Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai turnéra. Az ECHO-tagok – tizennégy ország huszonhárom hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh és Kian Soltani, a furulyás Lucie Horsch, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett.

A Müpa 2010 óta az ECHO tagja, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám és Pusker Júlia, a zongoraművész Balázs János és a trombitaművész Pálfalvi Tamás személyében.

A Rising Stars eseményeinek különlegességét fokozza, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek – a Müpa tehát magyarországi bemutatók, sőt ősbemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

© Jörn Neumann

2025-ben a Fesztivál Színház ismét három napon át ad otthont a Rising Stars-koncerteknek, melyek során öt izgalmas produkció várja a közönséget. Horváth Áron a cimbalom sokoldalúságát mutatja be többek közt saját szerzemények és jazzdarabok segítségével, Giorgi Gigashvili romantikus és impresszionista zongorarepertoárt ötvöz elektronikus inspirációval, a torinói Trio Concept pedig Mendelssohn és Rachmaninov műveivel idézi meg az ifjúkori energiákat. A csellista Valerie Fritz a kételkedést választotta koncertje kiindulási pontjául, míg a Maat Saxophone Quartet estje a szabadság és az önkifejezés változatos lehetőségeit mutatja fel. Az idei bemutatókat olyan szerzők jegyzik, mint Charlotte Bray, Natalie Beridze, Clemens K. Thomas, Jennifer Walshe és Aleksandra Vrebalov.

A Rising Stars-programba jelölte: Müpa Budapest, Konzerthaus Wien

Horváth Áron pályája szinte példátlan ívet rajzol meg a magyar zenei életben. Hétévesen kezdett cimbalmozni, tanulmányainak első nyolc évében kizárólag a magyar népzene világában mélyült el. Az áttörést a Fölszállott a páva televíziós népzenei tehetségkutató 2016-os versenyén aratott győzelme hozta el, 2019-ben pedig új fejezet kezdődött életében: a klasszikus zene és az improvizáció felé fordult, amikor a nemzetközi hírű művész, Lukács Miklós tanítványa lett. Ez az időszak tette lehetővé számára, hogy a cimbalmot ne csupán népi hangszernek tekintse, hanem más benne rejlő lehetőségeket is felfedezzen. 2021-ben a legendás jazzszaxofonos, Dresch Mihály oldalán a magyar jazzszíntérre is belépett.

Jelenleg négy aktív formációban játszik: két jazz- (Intergeese, Ephemere), egy világ- (Elán) és egy népzenei (Sarjú Banda) együttesben. „Szerencsés vagyok, mert sosem kellett szaladnom a lehetőségek után: csak az volt fontos, hogy legyen saját hangom és zenei karakterem” – vallotta a Müpa Magazinnak adott interjújában.

© Csibi Szilvia

Az elmúlt években három lemezfelvételen is közreműködött, 2025-ben pedig elnyerte a Junior Prima díjat. 2023 óta a Zeneakadémia hallgatója, ahol Szalai András növendékeként folytatja klasszikuscimbalom-tanulmányait.

A Rising Stars-turné által kínált lehetőséget arra szeretné használni, hogy minél többekkel megismertesse a cimbalmot, hiszen szerinte még ma is „sokakat meglep, hogy kortárs és avantgárd zenét, sőt popot is lehet rajta játszani”. Mindehhez persze elengedhetetlenek az inspiráló partnerek: „Lényeges, hogy milyenek a zenésztársak, emberileg mennyire tudok hozzájuk kötődni, hasonlóan gondolkodunk-e a zenéről. Az önazonos alkotók érdekelnek, akik mernek újítani, illetve a saját útjukat járni.”

Programjának összeállításakor Horváth Áront az a szándék vezette, hogy „a lassú zene és a meditatív légkör révén bensőséges, intim este szülessen”. És hol vannak a virtuóz kompozíciók? Saját bevallása szerint a technikai tökéletesség helyett fontosabbnak tartja, hogy a közönség érzelmeire hasson.

