Digitális műsorfüzet
-
Áttekintő
-
Dvořák
VII. (d-moll) szimfónia, op. 70
I. Allegro maestoso
II. Poco adagio
III. Scherzo. Vivace
IV. Finale. AllegroBartók
A kékszakállú herceg vára, op. 11, Sz. 48, BB 62Közreműködik:
Jennifer Johnston – mezzoszoprán
Gerald Finley – basszbariton
Royal Concertgebouw OrchestraVezényel:
Klaus Mäkelä
-
A világhírű Royal Concertgebouw Orchestra története Amszterdam nevezetes hangversenyterméhez kapcsolódik. Az együttest 1888-ban alapították, és az azóta eltelt közel száznegyven év során a legkiválóbb karmesterek vezették. Willem Kes, Willem Mengelberg, Eduard van Beinum, Eugen Jochum, Bernard Haitink, Riccardo Chailly, Mariss Jansons és Daniele Gatti egyaránt a legnagyobb igényességet képviselte az együttes koncertjein és hanglemezfelvételein.

© Eduardus Lee
Klaus Mäkelä (1996) először 2020-ban vendégszerepelt a holland muzsikusok élén. A finn dirigens a helsinki Sibelius Akadémián a legendás pedagógus, Jorma Panula növendéke volt. 2020 és 2026 között az Oslói Filharmonikusok foglalkoztatták vezető karmesterként, 2021-től napjainkig az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A Royal Concertgebouw Orchestra vezető dirigenseként 2027-ben kezdi meg munkáját, ugyanebben az évben a Chicagói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójaként is bemutatkozik.
Emlékezetes pillanatok színpadon és azon kívül:
Az est két szólistája, a brit mezzoszoprán, Jennifer Johnston és a kanadai basszbariton, Gerald Finley egyaránt otthonosan mozog az operaszínpadon és a koncertpódiumon. Mindkét művész repertoárja gazdag és sokszínű, mindketten szívesen szólaltatják meg a klasszikus remekműveket és az újabb korok kompozícióit. A legkiválóbb karmesterek partnerei, a legnagyobb operaházak és a legnevesebb fesztiválok visszatérő vendégei.
A cseh Antonín Dvořák (1841–1904) VII. szimfóniája 1884/85-ben keletkezett. A brit megrendelésre készült négytételes mű a komponista szimfonikus művészetének legérettebb korszakát vezeti be. Stílusában olykor még érezhető Brahms hatása, ám a zenét már Dvořák félreismerhetetlen személyiségjegyei uralják. A szerzői vezényletű londoni ősbemutató lelkes sikert aratott.
Bartók Béla (1881–1945) 1911-ben költő kortársa, Balázs Béla (1884–1949) szimbolista-szecessziós szövegére írta 1918-ban bemutatott egyfelvonásos misztérium-operáját, A kékszakállú herceg várát. A titkokkal és tilalmakkal teli megváltástörténet Férfi és Nő kapcsolatának lehetetlenségét ábrázolja tragikus pesszimizmussal, a késő romantika, az impresszionizmus és a népzene hatásának stiláris metszéspontjában.
-
Felfedező
-
A cseh Antonín Dvořák (1841–1904) a szláv romantika egyik legfontosabb képviselője. Munkásságára meghatározó hatást gyakorolt felfedezője és pártfogója, Johannes Brahms, zenei gondolkodását erőteljesen inspirálta Beethoven és Schubert. A romantikus kifejezésmódot Brahmshoz hasonlóan klasszikus formákkal társította, de mentorával és barátjával ellentétben számos operát is komponált (a legismertebb a Ruszalka), zenekari termésének szín- és karaktervilágához pedig kilenc szimfóniája mellett öt szimfonikus költeménye is jelentősen hozzájárult. Zenéjének hangvételét felismerhetővé teszi a szláv megszólalásmód összetéveszthetetlen édessége és érzelmi telítettsége, dallamvilágát határozottan átszínezi a cseh folklór. Amerikai tartózkodása (1892–95) során a New York-i Nemzeti Konzervatóriumot igazgatta. Az időszak életművén is nyomot hagyott: olyan opusok keletkeztek ekkor, mint a IX. szimfónia, az F-dúr vonósnégyes vagy a Csellóverseny. Dvořák daltermése és kamarazenéje is jelentős.
A dallam, amit mindannyian ismerünk:
Bartók Béla (1881–1945) a XX. századi magyar zene középponti alakja, aki Stravinsky, Schönberg, Berg, Webern társaságában kora nyugati muzsikájának egyetemes mércével mérve is kiemelkedő képviselője. Nemzedéktársa és barátja, Kodály Zoltán ösztönzése nyomán már fiatalon a népzene felé fordult, tudatosan teremtve meg a romantikus hagyományoktól elforduló saját személyes stílusát, amelyben a folklór és a modernség kompozíciós eszköztára együtt játszik meghatározó szerepet. Zeneszerzőként, népzenekutatóként és zongoraművészként egyaránt jelentőset alkotott. Életművének legmaradandóbb és legnagyobb hatású fejezete kompozíciós œuvre-je: opera, táncjáték, pantomim, szimfonikus zenekari darabok, versenyművek, népdalfeldolgozások, zongoraciklusok, kamarazene. Bartók a magyar szellemtörténeti hagyományban túlmutat önmagán, sőt, a zeneművészet határain is: a humánum eszméjének emblematikus képviselője. 1940-ben elmenekült Magyarországról, New York-i emigrációban halt meg.
