Wagner-hősök nyomában

Hősök és hősnők – talán az első fogalompár, amely Wagner műveinek kapcsán eszünkbe jut, így nem véletlenül viseli ezt a címet a Budapesti Wagner-napok népszerű részleteket felvonultató koncertje sem. De miért nem veszi észre a naiv Siegfried az ellene szövődő ármányt, és miért kell Sentának meghalnia a bolygó hollandiért? Nézzünk egy kis Wagner-hőstipológiát a karakterek jobb megértése érdekében!

Richard Wagnernél kevés nagyobb formátumú komponistát ismer a zenetörténet, nem csupán a Ring az egyik legmonumentálisabb zenés színpadi alkotás, amelyet valaha bemutattak (a rendszeresen játszottak közül mindenképpen megilleti az első hely), a szerző minden művében komplex világok ábrázolására törekedett. Egyes kérdések egész élete során foglalkoztatták, így bizonyos karakterek újra és újra visszatérnek műveiben.

Wagner operái telis-tele vannak mesés szereplőkkel, sellőkkel, óriásokkal és törpökkel © Posztós János, Müpa

A mitológiai figurák többségükben eleve archetípusok, így kapóra jöttek a zeneszerző számára, aki főbb gondolatai, morális, filozófiai és esztétikai üzenetei szolgálatába állíthatta őket. Ám akad néhány jellegzetes karakter, amely épp Wagner életművében vált uralkodóvá: a tiszta lelkű ifjú, a megváltó szerelmet képviselő nő, a megtérő bűnös több alkotásában is felbukkan, és izgalmas alakváltozatokon megy keresztül, miközben lényének magvát megtartja.

A bolygó hollandi például ismert vándortoposz volt a korban, amelyhez Wagner közvetlen forrásként Heine regényét használta. Ennek elbeszélője ugyanis egy a jól ismert történetet megidéző színi előadásról számol be, a leírt cselekmény pedig számos részletében megfeleltethető Wagner operájának. Az elátkozott hajós, miután számos próbálkozás után ismét partra szállhatott, hogy próbát tegyen, hátha ezúttal egy nő hűsége megváltja őt az örökös vándorlástól, egy olyan leányhoz érkezik, aki már hallott a legendáról, és romantikus fantáziáját felkeltette a gondolat, hogy ő lehetne a szerencsétlenül járt tengerész megmentője. Végül az is lesz: Senta a tengerbe veti magát, hogy sírig hű lehessen a férfihoz, akinek háborgó lelke végre megnyugvást lelhet, mi pedig meghalljuk a zenében a megváltás motívumát – már amennyiben nem az ős-, hanem a Wagner által később átdolgozott változatot játsszák éppen.

Elisabet Strid, mint Senta, Kovalik Balázs 2018-as A bolygó hollandi rendezésében

A megváltó szerelem a wagneri életmű egyik központi gondolata, amely több alkotásban is felbukkan. Itt van mindjárt Tannhäuser alakja, aki a középkori értékrend szerint halálos bűnbe esett, amikor Vénusz istennő a szerelmében részesítette, és maga a pápa is azt mondja, csoda kellene ahhoz, hogy megváltást nyerhessen. Ám hogy is ne volna lehetséges a csoda egy középkori történetben? A tiszta és ártatlan leány, Erzsébet (akinek mintája a mi Árpádházi Szent Erzsébetünk volt) a világtól elvonulva haláláig könyörög Istenhez az őt eláruló férfi lelki üdvéért – így az végül élete utolsó pillanataiban bűnbocsánatban részesülhet.

Erzsébet szerepében Szabóki Tündét láthatta a közönség 2018-ban © Nagy Attila, Müpa

Kissé bonyolódnak a megváltástörténetek a későbbi Wagner-darabokban, a nem keresztény környezetben játszódó, ám annak számos szimbólumát többé-kevésbé egyértelműen magában rejtő Ring-tetralógia Brünnhildéje szerelme által törölheti el a világot megrontó, kapzsiságból és hatalomvágyból fakadó ősbűnt – ennek révén pedig az egész világot (és benne balsorsú apját, Wotant is) megszabadítja. És ne feledjük azt a művet sem, amelyben a szerepek épp fordított felállásban jelennek meg: a Parsifalban – még ha ezen a koncerten nem hallhatunk is belőle részletet – a nő az, aki egykori súlyos bűnét korokon és a világon végigvándorolva cipeli magával. A passióját járó Üdvözítőt egykor kikacagó Kundryt épp az a férfi válthatja meg, aki egyedüliként képes ellenállni a csábításának: a „tiszta balga”, Parsifal.

