Cory Wong kettős identitása

Nem könnyű meghatározni, hányféle stílus köthető Cory Wong nevéhez, de nincs ezzel semmi baj, sőt – rengeteg műfajban otthonosan érzi magát, és a sokféle hatást tudatosan építi bele a zenéjébe. Aki szeretné hallani, hogy a negyvenéves amerikai gitáros és kilenctagú zenekara hogyan játszik funkyt, soult, jazzt, rockot, R&B-t, popot, folkot és még sok minden mást, annak július 10-én a Müpában a helye.

A részben kínai, részben ír felmenőkkel rendelkező Cory Wong 1985-ben született New York állam legaranyosabb nevű településén, Poughkeepsie-ben, de Minneapolisban nőtt fel, és a mai napig ebben a városban van a főhadiszállása, amikor épp nem turnézik. Zenekedvelő család az övé, édesapja sok klasszikus rockot és jazzt hallgatott. Cory első hangszere a zongora volt, kilencévesen kezdett játszani rajta, de miután megismerkedett a Primus és a Red Hot Chili Peppers zenéjével, Les Claypool és Flea hatására basszusgitárra váltott. Punkzenekart is alapított, a négy húrról fokozatosan tért át a hatra. Zenei ízlése is változott, finomodott: olyan gitárosok lettek a kedvencei, mint Pat Metheny, David Williams vagy Paul Jackson Jr. (utóbbi kettő egyaránt dolgozott Michael Jacksonnal), és minneapolisi lakosként nem kerülhette el Prince hatását sem.

A punkos kezdés után Cory tanult, képzett zenész lett: a University of Minnesota mellett egyéb zenei intézményekben is csiszolta képességeit. Első körben helyi jazzklubokban lépett fel, majd egy időre érdekes módon a country fővárosába, Nashville-be helyezte át székhelyét. 2008-ban jött ki első lemeze Cory Wong Quartet néven, két évre rá pedig már a saját neve alatt is megjelent egy kiadvány. A 2010-es évek elején visszatért Minneapolisba, mert honvágya volt. Erről később így mesélt: „Sokan kérdezik tőlem, miért ragaszkodom ehhez a helyhez. Én is nehezen tudom elmagyarázni, de van valami Minnesotában, ami ideköt. Egyszerűen nem érzem szükségét annak, hogy máshova költözzek. Errefelé kevésbé nagy a nyüzsgés, de a lényeg, hogy itt él a családom és a feleségem családja is. Számomra a város egy támogató környezetet jelent, ráadásul izgalmas a helyi zenei és művészeti színtér. Jó ott virágozni, ahol az ember gyökerei vannak.”

Az évek, évtizedek során Cory jó pár zenekarban, illetve zenekar mellett megfordult. Játszott a Dr. Mambo’s Combóban, megalapította a Fearless Flyerst, Vulfpeck nevű formációjában pedig a ritmusgitározást helyezte előtérbe. Szerinte a smooth jazz egyáltalán nem szitokszó, és fiatal, feltörekvő gitárosoknak azt javasolja, gyakoroljanak metronómmal, valamint hallgassák kedvenc lemezeiket, és zenehallgatás közben próbálják utánozni a szólamokat. Kortársai közül Blake Mills játékát és zenéjét tartja különösen sokra, a legnagyobb megtiszteltetés pedig akkor érte, amikor egy alkalommal Prince személyesen dicsérte meg. „Egyszer épp odahaza játszottam a Vulfpeckkel – meséli –, amikor a koncert után egy testőr odalépett hozzám, és megkérdezte, akarok-e találkozni Prince-szel. Mondtam, hogy hát persze. Odavitt hozzá a backstage-ben, és egyszer csak ott álltam előtte. Nekem már ennyi is elég lett volna, de Prince a következőképp szólt hozzám: ’Fantasztikus a hangzásod, és nagyon egyedien játszol. Hihetetlen, amit csinálsz, és csak tedd nyugodtan, amit teszel. Remek gitáros vagy, ráadásul teljesen egyedülálló, amit művelsz.’ Én persze szóhoz se jutottam, és aztán belegondoltam, hogy Prince lényegében az áldását adta arra, amit csinálok. Azért is esett ez nagyon jól, mert kevés gitárosnak adatik meg, hogy megtalálja a saját hangját. A tőle érkező dicséret olyan dolog, amire életem végéig nagyon büszke leszek.”

Az, hogy megtalálja a saját identitását, már gyerekkorában fontos volt Cory számára. Apai ágon felmenői igencsak tradicionális kínai életet éltek, de iskolatársai szemében a külseje nem tűnt kínainak, csak a neve emlékeztette őket származására. „Félig kínai vagyok, de nem nézek ki annak – nyilatkozta egy interjúban –, emiatt sokáig küzdöttem identitáskrízissel. Wong vagyok, ugyanakkor Murphy is. Ez két nagyon eltérő, de egyaránt erős háttér. Ahogyan megtanuljuk kifejezni magunkat, meg is kell ismernünk önmagunkat, hogy jobban tudjuk kommunikálni az érzéseinket és a gondolatainkat.”

Cory, akinek a Fender saját gitárt gyártott, idén egy koncertlemezzel jelentkezett (Wong Air: Live In America), legfrissebb stúdióalbuma (Starship Syncopation) pedig tavalyi keltezésű. A Vulfpeck legújabb LP-je, a Clarity Of Cal idén márciusban került fel a streamingszolgáltatók oldalaira. Július 10-én a Müpában egészen biztosan sokféle különböző stílusban varázsolja majd el magyar rajongóit, játszik dalokat a karrierje összes időszakából és formációjából, és azon se kell majd meglepődni, ha felbukkan egy-egy feldolgozás a Wingstől (igen, Paul McCartney hetvenes évekbeli, Beatles utáni zenekarától), vagy akár Elton Johntól.