Oi Va Voi: A magyar kapcsolat

Az Oi Va Voi a bizonyíték rá, hogy a britek nem csak a gitáralapú popzenében jeleskedhetnek: az angol világzenei együttes május 4-én a Müpában koncertezik. Szövevényes történetüket több magyar szál is színezi.

Az Oi Va Voi alakulása a kilencvenes évek végére, a London–Oxford tengelyre tehető, bár viszonylag hamar a brit fővárost választották székhelyül. Nevük héber eredetű, és nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy „te jó ég!”. A névválasztás ismeretében talán nem meglepő, hogy zenéjükben a kezdetektől fogva fontos szerep jut a klezmernek, megtoldva különböző elektronikus tánczenei alapokkal, de ha már angol csapatról van szó, időnként nem hiányozhatnak az indie-s, gitárpopos ízek sem.

Az indulásban fontos szerepet töltött be Jonathan Walton, aki akkoriban a Lemez Lovas művésznevet használta: a trombitás-dalszerző egy magyar hölggyel randizgatott, és hogy imponáljon neki, elkezdett magyarul tanulni. A „lemezlovas” szót egy nyelvkönyvben találta, és annyira megtetszett neki, hogy ezen a néven kezdett zenei karrierbe, és később az Oi Va Voi lemezeinek borítóján is ezt a nevet használta.

A korai line-up része volt még Josephine Burton énekesnő és Sophie Solomon hegedűs, hamarosan csatlakozott Leo Bryant basszusgitáron, Steve Levi klarinéton és Jake Baum gitáron. A felállás Nik Ammar gitáros és Josh Breslaw dobos érkezésével lett teljes. Az Oi Va Voi először a Koha nevű londoni albán kocsmában lett amolyan rezidens zenekar, a klezmer csak azután kezdett központi szerepet játszani a muzsikájukban, hogy a tagok kiutaztak Philadelphiába, ahol egy klezmertáborban többek között a Klezmaticsből ismert Frank London oktatta őket a műfajra.

Az együttes egy idő után áttette székhelyét a Spitz nevű londoni klubba, és itt már nagyobb közönségnek tudtak játszani. Ráadásul a külföldi fellépések is beindultak: több koncertet adtak az Egyesült Államokban, és még Moszkvába is eljutottak. Szerettek volna végre egy albumot is megjelentetni, ám mivel nem volt lemezszerződésük, saját zsebből kezdték finanszírozni a felvételeket. Komoly mentori segítséget kaptak a világzenei expo, a WOMEX társalapítójától, Ben Mandelsontól, és miután sikerült pénzt nyerniük egy pályázaton, a stúdiózást is be tudták fejezni.

Az Oi Va Voi bemutatkozó, vagy ha úgy vesszük, nulladik lemeze 2002-ben jelent meg Digital Folklore címmel, Walton és Breslaw produceri munkájával, szerzői kiadásban, kis példányszámban – ma már komoly pénzt fizetnek érte a fanatikus gyűjtők. Nem sokkal a megjelenés után a zenekar végre szerződéshez jutott: az Outcaste kiadó igazolta le őket. Ezt követően ismét stúdióba vonultak, és elkészítették első igazi albumukat, a Laughter Through Tearst. Ha rápillantunk a tracklistre, több cím is ismerős lehet: a zenészek a Digital Folklore több dalát újra rögzítették, elégedetlenek voltak ugyanis az eredeti hangzással.

A 2003-as keltezésű nagylemez érdekessége, hogy több dalt is KT Tunstall énekel rajta. A skót énekesnő ekkor még nem volt világsztár – csak 2004-ben, Eye To The Telescope című bemutatkozó LP-jével futott be igazán. A Laughter Through Tearsen azonban nem az övé az egyetlen női énekhang, és itt jön az újabb magyar vonatkozás: az A csitári hegyek alatt kezdetű híres magyar népdalt Németh Juci adja elő. Mindez úgy történhetett meg, hogy az Oi Va Voi a 2000-es évek elején több fesztiválon is együtt játszott az Anima Sound Systemmel, melynek akkoriban Juci volt az énekesnője.

A zenekar ekkor már rengeteg fesztiválon volt szívesen látott vendég, többek között a Szigeten is számtalanszor láthatta a hazai közönség. Mivel zenéjükbe egyre több balkáni elem került, hatalmas rajongóbázisuk alakult ki Törökországban. Sajnos ekkor kezdtek beindulni a tagcserék is: az album turnéja után Tunstall szólópályára állt, Solomon távozott, és Walton is kiszállt a turnézásból. Azért a közös zenélésből még egy lemez erejéig kivette a részét, de a viszonylag hosszú szünet után, 2007-ben kiadott, cím nélküli albumot már nem az Outcaste, hanem a V2 jelentette meg. A részben Tel-Avivban rögzített anyagon még erőteljesebbek lettek a balkáni hatások, és az az LP sem maradt magyar kapcsolat nélkül: több dalban is Szalóki Ágit hallhatjuk.

Ági a két évvel későbbi, beszédes című Travelling The Face Of The Globe-on is énekelt egy számot, a fő vokalista pedig a Rudimental mellől ismert, valamint színésznőként is tevékeny Bridgette Amofah volt. A csapat változó felállásban továbbra is turnézott, de lemezt egészen 2018-ig nem jelentetett meg. A várva várt Memory Drop dalaiban Zohara Niddam izraeli énekesnő hangja hallható. A zenekar idén új albummal jelentkezett: a Sad Dance című kislemez nemrég debütált, és hamarosan érkezik a nagylemez is, The Water’s Edge címmel. A megjelenési dátum május 2., ami azt jelenti, hogy még pont lesz idő meghallgatni a budapesti koncert előtt.