A Wagner-napok örök Brünnhildéje, és a hazai közönség kedvence, Iréne Theorin © Csibi Szilvia, Müpa

Parsifallal azonban egy újabb Wagner-hőstípushoz érkeztünk, a naiv ifjúhoz, aki akaratlan bűnén keresztül válik felnőtt férfivá, és képessé arra, hogy mások megmentőjeként léphessen fel. Ide sorolhatjuk Siegfriedet is, aki amikor először színre lép a nevét viselő operában, semmit nem tud önmagáról, múltjáról, szüleiről. Aki látta már a Wagner-napok előadását, jól emlékezhet, milyen remekül jellemzi az ifjú hőst, hogy minden gyerekrajzként jelenik meg körülötte, még a félelmetes sárkány is. Siegfried szinte öntudatlanul szabadítja meg a világot a szörnyetegtől, és hasonló naivitással végez életére törő mostohaapjával, Mimével is, csak utána kezdi megérteni, mit is jelent megölni valakit. Bár Brünnhilde szerelme és a lány bölcsessége sok mindenre rányitja a szemét, ez az állapot nem tart sokáig, a természetből a számító emberek világába térve a Gibichung testvérek, Gunther és Gutrune hálójába esik, és csak élete utolsó perceiben látja meg újra tisztán, mi is történt vele.

Stefan Vinkét már többször hallhatta a Müpa közönsége Siegfried szerepében © Posztós János, Müpa

Mit kell tudni a koncerten megszólaló többi szereplőről? Trisztánt és Izoldát aligha kell bárkinek is bemutatni, hiszen a bájitaltól megbűvölt, egymás iránt olthatatlan vágyat érző, tragikus sorsú szerelmespár története már Wagner előtt és azóta is számos feldolgozást ért meg. Megjelennek különféle istenfigurák is, akik amellett, hogy betöltik mitológiai funkciójukat, valójában nagyon is emberi karakterek: a Tannhäusert csábító Vénusz nem csupán a szerelem jelképe, de féltékeny és birtokló nő is. A Ring Erdája pedig ugyan A Rajna kincsében még az ősbölcsességet bíró, titokzatos asszonyként tűnik fel, Wotannal folytatott szerelmi kalandja következtében tudása elhomályosodik, és a Siegfriedben már igazán esendő alakként jelenik meg.

2023-ban Erda alakja Gál Erika hangján kelt életre © Posztós János, Müpa

Ott vannak aztán a különféle ellenlábasok, akik a hősök útját keresztezik. Bár Wagnert többször megvádolták, hogy negatív szereplői igazából karikatúrák, amelyekkel ellenségeit akarta kifigurázni, valójában nincs olyan köztük, aki egydimenziós lenne: összetett motivációval rendelkező, megérthető személyiségek. Ott van például a Ring Miméje, aki valóban kisszerű jellem, nem is teljesen érti mindazokat a hatalmas léptékű folyamatokat, amelyeknek részesévé válik. Nem rajta múlik, hogy senkinek a vére nem tapad a kezéhez, hiszen Siegfried csak az erdei madár segítségével tudja elkerülni ármánykodását. Ám tisztában vagyunk vele, mindez miért történik, láthatjuk A Rajna kincsében, hogy a törpék boldog életét hogyan dúlja fel Alberich diktatúrája, és hogyan válik saját testvére is megroppant lelkű áldozatává. Nála is összetettebb A bolygó hollandi Erikjének története, aki a kis halászfalu kitaszított vadászaként egyedül Sentától kapott törődést, és már-már szerelmében reménykedett. Érthető, miért esik olyan nehezére elfogadni, hogy a lány szíve másfelé fordult.

Mime szerepében Jürgen Sacher brillírozott 2024-ben © Hirling Bálint, Müpa

Bár egy koncerten nem követhetjük olyan alaposan végig a Wagner-szereplők útját, a kis zenei részletek is színes képet adhatnak arról, milyen sokféle karakter, személyes történet, rejtőzik a komponista műveiben, és milyen összetett emberi és embereken túli problémák foglalkoztatták a zeneszerzőt. Akit pedig érdekel egy-egy szereplő háttértörténete, üljön be egy teljes Wagner-előadásra!