Kezdjük onnan, hogy van négy fickó. Van nekik barátjuk, a Kapa, de inkább Mucsinak mondják, Zolinak nem hívják, mert túl sok a Zoli, nem lehet tudni, melyikről van éppen szó. Egy vasútállomás restijében találkoznak. A zenészek nem fognak színészkedni, a színész nem fog zenélni: koncert lesz. Így együtt beszélnek az átmenetiségről, a köztességről, arról, ami nem is már, nem is még, arról, hogy „nem volt csatlakozás”. Egyenes beszéd ez, a kétség egyenessége. Ezért lesz könnyű nevetni is például.
A 30Y kocsmakoncertje a Müpában debütált 2015-ben. Maga a forma, az akusztikus megszólalás már ismert és szinte egyidős a zenekarral: a 30Y lassan tizenöt éve játszik közvetlen hangú koncerteket fesztiválokon vagy éppen utcazenélve. 2012-ben megjelent a Szentimentálé című album, amely egyszerre a zenekar akusztikusan hangszerelt dalainak tárháza és azok újrakoncepcionálása. Idővel egyre több dal került az akusztikus „dalrendbe” a zenekar teljes repertoárjából, az intim megszólalás pedig lerázta magáról a pátoszt: inkább a közvetlenség, a közönséggel közös élmény, a dalokhoz kapcsolódó anekdoták váltak fontossá. 30Y-dalok szentimentálisan, a kocsmapulton vagy egy restiben. Most meg éppen a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Dsida Jenő: Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Rendező: Müpa