A Rajna kincse bevezetés a történetfolyamatba, az alapkonfliktus megjelenítése. Megtapasztaljuk az ősállapot békéjét, és szemünk előtt követik el az ősbűnt, mely elindítja a pusztuláshoz vezető eseményláncolatot. Megsejtjük, hogy a mítosz nem istenekről, óriásokról, törpékről, hanem rólunk szól; a játékos és félelmetes mese nem egy sohasem volt világot ábrázol, hanem a miénket. Fischer Ádám koncepciója szerint a Wagner-napok „legfontosabb célkitűzése olyan előadói stílust kiépíteni, amely megfelel Wagner eredeti elképzeléseinek. Számára a drámai kifejezés, az intenzív szövegejtés volt a legfontosabb; ő nem hagyományos értelemben vett éneklést, hanem énekbeszédet (Sprechgesang) várt el a szereplőktől. A Sprechgesanggal és a Gesamtkunstwerkkel: a szöveg, a zene és a színpadi cselekmény összművészeti egységével új műfajt teremtett. Arra törekszünk, hogy előadásaink minél inkább megfeleljenek Wagner víziójának.” A Rajna kincse idei közreműködői közül kiemelhetjük a Wotant megszemélyesítő két nagyszerű basszbariton, a lengyel Tomasz Konieczny, valamint a második szereposztásból a lett Egils Silins, egy régi kedvenc, a Logét alakító Christian Franz vagy az Alberich, Fafner és Fasolt jelmezébe bújó Jochen Schmeckenbecher, Walter Fink és Sorin Coliban vagy Cser Krisztián nevét.

Rendező: Müpa