Kurtág György százéves, ami azt jelenti, hogy születésének éve éppolyan időbeli távolságra van tőlünk, mint 1826-tól, attól az esztendőtől, amikor Beethoven utolsó műve, az op. 135-ös F-dúr vonósnégyes keletkezett.

© Huszti István

Száz év emberi léptékkel mérve hatalmas idő, a jelentős zeneszerzők közül csak az amerikai Elliott Carter (1908–2012) érte meg, aki száznegyedik születésnapja előtt egy hónappal hunyt el, igaz, a Kurtág számára meghatározóan fontos Heinrich Schütz (1585–1672) a maga 87 évével talán még ennél is idősebbnek számított a 17. században. Az idő ugyanakkor viszonylagos fogalom, a szellemi frissesség nincs vele összefüggésben. Úgy tűnik, Kurtág György alkotótevékenységére például semmilyen hatást nem gyakorol. Sőt, Kurtág életműve arra szolgáltat példát, hogy száz évre tekinthetünk egészen rövid időként, amelybe beleférhet ezer év zenetörténete is. Vagy akár több ezer év kultúrája. A Stele cím például a „síremlék” szó görög megfelelője, Kurtág zenekari darabja tehát az európai kultúra bölcsőjének számító hellén időszakra utal vissza, az Hommage à R. Sch. című kamaramű zárótétele pedig a középkor legfontosabb zeneszerzőjét, a 14. századi Guillaume de Machaut-t idézi meg. Az ünnepi koncerten szerepet kap Bach, Haydn és a román népzene is, vagyis felvillan a Kurtág-univerzum megannyi csillaga, óriás- és törpebolygója – nagyszabású zenekari daraboktól alig egyperces zongoraművekig.

A Stele részlete a Berlini Filharmonikusok előadásában:

Az est előadói szorosan kötődnek a zeneszerzőhöz, a karmester Markus Stenz a legjelentősebb Kurtág-dirigensek közé tartozik, ő mutatta be 2018-ban a milánói Scalában a komponista első operáját, a Fin de partie-t, a darab magyarországi bemutatóján a Danubia Zenekar játszott, a klarinétművész Klenyán Csaba évtizedek óta dolgozik Kurtággal, Szűcs Máté brácsaművész pedig nemrégiben adta elő a Vigadóban a korai Brácsaversenyt. Ami pedig az izlandi sztárzongoristát, Víkingur Ólafssont illeti, akit a Müpa a 2025–2026-os szezonban az évad művészének választott, és aki most néhány négykezes szám erejéig felesége, Halla Oddný Magnúsdóttir társaságában lép színpadra – ő gyerekkorától Kurtág bűvöletében él. 2021 óta személyes kapcsolatban áll a zeneszerzővel, 2022-ben a Deutsche Grammophonnál megjelent Kurtág-albumáról pedig azt nyilatkozta, hogy ez a legszemélyesebb lemeze.

„A játék – játék. Nagyon nagy szabadságot, kezdeményezést kíván az előadótól. Nem szabad komolyan venni a leírtakat – halálosan komolyan kell venni a leírtakat: a zenei folyamatot, a megszólalás, a csend minőségét.” Kurtág György Játékok című zongoradarab-gyűjteményének előszavában olvashatók ezek a gondolatok. Az 1973 óta készülő sorozat, amelynek 11. kötete a 100. születésnapra jelenik meg (de már a következő is előkészítés alatt áll), pedagógiai céllal indult, ám menet közben, az 5. kötettől kezdve személyes zenei naplóvá vált. A nagy vokális ciklusok, kamara- és zenekari darabok árnyékában születő kisebb-nagyobb zongoraművek kerültek bele, melyek szinte kivétel nélkül kapcsolódnak egy-egy Kurtág számára fontos személyhez, utalnak valamilyen zenei vagy művészeti élményre. A naplójelleg és a pedagógiai célzat persze nem választható el Kurtágnál: már az első négy kötet darabjai is tele vannak személyes utalásokkal, és a későbbi kötetek számos tételéből is rengeteget lehet tanulni a zenéről és a zongorázásról. Ahogy a legnagyobb szerzők, Bach vagy Bartók hasonló darabjai esetében, itt is arról van szó, hogy a legapróbb technikai gyakorlat is nagy zene, és a legnagyobb zene is technikai gyakorlat.

