Menekülés a káosz elől
A Morcheeba különösen népszerű hazánkban, eddig tizenhatszor léptek fel Magyarországon. A Müpában július 2-án koncertező együttes kereken 30 éves pályafutása bővelkedik az izgalmas fordulatokban.
Minden a Godfrey fivérekkel indult. Az inkább az elektronikus soundot kedvelő, a DJ-zésben és producerkedésben jeleskedő Paul és öccse, az organikusabb hangzásokért rajongó, számos hangszeren játszó Ross egy dél-kelet-angliai, tengerparti kisvárosból költözött Londonba némi zenei karrier reményében. Ott egy házibuliban találkoztak Skye Edwardsszel, aki akkoriban háttérénekesnőként tevékenykedett egy funkzenekarban. Hármasban megalapították a Morcheebát, és hamar nekiálltak közös dalokat fabrikálni.
1995-ben megjelent első EP-jük, a Trigger Hippie, egy évvel később pedig már a Who Can You Trust című debütáló album is napvilágot látott. Noha számos stílus (hiphop, blues, rock, jazz) keveredett rajta, a lemezt és az együttest a kritikusok belehelyezték az akkoriban fénykorát élő triphop skatulyájába. A Massive Attackhez, a Portisheadhez és Trickyhez képest azonban a Morcheeba kevésbé borongós (és jóval intimebb) zenét játszott, és ezt későbbi lemezeik még inkább alátámasztották.
Tény, hogy az elektronikát és gitárokat nagyszerűen vegyítő Who Can You Trust még valóban egy kicsit sötétebb hangulatú volt, de a két évvel későbbi Big Calm már pozitívabb húrokat pengetett, és a hangzás is poposodott egy kicsit. A zenekar neve egyre ismertebb lett, és ehhez még hozzátett a 2000-ben kiadott Fragments Of Freedom, amelynek soulosabb, táncosabb dalai közül kiemelkedett a Morcheeba történetének legnagyobb slágerévé váló Rome Wasn’t Built In A Day. Egy évvel később látogatott el az együttes első ízben – rögtön főfellépőként – a Sziget Fesztiválra, és hatalmas sikert arattak.
2002-ben pedig már jött is a negyedik album, a Charango, amely visszakanyarodott az első két LP triphoposabb világához. A kritikusok ismét lelkendeztek, és kiemelték, hogy Skye időnként Sade stílusában énekel, a neves vendégek (Pace Won, Slick Rick, valamint a Lambchop-frontember Kurt Wagner) révén pedig tovább bővült a zenei paletta.
Ennek a lemeznek a turnéja is érintette a Szigetet, és addigra már megjelent egy sikeres válogatásalbum is (Parts Of The Process) két új dallal.
Mint kiderült, ez volt a választóvonal, Skye ugyanis 2003 végén otthagyta a Godfrey tesókat, akik egy Daisy Martey nevű énekesnővel pótolták őt. Vele készült el a 2005-ös keltezésű The Antidote album, és akik ebben az évben kilátogattak a Szigetre, még láthatták őt, de aztán viharos körülmények között tőle is elbúcsúzott a testvérpáros. Utódja – a maradék koncertek erejéig – Jody Sternberg lett, végül a két Godfrey úgy döntött, hogy a következő lemezt különböző énekesekkel rögzíti. A 2008-ban megjelentetett Dive Deepen olyan vokalisták működtek közre, mint az angol Judie Tzuke, a norvég Thomas Dybdahl vagy a koreai–amerikai Cool Calm Pete.
A közben szólókarrierbe kezdő Skye ugyanannál a menedzsmentnél maradt, mint a Morcheeba, és egy alkalommal véletlenül összefutott a cég irodájában Ross-szal és Paullal. Megkérdezték tőle, nincs-e kedve ismét velük dolgozni, és bár eleinte vonakodott, végül elfogadta a felkérést. Ismét beindult a közös munka, amelyet ugyan nehezített, hogy ekkor Skye Angliában, Ross Kaliforniában, Paul pedig Franciaországban élt, mégis hamar elkészült az újabb album. A Blood Like Lemonade kissé sötétre és pszichedelikusra sikeredett, de tartalmazta a megszokott morcheebás ízeket is.
„Ez volt az a lemez, amit a Big Calm után kellett volna megcsinálnunk”, nyilatkozta Paul, akinek a 2013-as Head Up High lett az utolsó együttműködése Ross-szal és Skye-jal. A turnézást már jóval korábban abbahagyta, és egy idő után a közös kreatív munka sem okozott számára örömöt. Az ő búcsúja is viharosra sikeredett – némi jogi hercehurca következtében a maradék két tag egy ideig Skye & Ross néven volt kénytelen turnézni, és még egy akusztikus albumot is megjelentettek így. Később aztán sikerült visszaszerezniük a Morcheeba nevet, így adták ki következő lemezüket, a 2018-as Blaze Away-t. Az ezt követő Blackest Blue lett a legjobb munkájuk a Charango óta, és azon kevés külföldi előadók közé kerültek, akik a covid-hullám ellenére is felléptek hazánkban, a Budapest Parkban.
Azóta további két alkalommal jártak nálunk, és a Müpában hamarosan sor kerül tizenhetedik magyarországi koncertjükre is, de előtte május 25-én már megjelent legfrissebb lemezük, az Escape The Chaos. A Call For Love című felvezető dalt biztosan hallhatjuk majd élőben július 2-án, olyan elmaradhatatlan klasszikusok mellett, mint a Friction, a Blindfold, a Way Beyond, a Never An Easy Way, és persze az elmaradhatatlan Rome Wasn’t Built In A Day.
