A hangszerek királynőjének ezer arca

Az orgona története az ókori görög templomokig nyúlik vissza. Az eltelt évezredek során a megépítéséhez szükséges technológiák annyit fejlődtek és annyival változatosabbak lettek, hogy a hangszer evolúciója soha nem állt meg, és számtalan irányban le is ágazott annak főösvényéről. Íme az orgonák legjei, valamint fejlődéstörténetük különleges és furcsa teremtményei.

A legnagyobbak: cseppkő és világkiállítás

A virginiai Luray-barlang Nagy Cseppkőorgonája jelenleg a világ legnagyobb működő hangszerének számít, bár sem működési mechanizmusában, sem hangszínében nem hasonlít a hagyományos orgonára – inkább a harangjátékokat vagy a xilofont idézi. Hangját egy természetes cseppkőbarlang 3 hektárnyi területén függő 37 sztalaktit, azaz fentről lefelé lógó függőcseppkő biztosítja, amelyeket a 20. század közepén hosszú évek munkájával kutattak fel, majd „hangoltak be” a cseppkövek óvatos reszelgetésével. A cseppköveket a központi konzollal összekapcsolt apró kalapácsok szólaltatják meg, hangjukat pedig egy komplex mikrofon- és erősítőrendszer közvetíti a barlang minden pontjára.

Forrás: Wikimedia Commons

Ha azonban csak a teljes egészében ember által készített hangszereket vesszük számításba, a világ legnagyobb hangszere a philadelphiai Wanamaker orgona. Eredetileg az 1904-es St. Louis-i világkiállításra készült, de az elszálló költségek – mai viszonyokra átszámolva nagyjából 3,5 millió dollárba, vagyis körülbelül 1,4 milliárd forintba került –, valamint az építési és szállítási munkálatok grandiózus jellege miatt csak hónapokkal az eseménysorozat megnyitója után szólalhatott meg először. Évekkel később átszállították a philadelphiai Wanamaker áruházba: ez már önmagában is emberfeletti vállalkozás volt, hiszen a szállításhoz 13 tehervagonra volt szükség, a szétszerelés és újbóli összeállítás pedig két évig tartott. Hat manuállal és több mint 18 ezer síppal rendelkezik, amelyek egy nagyzenekaréval vetekedő, komplex hangzást tesznek lehetővé.

A legkülönlegesebbek: tűz és víz

A világ egyik legkülönlegesebb orgonája érdekes művészetelméleti kérdéseket is felvet: vajon hangszer-e, amit nem ember, hanem a természet szólaltat meg? A horvátországi Zadar tengerpartján 2005-ben adták át a Nikola Bašić építész által tervezett tengeri orgonát, amely a város új tengerparti sétányának lépcsői alatt, polietilén csövekből, valamint a hangrezgéseket közvetítő és felerősítő kamrákból áll. A tenger hullámzása nyomán a víz elárasztja, majd elhagyja a csöveket, az így létrejövő zene ritmusát és harmóniáit tehát maga a tenger szolgáltatja, bármiféle emberi beavatkozás nélkül.

Az ókori görög vízorgonáknak, a világ legősibb ilyen típusú hangszereinek, valamint a zadari hullámorgonának minden szempontból ellenpontjai a futurisztikus tűzorgonák, amelyek megjelenésükkel akár a legújabb Mad Max-filmek díszletei között is megállnák a helyüket. A tűzorgona megszólaltatását számtalan, a robbanómotorokéhoz hasonló mechanizmus, illetve általában propán és benzin teszi lehetővé.

Forrás: pyrophonejuggernaut.files.wordpress.com

Természetéből fakadóan az orgona az egyik legösszetettebb felépítésű hangszer, így biztosak lehetünk abban, hogy az építészek, zenészek és hangszerkészítők következő generációi számtalan újítással és ma még elképzelhetetlennek tűnő megoldással gazdagítják majd az orgona kultúrtörténetét.