Szepesi Mátyás: „Jogom van ezzel tölteni az időm"

Remek albumok, „szívkitépős” koncertek, szoros kapcsolat a közönséggel – a Konyha az elmúlt bő tíz év egyik hazai zenekari sikertörténete. Ezt támasztja alá az is, hogy a Müpa idei Hey, June! sorozatában is telt házas koncertet fognak adni. Szepesi Mátyás a Konyhával a a tőlük megszokottól eltérő irányokba is kalandozik, és zenekarán túl is aktív, volt hát miről kérdezni: szép életmű-ív, különleges előttünk és mögöttünk álló koncertek, felszabadító hatású díjak és fontos társadalmi szerepvállalás.

Az eddigi Konyha-életmű a 2024 októberében megjelent stramm, grúvos, lélekkel teli, Elveszíteni hoztam című, sorban hatodik lemezzel végképp egy hosszú, komoly lemezterméssé gazdagodott, olyan folyamatosan alakuló oeuvre-é, amire lehet és érdemes is visszatekinteni. Te hogyan látod a zenekar fejlődését a lemezeitek tükrében?

Nem volt tudatos az „ívhúzás”: mindig az adott lemezre koncentráltunk, azok pedig mindig az előző antitézisei voltak valamilyen szempontból. Az első, a 2012-ben megjelent Konyhanyelv inkább volt szólólemez, ahol mindent ki akartam próbálni, ami akkor érdekelt. A második, a 2014-es Elmentek a szörnyek a frissen megszilárdult – és a mai napig változatlan – triónk első közös lemeze volt, minimál, karcos és mély. A harmadikon, a 2016-os Különbékén kezdtünk el fúvósokkal dolgozni és használni a zongorát. A negyedik album, az Álomból vár a mi do-it-yourself lemezünk, az első, amit Haller Dani basszusgitárosunk kevert-producerelt. Az ötödik album, az 5 teljesen kakukktojás, az egyik felét a covid alatt írtuk, és nem a próbateremben, ezért nagyon színes, a második fele a Toldi Miki producelésével készült rádiós dalok gyűjteménye, a legutóbbi pedig a páros lemezeink szintézise, újra letisztult és szívkitépős.

A Konyha 2018 után idén telt házas koncerttel tér vissza a Hey, June!-ra © Kotschy Gábor, Müpa

A Müpa Hey, June! című nyárindító sorozatában Vissza a konyhaasztalhoz címmel adtok koncertet. A tematika itt is egyfajta visszatekintés – a kezdetekre, a házibulik konyhaasztalához, ahol nemcsak a legjobb a hangulat, de a legjobb történetek hangzanak el. Ahogyan ezen az estén is. Mire számíthat a közönség?

Különleges estét tervezünk, még azon legközelebbi rajongóink számára is tartogatunk meglepetéseket, akik szinte minden koncertünkön ott vannak. Lesz három-négy olyan dal, amit nagyon ritkán vagy soha nem játszottunk még élőben, mert nem volt szempont a megírásukkor, hogy hányan játszunk a zenekarban, és milyen hangszereken. Most viszont kilencen is leszünk a színpadon, úgyhogy nincs kifogás! Illetve nagyon sok dalnak lett tőlünk független története, szinte biztos, hogy ezekből is felidézünk pár gondolatot.

Azon túl, hogy szokásotokhoz híven mind a hárman – Haller Danin és rajtad kívül Badics Márk dobos – egy sorban, elől helyezkedtek el, hármótok amúgy is hangsúlyos egysége úgy is megjelenik majd a koncerten, hogy mindenkinek lesznek általa választott, saját hangszerelésű dalai, amiken keresztül megjelenik a Konyha-esszencia.

Nem szeretünk unatkozni, és az, hogy több mint hetven dalunk született ez alatt a tizenöt év alatt, nagyon sok lehetőséget tartogat. Elhangzanak korábban sokat játszott, de egy ideje félretett vagy – az újabb szerzemények kedvéért – elhanyagolt dalok, amiket most elővettünk, és átgyúrtunk mindazon tapasztalatok felhasználásával, amikre az elmúlt években tettünk szert.

Fazekas Gergely zenetörténésszel közös sorozatukban a fiatalabbik generációval igyekeznek megismertetni és megszerettetni a zenét © Hirling Bálint, Müpa

A Konyha a koncertek és lemezek mellett sok minden másban is aktív, például Konyha & Bach címmel a Müpában rendszeresen részt vesztek rendhagyó „zeneboncoló” előadásokon Fazekas Gergely zenetörténész, zongoraművész társaságában. Ez hogyan jött, és milyen élmény volt?

Gergő keresett meg minket az ötlettel, ami először furcsának tűnt, de mindenképp megtisztelő volt, és az ő lelkesedése lassan átragadt ránk. Maga a téma is izgalmas – párhuzamosok a zene végtelenjében –, de az igazi kulcs számunkra az lett, hogy a középiskolás közönségből sokaknak ez életük első élő koncertélménye, és elképesztően jól reagálnak. Gergővel pedig annyira jól működtünk együtt, hogy a mostani koncertre is meghívtuk zongorázni.

Rövid idő leforgása alatt számos elismerés – A Dal legjobb szövegírója (2019), a legjobb dalszövegírónak járó Petőfi Zenei Díj (2019) és az év könnyűzenei szövegírójának járó Artisjus-díj (2022) – emelte ki szövegírói munkásságodat. Mit jelentettek számodra ezek az elismerések?

Egyvalamit mindenképp köszönhetek a díjaknak: saját magam előtt is legitimmé tették, hogy komolyan foglalkozzak az alkotással. Harminchét éves voltam az első Konyha-album kiadásakor, negyvenhárom, amikor megjelent a Százszor visszajátszott – nekem akkor kezdődött a valódi zenészkarrierem, amikor másoknak véget ér. Több évtized munka-zene-család-satöbbi egyensúlyozás-kötéltáncolás után fontos volt tudatosítani magamban, hogy jogom van ezzel tölteni az időm jelentős részét – és ez nagyon-nagyon felszabadító volt, sokkal termékenyebb lettem azóta.

A dalszerzés, szövegírás, frontemberkedés mellett a zeneipar számos más szegmensében – menedzserkedés, lemezkiadás, programszervezés, kommunikációs tanácsadás – is jelen vagy, szintén nagyon hosszú ideje már. Vezeted többek között a Fábián Juli Emlékalapítványt is, amely szervezet a nehéz helyzetben lévő zenészeket és zeneipari háttérmunkásokat segíti. Hogyan, milyen módon?

Nem volt tudatos cél részemről, hogy zeneipari „svájci bicska” legyek, egyszerűen így alakult – az elmúlt évek sikerei nyomán pedig tudatosan elkezdtem szűkíteni a tevékenységeim körét az alkotás javára. A Fábián Juli Emlékalapítványban végzett munkám közös keserédes teher Juli édesanyjával, Galinával és egykori, hozzá közel álló arany emberekkel. Juli emlékének ápolása mellett pályázatokat írunk ki a rászoruló kollégáknak – hol célirányosan, hol általánosabban –, de soron kívül is lehet hozzánk jelentkezni. Mivel a pályázók sokszor ismert emberek, akik nem szeretnének a betegségükkel szerepelni, nem mindig a nyilvánosság előtt zajlik a munkánk, de folyamatosan dolgozunk.