Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai turnéra. Az ECHO-tagok – tizennégy ország huszonhárom hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh és Kian Soltani, a furulyás Lucie Horsch, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett.

A Müpa 2010 óta az ECHO tagja, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám és Pusker Júlia, a zongoraművész Balázs János és a trombitaművész Pálfalvi Tamás személyében.

A Rising Stars eseményeinek különlegességét fokozza, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek – a Müpa tehát magyarországi bemutatók, sőt ősbemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

© Jörn Neumann

2025-ben a Fesztivál Színház ismét három napon át ad otthont a Rising Stars-koncerteknek, melyek során öt izgalmas produkció várja a közönséget. Horváth Áron a cimbalom sokoldalúságát mutatja be többek közt saját szerzemények és jazzdarabok segítségével, Giorgi Gigashvili romantikus és impresszionista zongorarepertoárt ötvöz elektronikus inspirációval, a torinói Trio Concept pedig Mendelssohn és Rachmaninov műveivel idézi meg az ifjúkori energiákat. A csellista Valerie Fritz a kételkedést választotta koncertje kiindulási pontjául, míg a Maat Saxophone Quartet estje a szabadság és az önkifejezés változatos lehetőségeit mutatja fel. Az idei bemutatókat olyan szerzők jegyzik, mint Charlotte Bray, Natalie Beridze, Clemens K. Thomas, Jennifer Walshe és Aleksandra Vrebalov.

A Rising Stars-programba jelölte: Konzerthaus Dortmund, Kölner Philharmonie, Philharmonie du Luxembourg, NOSPR Katowice

A Tbilisziben született Giorgi Gigashvili sokáig nem gondolta, hogy hivatásos zongoraművész lesz. Gyermekkorában hazája népdalai vonzották, saját feldolgozásokat készített, majd tizenhárom évesen megnyerte a The Voice of Georgia televíziós tehetségkutatót – ekkor még énekesként. Akár popkarrier is várhatott volna rá, ő azonban folytatta klasszikus tanulmányait a Paliashvili Központi Zeneiskolában és a Tbiliszi Állami Konzervatóriumban, Revaz Tavadze osztályában. Később Berlinben is tanult Kirill Gersteinnél, valamint Genfben Nelson Goernernél.

© Kelly de Geer / Classeek

A világ figyelmét 2019-ben hívta fel magára, amikor első díjat nyert a Vigói Nemzetközi Zongoraversenyen. „Amikor Martha Argerich átadta a trófeát, és azt mondta, »téged választottalak«, akkor jöttem rá, hogy a klasszikus zene az én utam” – mesélte később. Azóta egymást követik sikerei: 2021-ben a zürichi Anda Géza Verseny különdíjasa lett, Bad Kissingenben első és közönségdíjat is kapott, 2023-ban a Rubinstein Versenyen ért el második helyezést, számos különdíj kíséretében. Egy évre rá elnyerte a Terence Judd-Hallé-díjat, nem sokkal később pedig a Mecklenburg–Vorpommerni Ünnepi Játékok közönségdíját.

Miközben klasszikus karrierje egyre magasabbra ível, más műfajok felé is szenvedéllyel fordul. Elektronikus, kísérletező szerzeményeiben grúz népdalokat ötvöz modern hangzással. Hibáit sem szégyelli: „Ha minden makulátlan, azt felvételnek hívják, hiba nélkül a játék halottnak hat.” A kritika által színgazdag előadásmódjáért méltatott első lemezén (Meeting my Shadow, Alpha Classics, 2023) Scarlatti, Beethoven, Szkrjabin és Messiaen műveit rögzítette.

Giorgi Gigashvili jelenleg Berlinben él. A BBC New Generation Artist program résztvevője, egyebek mellett a Lisa Batiashvili Alapítvány ösztöndíjasa, 2025 óta pedig a Steinway művésze. Fontos számára a társadalmi felelősségvállalás: kampányolt Tbiliszi utcáin a demokráciáért, az emberi jogokért és Georgia EU-csatlakozása mellett.

Giorgi Gigashvili Rising Stars-műsorának elején ellentétes érzelmek feszülnek egymásnak. „Nemrég léptem abba a korba, amikor az ember elkezdi megélni az érzelmeit, így tulajdonképpen koncertjeim programja is aktuális érzéseimet tükrözi” – mondja a zongoraművész.

Fryderyk Chopin f-moll balladája a romantikus repertoár egyik legnépszerűbb darabja. Az 1842-es kompozíció a balladák közül talán a legösszetettebb: szonáta- és variációs forma keveredik benne, drámai íve a melankolikus elmélkedéstől a túlcsorduló kitárulkozásig vezet. John Ogdon szavaival: „egy egész élet tapasztalata sűrűsödik össze benne”. Az éneklő hang megtalálásában Gigashvilit sokat segítette a népdaléneklés.

Lili Boulanger, az 1918-ban mindössze huszonnégy évesen elhunyt francia zeneszerzőnő Három zongoradarabja ritkán hallható – bár ez az életmű nagy részéről elmondható, pedig első nőként nyerte el a Római Díjat (amelyet Ravelnek például sosem sikerült). Az 1914-ben komponált rövid sorozat két tétele szólal meg: a D’un vieux jardin (Egy régi kertről) melankolikus nosztalgiája Debussy nyelvéből indul ki, de kromatikájával túl is lép rajta, míg az egyetlen témát kibontó D’un jardin clair (Egy ragyogó kertről) áttetsző színei a századelő francia zenéjének legfinomabb árnyalatait keverik ki.

A záródarab Maurice Ravel 1905-ben befejezett Miroirs (Tükrök) ciklusa, amelynek tételeit az Apacsok művészcsoport egy-egy tagjának ajánlotta. A Noctuelles (Éji lepkék) szárnyak suhanását érzékelteti, az Oiseaux tristes (Szomorú madarak) a szerző szerint „a bágyadtan gubbasztó madarakat idézi”, az Une barque sur l’océan (Bárka az óceánon) az impresszionista vízi zenék egyik legszebbje, az Alborada del gracioso (A bohóc hajnali szerenádja) tüzes spanyol tánc, míg a La vallée des cloches (A harangok völgye) izgalmas harmóniáival ejt rabul. Ravel maga írta a sorozatról: „Harmóniavilágom fejlődésében olyan változást hozott, hogy még a stílusomhoz legjobban hozzáedződött muzsikusokat is zavarba ejtette.”

A koncert második darabja magyarországi bemutatóként hangzik el: az ECHO megbízásából született Holy Atoms (Szent atomok) című kompozíció szerzője a zongoraművész honfitársnője, a georgiai elektronikus zene kiválósága, Natalie Beridze, aki Tusia, valamint TBA művésznéven is ismert. Beridze dalszerzőként és producerként is működik, munkáit olyan kiadók jelentették meg, mint a Monika Enterprise, az Apollo Records és a ROOM40. Új műve kapcsán a következőket írta: „A Holy Atoms a feszült helyzetekben megőrzött tempót és nyugalmat vizsgálja – amikor minden apró hangsúly döntő jelentőségű. Egyetlen kihagyás, és a ritmus összeomlik, más zene születik belőle, a figyelem megingása az igazságot féligazsággá torzítja. Az információval túlterhelt világban a ritmus és a tagolás több mint zenei kifejezőeszköz – a túlélés feltétele. A darab a grúz folklór ritmikai struktúráiból merít, és a grúz jellemet tükrözi: az ellenállás erejét, amely játékossággal és könnyedséggel párosul – még a legnehezebb időkben is.”

Írta: Tóth Endre