A vokális jazz következő sztárja

Május 8-án a kortárs vokális jazz egyik nagyágyúja, Michael Mayo érkezik a Müpába, hogy két Grammy-díjra jelölt második albumának dalaival bűvölje el a magyar közönséget. A Bobby McFerrin, Al Jarreau, Kurt Elling, Gregory Porter és Louis Cole útját járó énekes dolgozott már szólóban a Kneebody két kulcsfigurájával, Ben Wendel szaxofonossal és Nate Wood multiinstrumentalistával is, de Herbie Hancockkal, a Moonchilddal és Jacob Collierrel úgyszintén kollaborált. A legjobb pillanatban kaphatjuk el az énekes jazz reménybeli következő nagy sztárját.

Mayo és a vokális jazz

Mit csinál Michael Mayo? Azt, ami minden jó jazz sajátja: őrzi a műfaj hagyományait és azokra építve hoz létre újat. Kitapos egy ösvényt, amin nem jártak még korábban, soha nem elégszik meg az addigi eredményekkel, mégis tiszteletben tartja a múlt értékeit, sőt gondozza is azokat. A vokális jazz mély érzelmi kötődést képes kialakítani a hallgatókban, főleg ha a történetmesélés mesteri szintű technikával és innovatív énekmegoldásokkal társul. Mayo esetében minden adott ezek kombinálásához, így előadásmódja igazán magával ragadó – abszolút a nagy jazzénekesek nyomdokaiban halad. Főképp hogy komponistaként és hangszerelőként is komoly tálentumot kapott.

Varázslatos énektechnika

Mayo torkának minden izmát használja, amikor énekel, hangterjedelme pedig egészen a mély baritontól a legmagasabb hangokig terjed. Mindezt elképesztő élvezettel és örömmel párosítva, látszólag játszi könnyedséggel vezeti elő. Bármilyen hangot képes utánozni: bámulatosan scatel, hiphopereket megszégyenítően beatboxol és effektpedáljaival egy egész zenekart, sőt egy teljes kórust helyettesít. Különböző érzelmeket rétegez egymásra, és úgy szólal meg, mintha több sztárénekes harmonizálna egymással. Két szóval: hallani kell!

A kezdetek

Persze ha valakinek az édesapja az a Scott Mayo, aki az Earth, Wind & Fire-ben szaxofonozik, és emellett kismillió produkcióban fúj még Dr. Dre-től a Queens Of The Stone Age-ig, az édesanyja pedig a keresett vokalista, Valerie Pinkston, akkor cseppet sem csodálkozunk ezen a kivételes zenei tehetségen. Pinkstont többek között Patti LaBelle, Belinda Carlisle, Leonard Cohen, Ray Charles, Diana Ross, Luther Vandross, Seal, Lenny Kravitz és Beck lemezein hallhattuk énekelni. Ha mindez nem lenne elég, ráadásul még Stevie Wonder, Whitney Houston és Beyoncé koncertjein is fellépett. Úgy tűnik, Mayo életét eléggé determinálta a szülei útja.

A családi gyökerek mellett nagy szerepet játszott ebben Gretchen Parlato jazzénekes is, aki egyszer meglátogatta Michael középiskoláját, és ezzel végleg pályára állította a fiatal tehetséget – később aztán dolgoztak is együtt. 2015-ben a Thelonious Monk Institute of Jazz (ma már az intézményalapító, Herbie Hancock nevét viselő igen rangos iskola) harmadik énekesként felvett hallgatójaként robbant be a jazzéletbe, ahol Hancock mellett Wayne Shorter és Dianne Reeves is tanította.

Shrek és a többi haver

Bár Mayo karrierje a 2020-as években indult be igazán, szülei révén már egészen fiatalon belekóstolhatott a lemezkészítés folyamatába egy-egy apró vokálmeló erejéig. A 2010-es évek második felében aztán elkezdte kiépíteni saját világát, amiben először egy vicces hobbiprojekt játszott főszerepet. A souljazzes-neosoulos-szintifunkos Shrek is Love formáció – amiben rajta kívül Jacob Mann fiatal hangszerelőtehetség volt kulcstag – két EP-t adott ki 2017–18-ban, humoros-szenvedélyes-hipnotikus, Shrek-tematikájú fúziósjazz-dalokkal.

Tehetségére eddigre már felfigyelt Nate Smith dobos és a Kneebody nevű fúziósjazz-zenekar, aktuális lemezeiken Mayo énekelt is, majd a Kneebody-vezéregyéniségek, a dobos-basszusgitáros Nate Wood és a szaxofonos Ben Wendel szólólemezein is felbukkant, de ez a haveri kör kezdett egyre tágulni. A még mindig ifjú titán, Jacob Collier más ifjú titánokat bevonzó képessége Mayót is megtalálta, akinek az alternatív R&B-s Moonchilddal közös Tiny Desk-koncertje is nagy sikert aratott. Sőt, dolgozott vele Christian Sands is, aki a nagy kortárs vokális jazzelőadók kedvelt zongorista-hangszerelője. Ben Wendel 2020-as High Heart című lemezén már komoly szerep jutott a technikailag is sokrétű, kimagasló énekesnek, akit ennek a korongnak az anyagával láthattunk először Magyarországon 2022-ben, Wendel koncertjén: egy kicsit el is lopta a show-t a Zene Házában.

A lemezek

A mesterével, Herbie Hancockkal való turnézás inspirálta arra, hogy elkészítse első szólólemezét. A 2021-ben megjelent Bones című bemutatkozó album – talán a sok korábbi közreműködés hatására is – cseppet sem útkereső, sokkal inkább érett, komoly egyéni képet sugároz. Az artpop-, neosoul- és nu jazz elemekkel bélelt anyagon slágeres, akár rádiókban is játszható dalok mellett olyan szerzemény is helyet kapott, amin 250 rétegben élvezhetjük Mayo énekét. Az említett dal, a Stolen Moments például Bobby McFerrin előtt tiszteleg. Az albumon ott van a jazz mellett a J Dilla-féle hiphopos ütemvilág, de a Beach Boys-vokálharmóniák hatása is. No meg persze játszik rajta a két tehetséges szülő, akik a Chapter 8 1985-ös lemezén szerepeltek először közösen. (Sosem lehetünk elég hálásak ennek a zenekarnak, hiszen 1979-es debütáló albumukon figyelt föl a világ Anita Bakerre.)

A második lemez, a 2024 legvégén megjelent Fly már a legnagyobb jazzsztárok közé lőtte hősünket, erről az is tanúskodik, hogy az év vokális jazzalbuma és a legjobb jazzelőadás kategóriájában is Grammy-jelölést kapott. A bemutatkozó lemez szabadabb, ösztönösebb folytatása Miles Davis előtt is tiszteleg, miközben azonnali és friss is. Olyasmi, amit élőben hallani még nagyobb élményt ígér.