-
Amikor Dvořák 1884. december 13-án belekezd az 1885. március 17-én befejezett VII. szimfónia komponálásába, a hosszútávfutóhoz hasonlít, aki még nem a célegyenesben jár, de már ráfordult a pályán a végső, döntő jelentőségű körre: az utolsó szimfóniák nagyformátumú hármasára. Negyvenhárom éves, 1865 óta kísérletezik a műfajjal, az elismerés a Negyedik táján kezd mellé szegődni (ezt Smetana vezényli az ősbemutatón), később pedig tehetségének olyan szószólói akadnak, mint Hans von Bülow vagy Hans Richter. Az új mű sikerrel kecsegtet, hiszen angliai megrendelésre készül, és a szerzői vezényletű londoni premiert (1885. április 22.) lelkesen fogadják. A szimfónia sötét alaptónusának hátterében személyes és közösségi motívumok egyaránt fellelhetők. A zeneszerzőnek nem sokkal korábban halt meg édesanyja és legidősebb gyermeke, de a karakterek konfliktustartalmaival a mű, amelynek írásakor Dvořák „a Szeretetre, Istenre és a Hazára” gondolt, a Monarchián belül egyenjogúságáért küzdő cseh nép forrongó indulataira is utal.
Amikor Bartók 1911 februárja és szeptembere között megzenésíti Balázs Béla (1884–1949) szimbolista-szecessziós szövegét, addigi élete minden vívódását, fájdalmát, csalódását beleírja a misztérium-opera partitúrájába. A rémtörténetből semmi sem marad: itt már minden jelkép, tudjuk a választ a „hol a színpad: kint-e vagy bent” kérdésére. A Kékszakállú lélektani drámája Wagner-hatást (is) tükröző kudarcos megváltástörténet, amelyben kulcsszerep jut a Titoknak (Lohengrin). A kinyíló ajtók, amelyek mögött a gyanakvó Judit meggyilkolt „régi asszonyok” tetemeit gyanítja, a férfilélek aspektusait tárják fel: szimbólum a kínzókamra, a fegyveresház, a kincseskamra, a rejtett kert. Az Ötödik ajtóig növekszik a fény, ettől kezdve azonban újra sötétedik a színpad, míg eljutunk a hetedik ajtó mögött élve megtalált régi asszonyokig: ők a fájó emlékek. Közéjük kell lépnie Juditnak is, aki a múlt részévé válik. Az ősbemutató 1918. május 24-én zajlott le a Magyar Királyi Operaházban Kálmán Oszkár és Haselbeck Olga közreműködésével, Egisto Tango vezényletével.
De kik azok, akiket ma hallhatunk? Judit…
…és Kékszakállú:
-
A VII. szimfónia nyitótételében nemcsak a lendületesen előretörő 6/8-os dallam energiája és sötét tónusa ragadja meg a zenehallgatót, de a telt hangzás és a fafúvók meleg színvilága is. A megszólalásmódban felismerjük a zeneszerző stílusának legsajátabb jegyeit, de ezek ebben a szimfóniában még keverednek Brahms hangjával (nem sokkal a Hetedik komponálása előtt Dvořák csodálattal hallgatta német pártfogója akkoriban újnak számító III. szimfóniáját). Az F-dúr Poco adagio élén megragadó a fafúvók éneklő dallama és a zene sok világos tónusa, amely derűs kontraszttal szolgál a nyitótétel zaklatott hangja után. Dvořák félreismerhetetlen saját megszólalásmódja e tételben is keveredik az itt-ott felbukkanó brahmsi stílusjegyekkel. Érdemes felfigyelni arra, hogy a scherzóban – a mű talán legismertebb tételében – valójában egy lágyan tovasuhanó keringő is megbújik. Telt szimfonikus hangzás, hatalmas energia és rendkívül erőteljes karakterizálás jellemzi a finálét, a mű legérettebb tételét.