A 60 éves Kurtág György részleteket ad elő a Játékokból:

Az 1. kötet Kis korál című darabja egyrészt arra tanít, hogy miként áll össze a dallamból harmónia, ugyanakkor a maga miniatűr léptékében az elindulás-eltávolodás-hazatérés klasszikus formai modelljére is példát kínál. Az Álmosan című tétel a zongorista számára a billentyűk különféle érintésmódjaival kapcsolatban kínál gyakorolnivalót (tenyérrel, karral megszólaltatandó hangfürtök, glissandók), ugyanakkor a konkrét hangmagasság nélküli zenei gesztusokból tökéletes kompozíció áll össze. A Foszlányok egy kolinda emlékképéből technikailag rendkívül egyszerűnek tűnik (Kurtág előírása szerint a zongorista csak a két mutatóujját használhatja), a Kurtág gyerekkorából felidézett román karácsonyi ének töredékeiből felépülő tétel ugyanakkor a maga töredezett, illanó és változékony struktúrájának köszönhetően mintha az emlékezés folyamatát ültetné át zenébe. Az Aus der Ferne (Hang a távolból) a Kurtág-életmű talán legmegindítóbb darabja: távolság és közelség, személytelenség és személyesség, időtlenség és időbeliség egyesül egyetlen, alig kétperces tételben.

„Az én természetes állapotom: ülök és nézek – nyilatkozta egy interjúban Kurtág. – Márta megkérdezi, mire gondolok éppen. Semmire. Nem szoktam gondolkozni. Azért szeretek tanítani, mert akkor kénytelen vagyok gondolkozni. Illetve akkor bekapcsolódik egy mechanizmus, és nagyon érdekes dolgokat tudok meg a saját gondolataimról. […] Tanításkor tudok gondolkozni, és akkor, ha jól megy a komponálás.” Kurtág számára komponálás és tanítás nem szétválasztható. 1969 és 1986 között a Zeneakadémián tanított: kezdetben Kadosa Pál tanársegédeként zongorát, később a Kamarazene Tanszék oktatójaként pénteki és szombati napokon a XXIII-as teremben kamarazenét. Bár negyven évvel ezelőtt nyugdíjazását kérte, mesterkurzusokat máig tart.

A kamarazene fogalma, ahogy azt zeneakadémiai tanárától, Weiner Leótól örökölte, meghatározó szerepet játszik gondolkodásában, műfajtól és előadói apparátustól függetlenül. Ennek lényege, hogy a zene kommunikáció, mégpedig több szinten: az egyes szólamok önálló életet élő, egymással kommunikáló személyiségek, ugyanakkor az együttműködésük révén létrejövő zene intenzíven kommunikál a hallgatóval: jeleket küld, üzeneteket fogalmaz meg számára. Kurtág valójában mindig kamarazenét komponál, ezért válhat a kezében zongoraművé egy Haydn-vonósnégyes tétele vagy egy Bach-kantáta részlete, ezért találhat magára zenekari köntösben valamely saját zongoradarabja, miként a zongoraverseny-szerű …quasi una fantasia … zárótételében, vagy a nagyzenekari mű, a Stele utolsó szakaszában.

Életművében persze bőséggel találunk a szó hagyományos értelmében vett kamarazenei kompozíciókat is, amilyen például az 1990-ben befejezett Hommage à R. Sch. (op. 15d), ez az utalásokban gazdag, klarinétra, brácsára és zongorára írott trió.

Az Hommage à R. Sch. friss felvétele:

Az utalások rendszere mindjárt a címmel és a hangszer-összeállítással indul: az „R. Sch.” jelölés Robert Schumannra vonatkozik, akinek utolsó művei közé tartozik a Märchenerzählungen (Meseképek, op. 132) című, ugyanerre a három hangszerre készült darab. Johannes Kreisler karnagy különös piruettjei – szól a nyitótétel alcíme, amely a kora romantika irodalmi kulcsfigurája, E. T. A. Hoffmann által teremtett képzeletbeli alakra utal. A második tétel címe (E. – A körülhatárolt kör…) nemcsak egy másik fiktív személyiséget hoz játékba, Robert Schumann egyik alteregóját, a megfontolt Eusebiust (őrá utal az „E.” betű), hanem Franz Kafkát is, amennyiben a zene szó szerint idézi Kurtág Kafka-töredékek (op. 24) című ciklusa 3. részének 7. tételét, amelynek teljes szövege így szól: „A körülhatárolt kör tiszta.” Eusebius barátját és ellenpárját, a szenvedélyes Florestant idézi meg Schumann fantáziavilágából a harmadik tétel: „…és F. ajkai ismét fájdalmasan rebbennek meg…” (Schumann zongoraciklusa, a Dávid-szövetségi táncok 9. darabjának címe: Itt Florestan befejezte és az ajka fájdalmasan megrebbent). A negyedik tétel Kurtág egy korábban komponált, publikálatlan zongoraművének átirata, címe egy József Attila-idézet: Felhő valék, már süt a nap. Az ötödik tétel címe ugyanaz (In der Nacht), mint Schumann ciklusa, a Fantasiestücke 6. darabjáé, a zárótételben pedig színre lép Eusebius és Florestan felettes énje, Raro Mester. A tétel, amely hosszabb, mint a megelőző öt együttvéve, ezt a címet viseli: Búcsú – Raro Mester felfedezi Guillaume de Machaut-t.

