egy szünettel
Ravel
Couperin sírja
Dohnányi
Változatok egy gyermekdalra, op. 25
Mendelssohn
V. (D-dúr, „Reformáció”) szimfónia, op. 107
Ravel a háborúban elhunyt barátainak állít emléket, Dohnányi gúnyt űz a szomorú zenészekből, Mendelssohn szimfóniával ünnepli a reformációt – izgalmas történetek húzódnak meg a műsorra tűzött zenék mögött. A koncertet a Melbourne-től Los Angelesig a legnagyobb együttesek vezető karmestereként működő spanyol Jaime Martín dirigálja, akinek a Telegraph kritikusa szerint „a zene iránti ragályos lelkesedése zenekarhoz és közönséghez egyaránt utat talál”. Az est szólistája a világ egyik legfoglalkoztatottabb zongoristája, Várjon Dénes.
A Couperin sírjában Ravel ötvözi az újszerű hangzásokat a francia barokk aprólékossággal. A tételek nemcsak a zeneszerző François Couperinnek és rajta keresztül a teljes francia barokk billentyűs zenének, de az első világháborúban elvesztett barátoknak is emléket állítanak. Katonának állt közeli ismerősök, köztük egy gránáttal megölt testvérpár előtt tiszteleg a szerző. A darab hangulata inkább nosztalgikus, semmint gyászos.
„A humor barátainak örömére, másoknak bosszúságára” – áll Dohnányi Ernő gyermekdalra írt változatainak kottáján. Az 1914-ben készült zongoraversenyszerű mű szinte wagneri mélységű, hosszú és ünnepélyes zenekari bevezetéssel indul. A zongora belépése a szerző legnagyobb zenei tréfája, hiszen a szólista a nálunk Hull a pelyhes fehér hó szöveggel ismert dal gyermekien egyszerű témájával válaszol a monumentális hangzásra. A humor mellett bravúros hangszerelést, izgalmas harmóniákat és sokszínű stílusparódiákat is hallunk.
Felix Mendelssohn hétévesen, megkeresztelésekor kapta a Bartholdy nevet. Mindig közel állt hozzá a protestantizmus, szenvedéllyel tanulmányozta Bach egyházi műveit. 1830-ban, az Ágostai hitvallás 300. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget terveztek, amelyre Mendelssohn liturgikus kórusmű helyett egy tisztán hangszeres szimfóniát álmodott meg. Az ünnepség elmaradt, de a mű elkészült. A nyitótétel lassú bevezetését a „drezdai ámennek” nevezett motívum határozza meg, majd beethoveni erejű gyors szakasz következik. Az élénk scherzo és az imára vagy áriára emlékeztető lassú tétel után szünet nélkül szólal meg a finálé, amely a híres korál, az Ein feste Burg hangjaira épül. A szimfónia e lutheri hangok diadalával zárul.
Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel:
Közreműködik:
-
Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy abban az esetben, amikor a Müpa mélygarázsa és kültéri parkolója teljes kapacitással működik, érkezéskor megnövekedett várakozási idővel érdemes kalkulálni. Ezt elkerülendő, azt javasoljuk kedves közönségünknek, induljanak el hozzánk időben, hogy gyorsan és zökkenőmentesen találhassák meg a legideálisabb parkolóhelyet és kényelmesen érkezhessenek meg előadásainkra. A Müpa mélygarázsában a sorompókat rendszámfelismerő automatika nyitja. A parkolás ingyenes azon vendégeink számára, akik egy aznapi fizetős előadásra belépőjeggyel rendelkeznek. A Müpa parkolási rendjének részletes leírása elérhető itt.