A szimfónia lenyűgöző zárószakasza:
A Kékszakállú mélyvonós bevezetését sok évvel később a Concerto kezdete visszhangozza majd. A misztérium-operában többféle zenei hatás találkozik: erőteljesen van jelen a népi dallamok lejtése, amely ez idő tájt már fontos szerepet játszik Bartók megszólalásmódjában, hasonlóan fontos a késő romantika ezzel keveredő inspirációja, és mindehhez csatlakozik Debussy impresszionizmusa, amely mindenekelőtt a zene tónusaiban van jelen. Minden ajtó külön világ: éles fúvóshangok, erőteljes ütős központozás illusztrálja a kínzókamra félelmetes eszközeit, rézfúvós fanfár ad „katonai” felhangot a fegyveresház feltárulásának. A cseleszta földöntúli csilingelése kíséri a pillanatokat, amikor Judit megcsodálja a kincseskamrát, a titkos kert foltzenéje az impresszionizmus páráját árasztja. Az ötödik ajtó („lásd, ez az én birodalmam”) diadalmas akkord-dallama után sokatmondó, hogy a Kékszakállút nem értő, más világban élő Judit kétszer is eltérő hangnemben válaszolja: „szép és nagy a te országod”. A hatodik és hetedik ajtó zenéje a fokozatos besötétedésé: vészt jósló arpeggiók (Könnyek tava), majd legvégül a balladahang sorsszerűsége.
-
Érdekességek
-
Mivel Dvořák VII. szimfóniája a zeneszerzőt tiszteletbeli tagjai közé választó angol Királyi Filharmóniai Társaság megrendelése nyomán keletkezett, és ősbemutatója is a londoni St. James’s Hallban zajlott le, nem csoda, ha a brit utókor – mint Händel vagy Mendelssohn több művét – sajátjának érzi és különös megbecsüléssel méltatja e darabot. A zenetörténész Donald Francis Tovey így írt a kompozícióról: „Brahms négy szimfóniájának és Schubert Kilencedikjének társaságában ez az alkotás e műforma egyik legtisztább és legnagyszerűbb példája Beethoven óta.”
Dvořák vezénylési stílusáról a kortársak feljegyezték, hogy a zeneszerző karmesteri munkája nélkülözte a mutatós, színpadias elemeket, ezek helyett viszont nagy súlyt fektetett az életteli karakterizálásra, a ritmikai pontosságra, az előadásmód érzelemgazdagságára és a tagolás tisztaságára. Többnyire saját művei előadására szorítkozott. Nem ünnepeltette magát: szerény és alázatos muzsikusként arra összpontosított, hogy a kottafejek életre keljenek.
A Kékszakáll-monda a középkori francia folklórban gyökerezik. A hagyomány a történetet egy XV. századi nemes, Gilles de Rais személyéhez kapcsolja: a bárót, akit az inkvizíció eretnekséggel és különféle rémtettekkel – többek között gyermekek sokaságának meggyilkolásával – vádolt meg, az egyházi bíróság máglyahalálra ítélte. A történet újkori alakja a francia meseíró, Charles Perrault (1628–1703) munkája. A francia előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a történet Bartók előtti zenei feldolgozásai francia komponisták: André Grétry, Jacques Offenbach és Paul Dukas nevéhez fűződnek.
Kékszakállú – ahogy Grétry látta…
…és ahogy Offenbach:
Balázs Béla először Kodálynak ajánlotta fel megzenésítésre A kékszakállú herceg vára librettóját, a zeneszerző azonban nem mutatott fogékonyságot a téma iránt. A költő ezután fordult Bartókhoz, akit mélyen megérintett a szövegkönyv, hiszen akkori életszakaszának legégetőbb személyes problémáit látta megfogalmazódni benne.
A Bartók-opera első külföldi előadása 1922-ben Frankfurtban zajlott le.
Az ötödik ajtó – kint és bent:
-
Dvořák VII. szimfóniája után érdemes meghallgatni a zeneszerző két ezt követő azonos műfajú művét, a VIII. és a IX. szimfóniát is. Ez a három opus alkotja a zeneszerző szimfonikus termésének legnépszerűbb részét. A vállalkozóbb kedvűek pedig nem csalódnak, ha a VII. előtti szimfóniák vidékén tesznek felfedezőutat: ott is különlegesen szép tételekre fognak bukkanni, a folklór hatását éppúgy felfedezve, mint a szimfóniaműfaj korábbi mesterei (Beethoven, Mendelssohn, Brahms), vagy akár Wagner inspirációját.
Dvořák szimfóniáinak élménye után továbbléphetünk egy romantikusabb műfaj felé, meghallgatva a zeneszerző szimfonikus költeményeit. Az aranyrokka (1896), az Éjféli boszorkány (1896), A vízi manó (1896), A vadgalamb (1896) és a Hősi dal (1897), mint az évszámok mutatják, egyetlen szűkebb időszak termése. Ekkor már valamennyi szimfónia készen áll (a 9. keletkezési éve 1893), a zeneszerző más műfaji területen kísérletezve gazdagítja szimfonikus termését.
A kékszakállú herceg vára hallgatója felidézheti Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeményének kezdetét. Erre a kozmikus erejű napfelkelte-zenére emlékezik a Bartók-operában az Ötödik ajtó kinyílását követő diadalmas szimfonikus apoteózis, amely ugyanúgy C-dúr hangnemű, mint a Strauss-részlet, és ugyanúgy hallható benne orgona, mint abban. Az Ötödik ajtó Bartók ifjúkori Strauss-rajongásának kései dokumentuma.
