Egy teljes családi album elevenedik fel a jazzdobos Brian Blade legújabb produkciójában, melyet nagyanyjáról, Rosa mamáról nevezett el. Blade 1998 óta vezeti saját Fellowship nevű zenekarát, bár mellette Wayne Shorter kvartettjében is részt vesz Danilo Perez és John Pattitucci oldalán. Korábban pedig olyan zenészeket kísért, mint Joni Mitchell, Bob Dylan, vagy Bill Frisell.
A Mama Rosa egyben hatodik önálló lemezének címe is, és minden tekintetben rendhagyó: tematikája, hangszerelése és stílusa is eltér a tőle megszokottól. Személyes hangvételű, hiszen a dalok többnyire saját családtagjairól szólnak vagy akár az ő szemszögükből íródtak. Az énekes pedig maga Brian Blade, aki ezúttal gitáron is játszik.
S bár máig dobosként ismerte őt a világ, otthon hosszú ideje rögzítette saját szerzeményeit, melyek megmaradtak a négy fal között, s szerzőjük nem is szánta őket a nyilvánosságnak. Egy jó barát és zenésztárs, Daniel Lanois ösztönzésére azonban a dalok újraéledtek, s az új lemez fontos pillérei lettek. Blade tehetségét és sokoldalúságát mutatja, hogy megkapóan bensőséges hangulatot teremt éneklésével, s az akusztikus gitárral is igencsak jól bánik. A pop-soul dalok felidézik a gyökereket: édesapja a helyi babtista templom pásztora, s így gyerekkorában Blade számára a gospel a hétköznapi élet része volt. Otthon Al Green, Stevie Wonder vagy az Earth, Wind and Fire szólt. Később azonban már a jazz nagy alakjai foglalkoztatták az akkor már dobos Blade-et, s hamarosan nemcsak hallgatta némelyiküket, hanem együtt is játszhatott velük.

Rendező: Művészetek Palotája

Rendező: