Hogyan ünnepelték kedvenc zeneszerzőink a karácsonyt?

Mit vásárolt Mendelssohn a családjának? Mivel lepte meg feleségét Wagner? Miért volt szomorú az ünnep Mahler számára, és milyen sportágban brillírozott Prokofjev? A nagy zeneszerzők levelei és naplófeljegyzései izgalmas részleteket árulnak el ünnepeikről – ezekből válogattunk.

Felix Mendelssohn Bartholdy – a nagylelkű ajándékozó
Berlin, 1843

Mendelssohn Rómában élő húgának, Rebeckának számolt be a karácsonyi készülődésről. Levelében részletesen elmesélte, kinek mit vett ajándékba a fekete atlaszruhától a sonkán, a vörösboron és a tájképen át az asztalterítőig vagy a bútorokig. Mindeközben persze a munka sem állt meg. Bár a zeneszerző zsidónak született, keresztény kötődése is erős volt, nem csak karácsonykor. Gazdag egyházzenei hagyatékában többek között megtaláljuk az egyik legismertebb, Hark! The Herald Angels Sing című karácsonyi éneket is.

Johannes Brahms – a derűs hedonista
Bécs, 1868

Johannes Brahms – Sibeliusszal szemben – derűsen élte meg a karácsonyt. Szenteste általában barátokkal vacsorázott, olykor csak Clara Schumann társaságában. Karácsony napjának viszont megvolt a kőbe vésett hagyománya. Az ünnep ebéddel kezdődött A Vörös Sün nevű fogadóban, ezután pihent egyet egy közeli kávézóban, majd becsomagolt, hogy útra keljen a Szász–Meiningeni Hercegségbe, ahol nagyra becsülték és ünnepelték őt. Ezt a karácsonyi rutint Brahms a haláláig megőrizte.

Jean Sibelius – a mogorva varázsló
Järvenpää, 1911

Jean Sibelius nem igazán rajongott a karácsonyért, sőt, titkárának egyszer így fogalmazott egy levélben: „Amint vége a karácsonynak, minden jobbra fordul, és az élet ismét élvezetessé válik.” Ennek ellenére feleségével, Ainóval együtt mindent megtettek, hogy a gyerekeknek jusson az ünnepi varázsból. A karácsonyfa ragyogott, Aino készítette a befőtteket és savanyúságokat, Jean pedig begyújtotta a kandallót. Gyerekeik, később pedig unokáik is mind összegyűltek a tűz körül, hogy elénekeljék a papa karácsonyi dalait, amelyek fontos részét képezik a finn ünnepi hagyománynak. Az En etsi valtaa, loistoa ma is az ország egyik legnépszerűbb karácsonyi éneke.

Gustav Mahler – a magányos farkas
Lipcse, 1886

Gustav Mahler 1886-ban a Lipcsei Operaház másodkarmestereként dolgozott. Karácsonykor egyik legközelebbi barátjának, Friedrich Löhrnek írt szívbe markoló levelet: „Ismét szomorú karácsonyom volt. Egyedül ültem itthon, és néztem, ahogy odakint minden ablakban karácsonyfák és gyertyák ragyognak. Aztán szegény, örömtelen otthoniakra gondoltam, akik sötétben ülnek, várakozva – aztán pedig rád és családodra, a régi barátságos légkörre, amelyet elveszítettem […] – majd már nem láttam semmit, mert könnyfátyol borította a szemem, és néhány könnycsepp elhomályosította az egész világot, ahol örök vándorlásra vagyok ítélve.”

Bach – a munkaalkoholista
Lipcse, 1723

Vannak, akik karácsonykor gond nélkül kikapcsolnak és pihennek, és van Johann Sebastian Bach. 1723-ban érkezett Lipcsébe a Tamás-templom új karnagyaként, és mindenáron szeretett volna magáról jó benyomást kelteni, ezért lázasan dolgozott: karácsonyra bemutatta első jelentős liturgikus művét, a tizenkét tételes Magnificatot, sőt, mellé még négy karácsonyi korált is komponált. Végül messze túlszárnyalta az elvárásokat, és élete végéig Lipcsében maradt.

Ludwig van Beethoven – aki a legértékesebb ajándékot kapta
Bonn, 1790

Amikor Beethoven húszéves volt, különleges ajándékot kapott az ünnepekre: megismerhette zenei bálványát, Joseph Haydnt, aki épp Bonnon utazott át. Karácsony másnapján a választófejedelem vacsorát adott a zeneszerző-óriás tiszteletére, ahová a város zenészeit is meghívta. Bár a vacsora pontos vendéglistájáról nem maradt feljegyzés, szinte biztos, hogy Beethoven, akit a város legjobb zongoristájaként és feltörekvő zeneszerzőjeként tartottak számon, ott volt. Az első találkozás után másfél év telt el, mire Haydn rájött, hogy Beethoven példátlan tehetsége olyan mestert kíván, mint ő maga.

Richard Wagner – a meglepetések embere
Tribschen, 1870

Wagner sosem számított mintaférjnek, de néha képes volt az igazi odaadásra. Miután felesége, Cosima 1869-ben világra hozta közös fiukat, Siegfriedet, Wagner új kompozíción kezdett dolgozni. Titokban tartotta, és gondosan megtervezte, hogyan lepje meg vele feleségét a születésnapján, december 25-én. Azon a karácsonyi reggelen Cosima Wagner arra ébredt, hogy egy kis együttes játssza a lépcsőjükön aférje új darabját, amely a Siegfried-idill címet viselte. A meglepetés sikerült: a darabot mindenki megkönnyezte, aki hallgatta.

Szergej Prokofjev – a korcsolyavirtuóz
Szentpétervár, 1912

Tehetséges és lelkes íróként Prokofjev 1907-ben, 16 évesen kezdett el naplót vezetni. 1904 és 1914 között a Szentpétervári Konzervatóriumban tanult, és édesanyjával lakott együtt. 1912-es karácsonyi naplójegyzeteiben megemlíti: kihívásként azt tűzte ki maga elé, hogy bizonyos számú alkalommal megállás nélkül körbekorcsolyázza kedvenc tavait. „Délután egyedül mentem korcsolyázni. Ma tizenhat kört tettem meg – igazi bravúr! Egy ezredes egy fiatal kadéttal és néhány hölggyel figyelte kitartó körözésemet. Könnyű szitálás indult; a jég csillogott, visszatükrözve a fákat, az eget és repülő alakomat.”

Frédéric Chopin – a spirituális utazó

Chopin számára a karácsony spirituális, bensőséges nyugalmat jelentett. Miután a novemberi felkelés idején végleg elhagyta Lengyelországot, mély honvágy kínozta. Az ekkoriban írt h-moll scherzo, középrészében a Lulajże, Jezuniu című lengyel karácsonyi altató feldolgozásával, egyszerre jelentett számára vigaszt és feszültségoldást – a drámai szövetben elhelyezett dallamos altató idézi meg a családot és az otthont, tökéletes karácsonyi darabbá emelve a művet.