Számos forrásban találunk érdekes adalékokat A kékszakállú herceg vára keletkezéstörténetéről és bemutatójáról, ilyen Ujfalussy József Bartók-breviáriuma (bővített kiadás: Zeneműkiadó, 1980), Kroó György Bartók kalauza (Zeneműkiadó, 1975), de érdemes fellapozni Bartók Leveleit (Zeneműkiadó, 1976) és Családi leveleit (Zeneműkiadó, 1981), valamint Balázs Béla Naplóját (Magvető, 1982) is.
Aki a hangverseny élménye után lemezen is szeretné hallani az est karmestere, Klaus Mäkelä vezénylését, gazdag választékot talál, többek között Mahler, Sibelius, Debussy, Ravel, Stravinsky, Prokofjev műveiből.
Ha van kedve és ideje, hallgasson bele ezekbe a csodálatos művekbe is!
Írta: Csengery Kristóf
-
Reflektorfényben
-
Jennifer Johnston a Cambridge-i Egyetemen végzett, majd ügyvédként dolgozott Londonban, mielőtt a Royal Academy of Music opera szakos hallgatója lett. A brit mezzoszoprán a zenés színpadon és a hangversenypódiumon egyaránt otthonos. Operai repertoárján megtalálhatók a legkülönbözőbb szerzők művei Purcelltől (Dido és Aeneas) Mozartig (La Betulia liberata), Humperdincktól (Jancsi és Juliska) Brittenig (A csavar fordul egyet). Koncerten olyan műveket tolmácsolt, mint Beethoven Missa solemnise, Verdi Requiemje, Mahler II. és III. szimfóniája. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint John Eliot Gardiner, Franz Welser-Möst, Daniele Gatti, Jeffrey Tate, Daniel Harding, Thomas Adès. A legnagyobb operaházak és a legnevesebb fesztiválok visszatérő vendége.

© Gerard Collet
-
A kanadai basszbariton, Gerald Finley 1960-ban született Montrealban. Tanulmányait az Ottawai Egyetemen, a Cambridge-i King’s College-ban és a londoni Royal College of Music falai között végezte. Olyan Mozart-szerepekben aratott sikert, mint Guglielmo (Così fan tutte), Papageno (A varázsfuvola), Figaro és Almaviva (Figaro házassága), valamint Don Giovanni. Emlékezetes alakítást nyújtott Anyeginként (Csajkovszkij) és Jeleckij hercegként (Csajkovszkij: A pikk dáma). Ünnepelte a közönség Wagner Parsifaljában (Gurnemanz, Amfortas) és A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsjaként. A kortárs opera sem idegen tőle: ő volt Robert Oppenheimer John Adams Doctor Atomic című művében. Olyan operaházak gyakori vendége, mint a bécsi Staatsoper, a New York-i Metropolitan vagy a londoni Covent Garden.

-
Klaus Mäkelä 1996-ban született Helsinkiben. Sok más nagyszerű honfitársához hasonlóan a finn karmester is Jorma Panula növendéke volt a Sibelius Akadémián. Nemcsak vezényel: csellójátékát is ismeri a közönség, e minőségében kiváló finn szimfonikus zenekarok koncertjein lépett fel szólistaként. A 2018–19-es évadtól három éven át a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere volt, 2018-tól 2024-ig Turku Zenei Fesztiváljának művészeti igazgatójaként tevékenykedett. 2020 és 2026 között az Oslói Filharmonikusok foglalkoztatták vezető karmesterként, 2021-től napjainkig az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A Royal Concertgebouw Orchestra vezető karmestereként 2027-ben kezdi meg munkáját, ugyanebben az évben a Chicagói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójaként is bemutatkozik.

© Marco Borggreve
-
A Royal Concertgebouw Orchestra története Amszterdam híres koncertterméhez kapcsolódik. Az együttest 1888-ban alapították, első karmestere, Willem Kes 1895-ig állt a zenekar élén. Legendás fél évszázad (1895–1945) fűződik Willem Mengelberg nevéhez. Őt Eduard van Beinum váltotta fel (1945–1959), majd három éven át (1961–1963) Eugen Jochum és Bernard Haitink osztozott a művészeti irányítás feladatain, hogy 1963-tól 1988-ig újabb nagy korszak vegye kezdetét, immár egyedül Haitink jegyében. Riccardo Chailly (1988–2004), Mariss Jansons (2004–2015) és Daniele Gatti (2016–2018) egyaránt a legnagyobb igényességet képviselte az együttes hangversenyein és hanglemezfelvételein. Klaus Mäkelä először 2020-ban vendégszerepelt a holland muzsikusok élén, és 2027-től látja el a vezető karmester teendőit.

