Dinah Washington: a blues kevésbé ismert királynője

Július 7-én lép fel a Müpában a Grammy-díjas amerikai énekesnő, Ledisi, aki az ötvenes években az USA talán legnépszerűbb színes bőrű női előadójának számító Dinah Washington dalait hozza el nekünk. Cikkünkben az ő életpályáját mutatjuk be.

Ha Aretha Franklin a soul királynője, akkor a bluesé Dinah Washington – az 1924-ben eredetileg Ruth Lee Jonesként született énekesnő ezt a titulust állítólag saját maga találta ki. Amúgy Dinah nemcsak a bluesban, hanem a jazzben, a gospelben és az R&B-ben (már amit akkoriban R&B-nek hívtak) is otthonosan mozgott.

Alabamában látta meg a napvilágot – 1986-ban be is választották az Alabama Jazz Hall of Fame-be –, de már gyerekkorában Chicagóba költözött a szüleivel, és ott élte le nem túl hosszú élete nagy részét. A kis Ruth tehetsége korán megmutatkozott: általános iskolás korában már egy templomi kórus zongoristája volt, de a Sallie Martin Gospel Singers tagjaként a gospel műfajában is elmerült. Miután megnyert egy amatőr énekversenyt, otthagyta a középiskolát, és innentől nem volt megállás. Már tinédzserként klubokban, kávézókban és szállodákban lépett fel, és hogy mennyire tehetséges volt, azt jól jelzi, hogy hamarosan ugyanabban a bárban énekelt, mint nagy példaképe, Billie Holiday. Állítólag a szóban forgó vendéglátóipari egység, a Garrick Stage Bar tulajdonosa, Joe Sherman javasolta Ruthnak a névváltoztatást, és ha minden igaz, a Dinah Washington név is az ő ötlete volt.

Forrás: Alabama Hall of Fame

A zongorista-énekesnő immáron a művésznevén szerződött le Lionel Hampton zenekarába vokalistának, és még a II. világháború idején, a huszadik születésnapja előtt átesett élete első stúdiófelvételein. Az első dal, amit felénekelt, az Evil Gal Blues volt. Eleinte zenekari produkciókban vett részt, amelyek a Keynote, illetve az Apollo nevű kiadók égisze alatt jelentek meg, aztán 1946-tól kezdve szólókarrierje is beindult. Ekkor már a ma is létező Mercury Records vette szárnyai alá az énekesnőt, akinek első saját felvétele, az Ain’t Misbehavin’ azonnal sikert aratott. A következő években ezt olyan slágerek követték, mint az Am I Asking Too Much, a Baby Get Lost, az I Wanna Be Loved vagy a Cold Cold Heart.

Az igazán nagy kiugrást a What A Diff’rence A Day Makes című szám hozta meg számára az ötvenes évek végén. A dal egyébként a mexikói komponista, María Grever nevéhez fűződik, és eredeti verziójában Cuando vuelva a tu lado címmel jelent meg. Érdekesség, hogy Dinah felvételén az osztrák jazzmágus, Joe Zawinul is hallható, aki később Weather Report nevű zenekarával aratott komoly sikereket.

Na de visszatérve Dinah-ra: ezt követően még olyan slágerekkel jutott a korabeli listák élvonalába, mint a korábban már Nat King Cole révén befuttatott Unforgettable, vagy az eredetileg az 1937-es Melody For Two című filmmusicalben felcsendülő September In The Rain. Készített még két rendkívül népszerű „zárójeles” duettet is Brook Bentonnal: az egyik a Baby (You’ve Got What It Takes), a másik a Rockin’ Good Way (To Mess Around And Fall In Love) címet viselte – utóbbit a nyolcvanas években Shakin’ Stevens Bonnie Tylerrel karöltve dolgozta fel.

Az 1961-es September In The Raint követően elmaradtak a nagy sikerek, bár Dinah még ekkor is olyan jazzóriásokkal koncertezett, mint Count Basie vagy Duke Ellington. Időközben egészségügyi és magánéleti problémákkal is küzdött – nem is lehet tudni, hogy élete során összesen hányszor házasodott, a pontos szám valahol hat és kilenc között lehet. Utolsó férje, a profi NFL-futballista, Dick Lane 1963. december 14-én arra ébredt, hogy Dinah élettelenül hever mellette chicagói otthonukban. A boncolás két olyan gyógyszer halálos kombinációját állapította meg, amelyeket Dinah álmatlanságra, illetve testsúlycsökkentésre szedett. Mindössze 39 éves volt.

Sosem tudhatjuk meg, milyen sikereket ért volna még el, ha nem hal meg ilyen fiatalon. Bár az európai kontinensen továbbra sem számít akkora legendának, angol nyelvterületen a mai napig számos követője akad. Hatása több évtizedre nyúlik vissza: Aretha Franklin bevallottan merített ihletet belőle, akárcsak Etta James, Nancy Wilson, Whitney Houston, Amy Winehouse vagy éppen Ledisi, aki egy komplett Dinah Washington-programmal érkezik a Müpába. Ha valaki szeretne alaposan felkészülni az estére, akkor érdemes meghallgatnia For Dinah című tavalyi tribute-albumát, amelyen Ledisi olyan művészekkel kollaborált, mint Christian McBride, Gregory Porter vagy Paul Jackson Jr. További érdekesség, hogy előkészületben van egy életrajzi Dinah Washington-film is, melynek a színész Danny Glover az egyik producere – a főszerepet játszó színésznő kiléte egyelőre még nem ismert.

Dinah Washington legnagyobb – posztumusz – kitüntetése volt, amikor 1993-ban beválogatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába; ekkor Natalie Cole méltatta, aki maga is több dalt feldolgozott már az 1963-ban elhunyt énekesnő életművéből. Rajta kívül Aretha Franklin, Jamie Cullum, Gloria Estefan, Amy Winehouse és Raye is előadta Dinah dalait, végül pedig térjünk vissza Ledisire, aki a következőképp nyilatkozott idoljáról: „Ő teremtette meg nekem a lehetőséget arra, hogy szabadon mozoghassak, alkothassak, hogy nőként vezéregyéniség legyek, hogy azt mondjam és azt hordjam, amit akarok. Aretha előtt ott volt Dinah. Megérdemli, hogy manapság is tisztelettel emlegessék a nevét. Átérzem a fájdalmát, az elutasítottságát. Én is onnan jövök, ahonnan ő, és épp ezért tisztelgek a munkássága előtt.”