Joachim József (német nevén Joseph Joachim, 1831–1907) nemcsak a 19. század egyik legismertebb hegedűvirtuóza, de kortársai zeneszerzőként is nagyra becsülték, hiszen Felix Mendelssohn-Bartholdy tanítványa volt. Emellett a berlini Zeneművészeti Főiskola alapító igazgatójaként, a nevét viselő Joachim-kvartett első hegedűseként, karmesterként, mindenekelőtt azonban számos korabeli zeneszerző – köztük Johannes Brahms, Antonín Dvořák és Max Bruch – kompozíciós és játéktechnikai tanácsadójaként is kiemelkedő szerepet játszott a kor Európájának zenei életében. Ha viszont Joachim József kétségkívül ismert még ma is a zenebarátok számottevő rétege számára, úgy ezt elsődlegesen mozgalmas és kiteljesedett élete egyik jelentős – vagy talán a legjelentősebb – fejezetének, mégpedig a Johannes Brahmshoz fűződő sokéves, művészi és személyes barátságának köszönheti. 1853. áprilisi megismerkedésüket követően csak lassan, lépésről lépésre alakult egy eleinte inkább zenei-művészi munkakapcsolat szoros, személyes barátsággá.

Joachim József halálának 100. évfordulójára emlékezve a Hamburgi Brahms Múzeum 2007. augusztus 15-én egy kis különkiállítást rendezett, amelynek egyes részleteit itt most, a budapesti Brahms-maraton alkalmából újra bemutatjuk. A Johannes Brahms és Joachim József között szövődő művészbarátság egyes kiemelt stációit kívánja ez a kiállítás villanófényszerűen, válogatott képek és dokumentumok révén megismertetni a látogatókkal – összes csúcspontjával, de mélypontjaival is, egészen az átmeneti szakításig.

A Brahms-maratonhoz kapcsolódó kiállítás január 22. és február 1., valamint február 8. és 27. között látogatható.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Müpa