© Eduardus Lee
-
Áttekintő
-
Dvořák
VII. (d-moll) szimfónia, op. 70
I. Allegro maestoso
II. Poco adagio
III. Scherzo. Vivace
IV. Finale. AllegroBartók
A kékszakállú herceg vára, op. 11, Sz. 48, BB 62Közreműködik:
Jennifer Johnston – mezzoszoprán
Gerald Finley – basszbariton
Royal Concertgebouw OrchestraVezényel:
Klaus Mäkelä
-
A világhírű Royal Concertgebouw Orchestra története Amszterdam nevezetes hangversenyterméhez kapcsolódik. Az együttest 1888-ban alapították, és az azóta eltelt közel száznegyven év során a legkiválóbb karmesterek vezették. Willem Kes, Willem Mengelberg, Eduard van Beinum, Eugen Jochum, Bernard Haitink, Riccardo Chailly, Mariss Jansons és Daniele Gatti egyaránt a legnagyobb igényességet képviselte az együttes koncertjein és hanglemezfelvételein.

© Eduardus Lee
Klaus Mäkelä (1996) először 2020-ban vendégszerepelt a holland muzsikusok élén. A finn dirigens a helsinki Sibelius Akadémián a legendás pedagógus, Jorma Panula növendéke volt. 2020 és 2026 között az Oslói Filharmonikusok foglalkoztatták vezető karmesterként, 2021-től napjainkig az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A Royal Concertgebouw Orchestra vezető dirigenseként 2027-ben kezdi meg munkáját, ugyanebben az évben a Chicagói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójaként is bemutatkozik.
Emlékezetes pillanatok színpadon és azon kívül:
Az est két szólistája, a brit mezzoszoprán, Jennifer Johnston és a kanadai basszbariton, Gerald Finley egyaránt otthonosan mozog az operaszínpadon és a koncertpódiumon. Mindkét művész repertoárja gazdag és sokszínű, mindketten szívesen szólaltatják meg a klasszikus remekműveket és az újabb korok kompozícióit. A legkiválóbb karmesterek partnerei, a legnagyobb operaházak és a legnevesebb fesztiválok visszatérő vendégei.
A cseh Antonín Dvořák (1841–1904) VII. szimfóniája 1884/85-ben keletkezett. A brit megrendelésre készült négytételes mű a komponista szimfonikus művészetének legérettebb korszakát vezeti be. Stílusában olykor még érezhető Brahms hatása, ám a zenét már Dvořák félreismerhetetlen személyiségjegyei uralják. A szerzői vezényletű londoni ősbemutató lelkes sikert aratott.
Bartók Béla (1881–1945) 1911-ben költő kortársa, Balázs Béla (1884–1949) szimbolista-szecessziós szövegére írta 1918-ban bemutatott egyfelvonásos misztérium-operáját, A kékszakállú herceg várát. A titkokkal és tilalmakkal teli megváltástörténet Férfi és Nő kapcsolatának lehetetlenségét ábrázolja tragikus pesszimizmussal, a késő romantika, az impresszionizmus és a népzene hatásának stiláris metszéspontjában.
-
Felfedező
-
A cseh Antonín Dvořák (1841–1904) a szláv romantika egyik legfontosabb képviselője. Munkásságára meghatározó hatást gyakorolt felfedezője és pártfogója, Johannes Brahms, zenei gondolkodását erőteljesen inspirálta Beethoven és Schubert. A romantikus kifejezésmódot Brahmshoz hasonlóan klasszikus formákkal társította, de mentorával és barátjával ellentétben számos operát is komponált (a legismertebb a Ruszalka), zenekari termésének szín- és karaktervilágához pedig kilenc szimfóniája mellett öt szimfonikus költeménye is jelentősen hozzájárult. Zenéjének hangvételét felismerhetővé teszi a szláv megszólalásmód összetéveszthetetlen édessége és érzelmi telítettsége, dallamvilágát határozottan átszínezi a cseh folklór. Amerikai tartózkodása (1892–95) során a New York-i Nemzeti Konzervatóriumot igazgatta. Az időszak életművén is nyomot hagyott: olyan opusok keletkeztek ekkor, mint a IX. szimfónia, az F-dúr vonósnégyes vagy a Csellóverseny. Dvořák daltermése és kamarazenéje is jelentős.
A dallam, amit mindannyian ismerünk:
Bartók Béla (1881–1945) a XX. századi magyar zene középponti alakja, aki Stravinsky, Schönberg, Berg, Webern társaságában kora nyugati muzsikájának egyetemes mércével mérve is kiemelkedő képviselője. Nemzedéktársa és barátja, Kodály Zoltán ösztönzése nyomán már fiatalon a népzene felé fordult, tudatosan teremtve meg a romantikus hagyományoktól elforduló saját személyes stílusát, amelyben a folklór és a modernség kompozíciós eszköztára együtt játszik meghatározó szerepet. Zeneszerzőként, népzenekutatóként és zongoraművészként egyaránt jelentőset alkotott. Életművének legmaradandóbb és legnagyobb hatású fejezete kompozíciós œuvre-je: opera, táncjáték, pantomim, szimfonikus zenekari darabok, versenyművek, népdalfeldolgozások, zongoraciklusok, kamarazene. Bartók a magyar szellemtörténeti hagyományban túlmutat önmagán, sőt, a zeneművészet határain is: a humánum eszméjének emblematikus képviselője. 1940-ben elmenekült Magyarországról, New York-i emigrációban halt meg.