Az első rész klasszikus művekkel kezdődik: mind Johann Sebastian Bach II. (d-moll) csellószvitjének kontemplatív Prélude-je, mind Kurtág György festőművész barátja születésnapjára komponált darabja (Hommage à Berényi Ferenc 70) megtorpanásokkal tagolt, elmélkedő zene. Utóbbi hangulatát a kottába beírt szöveg is előlegezi: „Csendesen, álmodozva – Mikes Kelemen mondja”. „Belőlük állt össze, alakult ki a zenei világlátásom. Kurtág szabad improvizáció közben is inspirál: amit ő írt cimbalomra, az jelen van és hat rám” – foglalta össze gondolatait Horváth Áron a két szerzőről.

A koncerten kiemelt szerepet kapnak Nagy Emma darabjai. A Junior Prima díjas zeneszerző-énekesnő a sikert sikerre halmozó Nagy Emma Quintet alapítója, aki idén Tallinnban folytatja tanulmányait. Szerzeményei (Glass Fragments, Satellite/Synced, Száll a Felhő..., Every Step Further) hangzás és harmonizáció terén posztrockos hatásról árulkodnak, és az avantgárd „atmoszférikus” vonalát képviselik.

Ha szeretne többet megtudni Nagy Emmáról, hallgasson bele a BeBop Podcast legújabb epizódjába:

Bebop Podcast

A Bázeli Zeneakadémia jazzcampusán tanuló dobos, Fekete Zoltán egy kompozícióval (1:1) bővíti az est szerzőinek táborát, az ő alkotásai a mai újhullámos, avantgárd jazz hatásait ötvözik. „Komplex témák, komplex harmóniák, komplex ritmusok jellemzik a műveit, mégis könnyen befogadhatóak, és nagyon jó érzés őket játszani.”

A koncert során Horváth Áron saját szerzeményei is megszólalnak: a Calm ősbemutató, a Dukkha már kiforrott kompozíció. Mindkét mű személyes vallomás: az előbbi meditatív hangulatot teremt, az utóbbi a káoszból kivezető utat keresi, vagy inkább a beletörődés felé vezet. Ahogy az alkotó fogalmaz: „Nem szomorú, nem is szép vég, inkább realista. Ami rossz az életben, azt fel kell vállalni, a zenén keresztül pedig beszélhetünk róla, mert így kerülünk harmóniába önmagunkkal.”

Új mű írására Horváth Áron és az ECHO Charlotte Bray brit zeneszerzőt, az elmúlt évek egyik legmarkánsabb női alkotóját kérte fel, aki „magával ragadó, eleven, kifejező és érzelemgazdag” kompozícióiban a kommunikációt tartja a legfontosabbnak.

Az In An Eternal Dusk (Örök szürkületben) című cimbalomdarab születésénél Horváth Áron is aktívan jelen volt: videóbeszélgetések során mutatta be a szerzőnek a hangszert és annak lehetőségeit. „Fél évvel később kaptam egy fantasztikus darabot, ami tökéletesen illeszkedik a koncertjeim alapelvéhez: lassú, erősen kortárs, nagy atmoszférateremtő erővel rendelkező zene” – mondja.

A mű inspirációjául Forugh Farrokhzad iráni költőnő verse szolgált Sholeh Wolpé fordításában. A szerző leírásából megtudjuk: „A zene finom és kifejező; »távoli hangok« áramlanak szabadon, »kóborolnak, akár a sodródó szellő«. Összetett: gyakran két »hangot« hallunk – a versben galambokat –, amelyek »keresztezik egymás útját a szélben«. Befelé forduló és árnyas világ ez, ahol belső magányba zárva találjuk magunkat, a nappal és az éjszaka között rekedve – egy súlyos, titokzatos »különös tájban«.”

„Charlotte zenéjében nagyon sok olyan hangulatot fedeztem fel, ami engem is megérint. Izgalmas harmóniákat használ, sokszor repetitív és monoton, sokszor rendkívül energikus és komplex, máskor nagyon bensőséges” – foglalta össze benyomásait Horváth Áron.

Írta: Tóth Endre