Kurtág életművét át- meg átszövi a búcsúzás tematikája, s talán nem véletlen, hogy Mártával közös zongoraestjeik emblematikus darabja épp egy gyászkantáta átirata lett: a nyitótétel Bach Actus tragicus című fiatalkori művéből. De Kurtág számos zongoradarabja konkrétan is búcsúzik valamely elhunyt baráttól, ismerőstől, pályatárstól, s egy ilyenből nőtt ki az életmű első valódi zenekari darabja, az 1994-ben Claudio Abbado és a Berlini Filharmonikusok által bemutatott Stele. 1993-ban hunyt el a legendás zeneakadémiai tanár és zeneszerző, Kurtág egyik mestere és kollégája, Mihály András, s az emlékére írott zongoradarab szolgált a szimfonikus mű alapjául. Ez a gyászszertartásként is értelmezhető, valamivel több mint tízperces darab különös módon az első olyan kompozíció az akkor 67 éves Kurtág életművében, amely hagyományos módon használja a szimfonikus zenekart (bár azt számos különleges hangszerrel egészíti ki).

Egészen addig Kurtág nem írt szimfonikus zenét, amikor pedig nagyobb apparátust használt, a hangszereket a térben szétszórva helyezte el, miként a …quasi una fantasia… (op. 27, no. 1) című 1988-ban bemutatott darabban, vagy az 1989-es Grabstein für Stefanban, amely egy bő évtizeddel korábbi gitárdarabon alapul. A Beethoven szellemét is megidéző …quasi una fantasia… (Beethoven ugyanezzel a címmel és opusszámmal publikált két szonátát 1802-ben) éppúgy az elmúlás és a búcsú érzetét keltheti a hallgatóban, mint a Grabstein, amely Kurtág állítása szerint „szertartászene”, és Marianne Stein művészetpszichológus férjének állít emléket. Amikor az 1956-os forradalom sokkja után Kurtág egy évet Párizsban töltött, Marianne Stein segített számára újraértékelni az életét és gondolkodását: „Párizsban a kétségbeesésig úgy éreztem, hogy semmi sem igaz a világból, nincs fogódzóm a valóságban” – nyilatkozta később. Kurtág egész életműve értelmezhető úgy, mint kísérlet arra, hogy fogódzót nyújtson számunkra a valóságban.

Kurtág-töredékek – Nagy Dénes Kurtág Györgyről szóló filmje már látható a mozikban:

Írta: Fazekas Gergely

Halla Oddný Magnúsdóttir változatos pályafutást tudhat magáénak íróként, művészeti tanácsadóként, valamint televíziós és rádiós műsorvezetőként. Mielőtt az Oxfordi Egyetemen humán tudományokat tanult, szólistadiplomát szerzett a Reykjavíki Konzervatóriumban.

Férjével, a zongoraművész Víkingur Ólafssonnal rendszeresen ad elő négykezes zongoradarabokat, több közös felvételük is megjelent a Deutsche Grammophon gondozásában.

© Jóhanna Ólafsdóttir

Klenyán Csaba 1969-ben született Vácott. Tanulmányait Szabó Ede, Maczák János, Miháltz Gábor, később Balogh József és Kovács Béla növendékeként végezte, emellett előadói hitvallására Kurtág György, Eötvös Péter és Dukay Barnabás művészete volt nagy hatással. Sikerrel szerepelt nemzetközi versenyeken, többek között Arizonában és Constanțában ért el első helyezést. Számos kortárs zeneszerző ajánlotta neki darabjait, de rendszeresen játszik improvizációs zenét is.

Alapító tagja volt az UMZE Kamaraegyüttesnek és az Új Dimenzió Műhelynek. 1999-től a Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok szólóklarinétosa, 1997-től 2010-ig a Trio Lignum tagja volt. A Ligeti Ensemble és a Cimbiózis 5tet klarinétosa, a Concerto Budapest szólóklarinétosa. Több alkalommal elnyerte a Szerzői Jogvédő Iroda (Artisjus) díját. Kiemelkedő kortárs zenei tevékenységéért 2002-ben Soros-ösztöndíjat, 2003-ban Liszt-díjat kapott. Hanglemezei a BMC Records és a Hungaroton gondozásában jelennek meg.