-
Amikor Dvořák 1884. december 13-án belekezd az 1885. március 17-én befejezett VII. szimfónia komponálásába, a hosszútávfutóhoz hasonlít, aki még nem a célegyenesben jár, de már ráfordult a pályán a végső, döntő jelentőségű körre: az utolsó szimfóniák nagyformátumú hármasára. Negyvenhárom éves, 1865 óta kísérletezik a műfajjal, az elismerés a Negyedik táján kezd mellé szegődni (ezt Smetana vezényli az ősbemutatón), később pedig tehetségének olyan szószólói akadnak, mint Hans von Bülow vagy Hans Richter. Az új mű sikerrel kecsegtet, hiszen angliai megrendelésre készül, és a szerzői vezényletű londoni premiert (1885. április 22.) lelkesen fogadják. A szimfónia sötét alaptónusának hátterében személyes és közösségi motívumok egyaránt fellelhetők. A zeneszerzőnek nem sokkal korábban halt meg édesanyja és legidősebb gyermeke, de a karakterek konfliktustartalmaival a mű, amelynek írásakor Dvořák „a Szeretetre, Istenre és a Hazára” gondolt, a Monarchián belül egyenjogúságáért küzdő cseh nép forrongó indulataira is utal.
Amikor Bartók 1911 februárja és szeptembere között megzenésíti Balázs Béla (1884–1949) szimbolista-szecessziós szövegét, addigi élete minden vívódását, fájdalmát, csalódását beleírja a misztérium-opera partitúrájába. A rémtörténetből semmi sem marad: itt már minden jelkép, tudjuk a választ a „hol a színpad: kint-e vagy bent” kérdésére. A Kékszakállú lélektani drámája Wagner-hatást (is) tükröző kudarcos megváltástörténet, amelyben kulcsszerep jut a Titoknak (Lohengrin). A kinyíló ajtók, amelyek mögött a gyanakvó Judit meggyilkolt „régi asszonyok” tetemeit gyanítja, a férfilélek aspektusait tárják fel: szimbólum a kínzókamra, a fegyveresház, a kincseskamra, a rejtett kert. Az Ötödik ajtóig növekszik a fény, ettől kezdve azonban újra sötétedik a színpad, míg eljutunk a hetedik ajtó mögött élve megtalált régi asszonyokig: ők a fájó emlékek. Közéjük kell lépnie Juditnak is, aki a múlt részévé válik. Az ősbemutató 1918. május 24-én zajlott le a Magyar Királyi Operaházban Kálmán Oszkár és Haselbeck Olga közreműködésével, Egisto Tango vezényletével.
De kik azok, akiket ma hallhatunk? Judit…
…és Kékszakállú:
-
A VII. szimfónia nyitótételében nemcsak a lendületesen előretörő 6/8-os dallam energiája és sötét tónusa ragadja meg a zenehallgatót, de a telt hangzás és a fafúvók meleg színvilága is. A megszólalásmódban felismerjük a zeneszerző stílusának legsajátabb jegyeit, de ezek ebben a szimfóniában még keverednek Brahms hangjával (nem sokkal a Hetedik komponálása előtt Dvořák csodálattal hallgatta német pártfogója akkoriban újnak számító III. szimfóniáját). Az F-dúr Poco adagio élén megragadó a fafúvók éneklő dallama és a zene sok világos tónusa, amely derűs kontraszttal szolgál a nyitótétel zaklatott hangja után. Dvořák félreismerhetetlen saját megszólalásmódja e tételben is keveredik az itt-ott felbukkanó brahmsi stílusjegyekkel. Érdemes felfigyelni arra, hogy a scherzóban – a mű talán legismertebb tételében – valójában egy lágyan tovasuhanó keringő is megbújik. Telt szimfonikus hangzás, hatalmas energia és rendkívül erőteljes karakterizálás jellemzi a finálét, a mű legérettebb tételét.
