© Valuska Gábor

Egy visszafogott hang a kiabálás zajában – Krusovszky Dénes portréja

Krusovszky Dénes 1982-ben született, gyerekkorát Hajdúnánáson töltötte, majd 2000-től az ELTE bölcsészkarán tanult. Eddig hat felnőtteknek és egy gyerekeknek szóló verseskötete jelent meg, az első még 24 éves korában, a legutóbbi pedig 2021-ben, Azóta őzike címmel. 2018-ban és 2023-ban nagy sikerű regényekkel jelentkezett, emellett 2007 óta újságíróként is dolgozik.

Az utóbbi másfél-két évtizedben az írók és költők egyre kijjebb szorultak – vagy helyezkedtek – a közéleti diskurzusokból. Ez nyilvánvalóan adódik az irodalommal foglalkozók – és általában az értelmiség – szerepében érzékelhető változásokból és a magyar nyelvű versek politikai és közélettől való tendenciózus távolodásából. A jelenség alól Krusovszky Dénes sajátos kivételt képez. Verseiben ugyan nem jelennek meg társadalmi-politikai kérdések – ezek bensőséges, olykor mindössze egy-egy mozzanatot megörökítő életképek, a múlt és a jelen, az emlékek és az érzékelés határvidékein tett aprólékos megfigyelések, amelyek ugyanakkor számtalan értelmezési és asszociációs lehetőséget nyitnak ki az olvasó számára. Közéleti kérdésekben inkább újságíróként, publicistaként és kritikusként nyilvánul meg, 2007 óta ír a Magyar Narancsba, és nem zárkózik el attól sem, hogy a kultúrpolitikát érintő ügyekben kifejtse visszafogott éleslátásról tanúskodó véleményét.

Szépirodalmi és újságírói munkája mellett irodalomszervezőként is jelentős: 2005-ben Krusovszky Dénes alapította meg a Telep csoportot, amely az ezredfordulót követő évtized egyik legizgalmasabb kezdeményezése volt hazánk irodalmi életében, és amely az akkor húszas éveikben járó fiatal költőknek biztosított megjelenési lehetőséget. A Telep nemcsak irodalmi esteket, beszélgetéseket és könyvbemutatókat tartott, hanem úttörője volt a hazai blogkultúra és az online irodalmi platformok térhódításának is. Az irodalmi kör végül 2009-ben, a Scolar Kiadó gondozásában kiadott Telep-antológia megjelenése után szűnt meg hivatalosan. Nem sokkal később, 2014-ben Krusovszky Dénes megalapította a Versum online művészeti folyóiratot, amely a költészetben megjelenő hazai és nemzetközi trendek mellett figyelemmel kísérte a műfordításhoz kapcsolódó szakmai kérdések és folyamatok alakulását is.

A szerző első regénye 2018-ig váratott magára, megjelenése után azonban az Akik már nem leszünk sosem pillanatok alatt elnyerte mind a kritikusok, mind az olvasóközönség elismerését, 2019-ben pedig a Libri irodalmi közönségdíjat is. Méltatói a könyv feszes történetvezetése és érzékeny jellemábrázolása mellett többek között azt is kiemelték, hogy képes volt végletektől mentesen, árnyaltan és pontosan ábrázolni korunk Magyarországának néhány akut társadalmi problémáját is.

Krusovszky Dénes második, Levelek nélkül című regénye 2023-ban jelent meg. Ebben a történetben is visszaköszön az elődjében felfedezhető törekvés, hogy az egyén sorsán keresztül egy egész társadalom problémáira reflektáljon. A szerző elmondása alapján egyik célja az volt, hogy a szerinte méltatlanul elhanyagolt, a kortárs irodalomban viszonylag kevés szerephez jutó vidéki középosztály szemszögéből vizsgálja azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek meghatározták hazánk elmúlt néhány évét. A könyv ugyanakkor nem konkrét eseményeket dokumentál, nem a járvány, a globális klímaváltozás vagy a közbeszéd eldurvulása tűnik fel problémaként a történetben, hanem hogy egy átlagosnak tűnő tavaszi napon a város összes fája elhullatja leveleit. Az esemény a szereplők életére nincs ugyan közvetlen hatással, a körülöttük létező világban azonban valami olyasmi történik, amire nem voltak felkészülve, és magyarázatot sem tudnak rá adni. A regény ezt a pozíciót vizsgálja: miként tudunk együtt élni vagy boldogulni egy problémával, amelynek valójában sem az okaival, sem a következményeivel nem lehetünk tisztában.

Ez a szemlélődő kíváncsiság Krusovszky Dénes egész alkotói pályáját végigkíséri. Üdítő hangnem- és ütemváltást jelent napjaink közbeszédében, ami a világ komplex folyamataira általában nem a megértés igényével, hanem szélsőségekkel válaszol.