Szűcs Máté 1978-ban született Debrecenben. Először hegedülni tanult Magyarországon, majd brácsásként Belgiumban, a brüsszeli Királyi Konzervatóriumban végzett. Pedagógiai diplomáját 2008-ban Debrecenben vette át, világszerte rendszeresen tart mesterkurzusokat. 2011-től 2018-ig a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása volt, 2018 szeptembere óta a genfi Zeneakadémia brácsaprofesszora.

Szólistaként fellépett számos vezető európai zenekarral és neves karmesterrel. Szenvedélyes kamarazenész, partnerei között találjuk Frank Peter Zimmermannt, Vagyim Repint, Janine Jansent, Baráti Kristófot, Várdai Istvánt és Várjon Dénest. Játékát tucatnyi hanglemez őrzi.

© Alexander McWilliam

A kiváló argentin gitárművész, Pablo Márquez játékát egyedi hangzása, kifejezőereje és szellemi igényessége teszi különlegessé. Az ECM-nél és más rangos kiadóknál megjelent felvételei a klasszikus gitárirodalom etalonjainak számítanak, és olyan elismeréseket hoztak számára, mint a Charles Cros-lemeznagydíj vagy a Német Hanglemezkritikusok Díja. Legutóbbi lemezén, melyet az UMZE Kamaraegyüttessel és Vajda Gergellyel közösen készített, Kurtág György gitárra szánt, illetve gitárt is foglalkoztató műveit a XVI. században élt Bakfark Bálint lantzenéjével társítja. A kortárs zene elkötelezett képviselőjeként Kurtág Györgyön kívül olyan zeneszerzőkkel dolgozott, mint Luciano Berio vagy Mauricio Kagel, és több mint harminc, számára írt mű bemutatója fűződik a nevéhez.

Pályafutása során több mint negyven országban lépett fel, a világ vezető hangversenytermeiben és fesztiváljain játszott az amszterdami Concertgebouw-tól a Buenos Aires-i Teatro Colónon át az Aix-en-Provence-I Fesztiválig. A bázeli Zeneakadémia professzora, világszerte tart mesterkurzusokat.

© Kevin Seddiki

Markus Stenz a kölni zeneművészeti főiskolán Volker Wangenheim, Tanglewoodban Leonard Bernstein és Seiji Ozawa irányításával végezte tanulmányait. A német karmester olyan rangos együtteseknél töltött be vezető pozíciót, mint a Holland Rádió Filharmonikus Zenekara vagy a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar, de volt a Szöuli Filharmonikus Zenekar rezidens karmestere is. Tizenegy évig Köln város főzeneigazgatójaként és a Gürzenich Zenekar dirigenseként tevékenykedett.

Számos hanglemezt készített, ezek között több díjazott felvétel is található. A Gürzenich Zenekarral rögzítette Gustav Mahler valamennyi szimfóniáját, az V. szimfónia felvétele elnyerte a Német Hanglemezkritikusok Díját. A kritika széles körű elismerése fogadta Richard Strauss szimfonikus költeményeinek (Don Quijote, Till Eulenspiegel) felvételét is, a 2015-ös Schönberg-album (Gurrelieder) pedig a következő évben elhozta a Gramophone Awards kórusdíját.

© Max Heiliger

Az Óbudai Danubia Zenekar közel harmincéves múltra tekint vissza. Az együttest Héja Domonkos és muzsikus barátai alapították 1993-ban, vezetését 2013-ban Hámori Máté vette át. Különleges összeállítású programjaik és ifjúsági, illetve közösségi projektjeik nyomán az elmúlt években az ország egyik legkarakteresebb művészeti közösségévé váltak. Igyekeznek mindig friss szemmel tekinteni a klasszikus zene sokszor megmerevedett formáira, profiljuk meghatározó eleme a műfaji kísérletezés, a huszadik századi és kortárs művek műsorra tűzése és a hangsúlyos online jelenlét. Semmi komoly címet viselő sorozatuk koncertjein műfajok társításával és koncert utáni szórakoztató programokkal (jam sessionnel, táncházzal, szimfonikus karaoke-val) szólítják meg közönségüket. Informatív-szórakoztató gyerekkoncertjeik számtalan családot vonzanak, Kalandra Fül Fesztiváljuk pedig Magyarország egyetlen családoknak szóló klasszikus zenei fesztiválja. Jelentős szerepet játszottak az énekes szólisták és a karmester felkészülésében Kurtág György első operája, a Fin de partie 2018-as milánói ősbemutatójára, 2023-ban pedig ők működtek közre a mű magyarországi bemutatóján.

© Hrotkó Bálint