A szimfónia lenyűgöző zárószakasza:
A Kékszakállú mélyvonós bevezetését sok évvel később a Concerto kezdete visszhangozza majd. A misztérium-operában többféle zenei hatás találkozik: erőteljesen van jelen a népi dallamok lejtése, amely ez idő tájt már fontos szerepet játszik Bartók megszólalásmódjában, hasonlóan fontos a késő romantika ezzel keveredő inspirációja, és mindehhez csatlakozik Debussy impresszionizmusa, amely mindenekelőtt a zene tónusaiban van jelen. Minden ajtó külön világ: éles fúvóshangok, erőteljes ütős központozás illusztrálja a kínzókamra félelmetes eszközeit, rézfúvós fanfár ad „katonai” felhangot a fegyveresház feltárulásának. A cseleszta földöntúli csilingelése kíséri a pillanatokat, amikor Judit megcsodálja a kincseskamrát, a titkos kert foltzenéje az impresszionizmus páráját árasztja. Az ötödik ajtó („lásd, ez az én birodalmam”) diadalmas akkord-dallama után sokatmondó, hogy a Kékszakállút nem értő, más világban élő Judit kétszer is eltérő hangnemben válaszolja: „szép és nagy a te országod”. A hatodik és hetedik ajtó zenéje a fokozatos besötétedésé: vészt jósló arpeggiók (Könnyek tava), majd legvégül a balladahang sorsszerűsége.
-
Érdekességek
-
Mivel Dvořák VII. szimfóniája a zeneszerzőt tiszteletbeli tagjai közé választó angol Királyi Filharmóniai Társaság megrendelése nyomán keletkezett, és ősbemutatója is a londoni St. James’s Hallban zajlott le, nem csoda, ha a brit utókor – mint Händel vagy Mendelssohn több művét – sajátjának érzi és különös megbecsüléssel méltatja e darabot. A zenetörténész Donald Francis Tovey így írt a kompozícióról: „Brahms négy szimfóniájának és Schubert Kilencedikjének társaságában ez az alkotás e műforma egyik legtisztább és legnagyszerűbb példája Beethoven óta.”
Dvořák vezénylési stílusáról a kortársak feljegyezték, hogy a zeneszerző karmesteri munkája nélkülözte a mutatós, színpadias elemeket, ezek helyett viszont nagy súlyt fektetett az életteli karakterizálásra, a ritmikai pontosságra, az előadásmód érzelemgazdagságára és a tagolás tisztaságára. Többnyire saját művei előadására szorítkozott. Nem ünnepeltette magát: szerény és alázatos muzsikusként arra összpontosított, hogy a kottafejek életre keljenek.
A Kékszakáll-monda a középkori francia folklórban gyökerezik. A hagyomány a történetet egy XV. századi nemes, Gilles de Rais személyéhez kapcsolja: a bárót, akit az inkvizíció eretnekséggel és különféle rémtettekkel – többek között gyermekek sokaságának meggyilkolásával – vádolt meg, az egyházi bíróság máglyahalálra ítélte. A történet újkori alakja a francia meseíró, Charles Perrault (1628–1703) munkája. A francia előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a történet Bartók előtti zenei feldolgozásai francia komponisták: André Grétry, Jacques Offenbach és Paul Dukas nevéhez fűződnek.
Kékszakállú – ahogy Grétry látta…
…és ahogy Offenbach:
Balázs Béla először Kodálynak ajánlotta fel megzenésítésre A kékszakállú herceg vára librettóját, a zeneszerző azonban nem mutatott fogékonyságot a téma iránt. A költő ezután fordult Bartókhoz, akit mélyen megérintett a szövegkönyv, hiszen akkori életszakaszának legégetőbb személyes problémáit látta megfogalmazódni benne.
A Bartók-opera első külföldi előadása 1922-ben Frankfurtban zajlott le.
Az ötödik ajtó – kint és bent:
-
Dvořák VII. szimfóniája után érdemes meghallgatni a zeneszerző két ezt követő azonos műfajú művét, a VIII. és a IX. szimfóniát is. Ez a három opus alkotja a zeneszerző szimfonikus termésének legnépszerűbb részét. A vállalkozóbb kedvűek pedig nem csalódnak, ha a VII. előtti szimfóniák vidékén tesznek felfedezőutat: ott is különlegesen szép tételekre fognak bukkanni, a folklór hatását éppúgy felfedezve, mint a szimfóniaműfaj korábbi mesterei (Beethoven, Mendelssohn, Brahms), vagy akár Wagner inspirációját.
Dvořák szimfóniáinak élménye után továbbléphetünk egy romantikusabb műfaj felé, meghallgatva a zeneszerző szimfonikus költeményeit. Az aranyrokka (1896), az Éjféli boszorkány (1896), A vízi manó (1896), A vadgalamb (1896) és a Hősi dal (1897), mint az évszámok mutatják, egyetlen szűkebb időszak termése. Ekkor már valamennyi szimfónia készen áll (a 9. keletkezési éve 1893), a zeneszerző más műfaji területen kísérletezve gazdagítja szimfonikus termését.
A kékszakállú herceg vára hallgatója felidézheti Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeményének kezdetét. Erre a kozmikus erejű napfelkelte-zenére emlékezik a Bartók-operában az Ötödik ajtó kinyílását követő diadalmas szimfonikus apoteózis, amely ugyanúgy C-dúr hangnemű, mint a Strauss-részlet, és ugyanúgy hallható benne orgona, mint abban. Az Ötödik ajtó Bartók ifjúkori Strauss-rajongásának kései dokumentuma.
