fenyő Gábor vezetésével. A Műhelybeszélgetések nyilvánosak, a belépés díjtalan.

Rendező: Művészetek Palotája

Rendező: