Fado, a portugál nemzeti kincs, amin sírni kell

Fado: melankolikus nosztalgia, izzó szenvedélyek, a lélek legmélyén rejlő titkok. Mísia Müpa-beli fellépése előtt jöjjön egy kis zenetörténeti áttekintés arról, hogyan vált a portugálok identitásává ez a szívet tépően gyönyörű stílus.

A PORTUGÁL LÉTEZÉS ESSZENCIÁJA

A fado jelentése: végzet. Alapvetően természetesen zenei műfaj, és mindjárt kifejtjük a történetét is, de megjegyzendő, hogy a fado életérzésként sem utolsó! Egy másik portugál kifejezést hoznánk ide, hogy megmagyarázzuk, méghozzá a saudade-ot. Ez a melankólia, a keserédes nosztalgia és a sóvárgás egyfajta keveredését jelöli, de benne van a szerelem, a boldogság és a kiteljesedés lehetősége is. Összegezve: „a fado a létezés egy módja”. Ezt már nem mi mondjuk, ilyen találóan hivatkozik rá egy turisztikai oldal.

Az sem véletlen, hogy ilyesféle platformon találjuk meg a fado frappáns leírását. Hiszen ez Portugália zenei büszkesége, nemzeti kincse, amely egyben turistacsalogató elem is, kávézók, pubok, éttermek gyakori látványossága. Az UNESCO 2011-ben még a szellemi kulturális örökségek listájára is felvette.

A FADO KIRÁLYNŐJE

A fado születését az 1820-as évekre datálják a történészek. Egyesek szerint afrikai rabszolgák és portugál tengerészek dalaiból alakult ki, amibe arab hatások is beleszóltak. Mások a brazil lundum és modinha stílussal rokonítják, de olyan elmélet is van, miszerint a fado alapját mór dalok adják, amelyek a több mint 400 évig tartó mór uralom alatt honosodtak meg. Az biztos, hogy egészen a 20. századig tartott, míg elérte mai, népszerű formáját.

Az 1940-es évektől rohamosan nőtt a fadozenészek száma Portugáliában. Az egyik legismertebb, ikonikus fadoénekes Amália Rodrigues, a Rainha do Fado, vagyis a fado királynője. A 40-es évektől egészen 1999-ben bekövetkezett haláláig istenítették őt, a műfaj meghatározó alakja lett. Amália volt az, aki miatt ma is fekete ruhában és vállkendővel adják elő az énekesnők a fadoszámokat. Gyönyörű volt, szenvedélyes, és puszta létezésével is világhírűvé tette a műfajt. Halálát háromnapos nemzeti gyász követte.

A LISSZABONI ÉS A COIMBRAI FADO

Amália a fado lisszaboni irányzatának képviselője volt. A tengerészek, prostituáltak és bohém művészek, vagyis belső-Lisszabon egykor jellemző népességének életét átitatták a veszteségek, a vágyakozás és a nehézségek. Körükben terjedt el elsőként a fado. Kezdetben tehát a szegényebb néprétegek sajátja volt, jellemzően női és férfi énekeseket is felsorakoztatott, és az élet nehézségeit lemondással kezelte.

A másik irányzat a coimbrai. Ezek a dalok a kiváltságosok szórakozásáról gondoskodtak, és általában férfiak adták elő őket. Ez az irányzat sok szállal kötődik a város egyetemi diákságához is, akik Portugália különböző területeiről érkezve alakították ezerféleképpen a stílust. A viszontagságokra a coimbra[M2] dalai reménnyel válaszoltak.

A FADO ÉS A PORTUGÁL IDENTITÁS

A 20. század közepére a fado folklórfordulatot vett, és a portugál kultúra öntudatos reprezentánsává lépett elő. Érdekesség, hogy megítélésére mindig is erősen hatott az ország aktuális politikai helyzete. A diktátor, António de Oliveira Salazar 1932-ben került hatalomra, és bár uralma alatt balos mivolta miatt a cenzúra lesújtott a fadóra, a műfaj népszerűségének ez nem sokat ártott. A hatalomnak pedig lassacskán be kellett látnia, hogy saját érdekében hasznosabb, ha inkább támogatja. Ennek egyenes következménye lett, hogy sokan elkezdtek gyanakodni a rezsimmel való komfortos kapcsolatára. A 80-as, 90-es évekre a portugál popzene inkább az amerikai és a brit behatásokat kereste, mintsem hogy a helyi hagyományokból táplálkozzon, a műfaj legújabb formája, a Novos Fados azonban ma már ismét központi kérdéssé teszi a portugál identitást. És hogy mi fán terem a Novos Fados?

AZ ÚJ FADO IRÁNYAI

Izgalmas tendencia, hogy mint annyi más stílus (lásd még jazz, blues...), a fado is vérátömlesztésen esik át éppen. Megrendítő, egyben csípős tónusait hiphoppal, R&B-vel, poppal keverik a legifjabb zenész titánok. Erről a RA elektronikus zenei magazin közölt hosszabb írást tavaly, az afrobeatet és a trapet jelölve meg a Novos Fados legjellemzőbb ihletőiként. Az új fado művelői szívesen kísérleteznek újító hangszereléssel és énekstílusokkal, nemzetközi hatásokat emelve be a hagyományosba, a fado szívből jövő, nemzeti szellemiségébe. Ana Moura, az egyik legnépszerűbb „újfadista” például így vall a riportban: „Miért akadályoznám meg, hogy más stílusok is hassanak rám? Engem a kapcsolódások, az új formák felfedezése érdekel.”

FADOMŰVÉSZEK A MÜPÁBAN

A Müpa közönsége már számtalan alkalommal élvezhette e különleges, édesen szívszorító műfaj előadásait, méghozzá több világhíres fadoművész előadásában. Mariza ez év elején is állt már a Müpa színpadán, a modern fadostílust képviselő Lina hangja is éppen pár éve ragyogta be a Fesztivál Színházat. És nem kell sokat várni egy újabb fadoeseményre sem.

2023. május 24-én Mísia lép fel a Müpában, méghozzá legújabb, Animal Sentimental című albumát hozza el a magyar közönségnek. A lemez Mísia költői életének, művészi fejlődésének humoros, szentimentális pillanatképeit, apró tragédiáit dolgozza fel. Az énekesnő a keserédes fadohagyomány képviselője, de szabad szellemű alkotó, éppen ezért modernizálta is azt. Új hangszereket, például harmonikát és hegedűt is beemel zenéjébe, és a legnagyobb portugál költők verseit zenésíti meg. A legendás fadistát zongorán, valamint a műfaj jellegzetes hangszerein, portugál gitáron és fadogitáron kísérik majd zenésztársai.

Mísia hangja a lélek legmélyebben rejlő titkait hozza felszínre. „Amikor színpadon állok, az egy teljesen más állapot – meséli. – Nem véd semmi, bizonyos értelemben meztelen vagyok. A közönség pedig nem fél az érzelmeimtől.” Érdemes vele tartani ebben az édesbús zenei keresgélésben.