Számos forrásban találunk érdekes adalékokat A kékszakállú herceg vára keletkezéstörténetéről és bemutatójáról, ilyen Ujfalussy József Bartók-breviáriuma (bővített kiadás: Zeneműkiadó, 1980), Kroó György Bartók kalauza (Zeneműkiadó, 1975), de érdemes fellapozni Bartók Leveleit (Zeneműkiadó, 1976) és Családi leveleit (Zeneműkiadó, 1981), valamint Balázs Béla Naplóját (Magvető, 1982) is.
Aki a hangverseny élménye után lemezen is szeretné hallani az est karmestere, Klaus Mäkelä vezénylését, gazdag választékot talál, többek között Mahler, Sibelius, Debussy, Ravel, Stravinsky, Prokofjev műveiből.
Ha van kedve és ideje, hallgasson bele ezekbe a csodálatos művekbe is!
Írta: Csengery Kristóf
-
Reflektorfényben
-
Jennifer Johnston a Cambridge-i Egyetemen végzett, majd ügyvédként dolgozott Londonban, mielőtt a Royal Academy of Music opera szakos hallgatója lett. A brit mezzoszoprán a zenés színpadon és a hangversenypódiumon egyaránt otthonos. Operai repertoárján megtalálhatók a legkülönbözőbb szerzők művei Purcelltől (Dido és Aeneas) Mozartig (La Betulia liberata), Humperdincktól (Jancsi és Juliska) Brittenig (A csavar fordul egyet). Koncerten olyan műveket tolmácsolt, mint Beethoven Missa solemnise, Verdi Requiemje, Mahler II. és III. szimfóniája. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint John Eliot Gardiner, Franz Welser-Möst, Daniele Gatti, Jeffrey Tate, Daniel Harding, Thomas Adès. A legnagyobb operaházak és a legnevesebb fesztiválok visszatérő vendége.

© Gerard Collet
-
A kanadai basszbariton, Gerald Finley 1960-ban született Montrealban. Tanulmányait az Ottawai Egyetemen, a Cambridge-i King’s College-ban és a londoni Royal College of Music falai között végezte. Olyan Mozart-szerepekben aratott sikert, mint Guglielmo (Così fan tutte), Papageno (A varázsfuvola), Figaro és Almaviva (Figaro házassága), valamint Don Giovanni. Emlékezetes alakítást nyújtott Anyeginként (Csajkovszkij) és Jeleckij hercegként (Csajkovszkij: A pikk dáma). Ünnepelte a közönség Wagner Parsifaljában (Gurnemanz, Amfortas) és A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsjaként. A kortárs opera sem idegen tőle: ő volt Robert Oppenheimer John Adams Doctor Atomic című művében. Olyan operaházak gyakori vendége, mint a bécsi Staatsoper, a New York-i Metropolitan vagy a londoni Covent Garden.

-
Klaus Mäkelä 1996-ban született Helsinkiben. Sok más nagyszerű honfitársához hasonlóan a finn karmester is Jorma Panula növendéke volt a Sibelius Akadémián. Nemcsak vezényel: csellójátékát is ismeri a közönség, e minőségében kiváló finn szimfonikus zenekarok koncertjein lépett fel szólistaként. A 2018–19-es évadtól három éven át a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere volt, 2018-tól 2024-ig Turku Zenei Fesztiváljának művészeti igazgatójaként tevékenykedett. 2020 és 2026 között az Oslói Filharmonikusok foglalkoztatták vezető karmesterként, 2021-től napjainkig az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A Royal Concertgebouw Orchestra vezető karmestereként 2027-ben kezdi meg munkáját, ugyanebben az évben a Chicagói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójaként is bemutatkozik.

© Marco Borggreve
-
A Royal Concertgebouw Orchestra története Amszterdam híres koncertterméhez kapcsolódik. Az együttest 1888-ban alapították, első karmestere, Willem Kes 1895-ig állt a zenekar élén. Legendás fél évszázad (1895–1945) fűződik Willem Mengelberg nevéhez. Őt Eduard van Beinum váltotta fel (1945–1959), majd három éven át (1961–1963) Eugen Jochum és Bernard Haitink osztozott a művészeti irányítás feladatain, hogy 1963-tól 1988-ig újabb nagy korszak vegye kezdetét, immár egyedül Haitink jegyében. Riccardo Chailly (1988–2004), Mariss Jansons (2004–2015) és Daniele Gatti (2016–2018) egyaránt a legnagyobb igényességet képviselte az együttes hangversenyein és hanglemezfelvételein. Klaus Mäkelä először 2020-ban vendégszerepelt a holland muzsikusok élén, és 2027-től látja el a vezető karmester teendőit.

© Eduardus Lee