„El vagyok kényeztetve"

A Müpában ünnepli fennállása 25. évfordulóját a Balázs Elemér Group, amely az elmúlt negyedszázadban bejárta Európa és a világ jelentős jazzszínpadait. Fiatalokkal kiegészülve, töretlen lelkesedéssel és igényességgel muzsikálnak, és ha a hangzásképet tekintjük, alig változtak valamit. Balázs Elemér azonban azt mondja: körülöttük felfordult a világ.

Ha 25 gyertya lenne a zenekar képzeletbeli tortáján, mit kívánna, amikor elfújja?

Még 25 évet a zenekarommal!

Zenészként is komoly utat járt be. Mi változott ez idő alatt?

Más világ volt, amikor kezdtük. Akkoriban az emberek sokkal kíváncsibbak és fogékonyabbak voltak az értékes dolgokra. Ez a nyitottság mára megkopott. Az én szeretetem nem, az energiám talán kicsit, de a lelkesedésem töretlen. Ebben a zajos, hajtós világban gyakran olyan zenészek jutnak érvényesülési lehetőséghez, akik a középszerűséget képviselik. De ami talmi, az varázslással, show-műsorral vagy kiváló reklámmal sem válik értékessé.

Soha nem kísértette meg, hogy a zene mellett a „külsőségekre” is nagyobb hangsúlyt helyezzen?

Soha. Inkább éhen halok. A Balázs Elemér Groupnál az igényesség a fő szempont, és a zenémet is ez határozza meg. Nem akarok bohóckodni a színpadon, semmi szükségem rá, hogy a zenén kívül mással hívjam fel magamra a figyelmet. Engem a zene inspirál.

Rengeteg kiválósággal dolgozott a nemzetközi jazzéletben, többek közt Jukka Perkóval, Tim Riesszel, Anette Lowmannel, sorolni is nehéz volna. Pat Methenyvel most is gondolkodnak valamilyen közös projekten. Ebből tud meríteni?

Ezekkel a zenésztársakkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, folyamatosan ötletelünk, hogy mit csinálhatnánk együtt. Ez fontos alapot ad, és a régi időket idézi.

© Hirling Bálint, Müpa

Bár a Balázs Elemér Group az elmúlt 25 évben kiadott 11 stúdiólemezén sokoldalúságáról tett tanúbizonyságot – kikacsintott a népzene, a szimfonikus hangszerelés vagy például a régizene felé –, mégis következetesen képviselte azt a hangzást, amit már az elején kitalált. Mennyit változott az együttes?

A zenekarnak kezdettől fogva egyéni hangzásvilága volt. Bár a 25 év alatt cserélődtek a tagok – fantasztikus zenészek működtek közre, és mindig ügyeltem arra, hogy teret adjak a fiataloknak is –, szerintem ez a sajátos szín mindig felismerhető volt. Valóban voltak kitekintéseink, de mindig maradtunk annál a visszafogott stílusnál, amellyel nem akartuk kiforgatni például a népdalokat, hanem igyekeztünk ízlésesen a sajátunkká formálni őket. Ugyanígy volt az Early Music című, Núria Riallal készített albumunkon, amikor a régizenéből merítettünk ihletet: Teodoro Casatitól Palestrinán át Händelig számos zeneszerző műveit gondoltuk újra, de mindig igyekeztünk inkább hozzájuk tenni, mint elvenni belőlük.

Miért fontos bevonni a fiatalokat? Hogyan tudnak ők a komoly tapasztalattal rendelkező muzsikusok partnerévé válni?

Számos fiatal tehetség érkezett hozzánk az elmúlt 25 évben, köztük Lakatos Pecek Krisztián nagybőgős, aki egészen zsengén került a zenekarba, mára pedig kiforrott, fantasztikus zenésszé érett. De arra mindig odafigyeltem, hogy a törzstagok ugyanolyan szeretettel és nyitottsággal fogadják a fiatalokat, ahogyan én. Az öcsém (Balázs József zongorista – a szerk.) az egyetlen, aki kezdettől fogva velem van, és ő is törekedett arra, hogy a fiatalok ne érezzék az óhatatlan különbséget. Most két olyan énekes csatlakozott hozzánk, akikkel az első perctől megvolt az összhang. Molnár Enikő és Varga Dávid ismerték és tisztelték a zenekar munkáját. Olyan lendülettel, szakmai alázattal és szeretettel érkeztek, hogy azonnal létrejött az az egység, ami egy ideje hiányzott. A jazzénekesek közül sokan önmagukat akarják megvalósítani, a saját fejük után mennek, holott az énekes nálunk a zenekar szerves része. Szerintem ebben a felállásban hibátlanul működünk.

Alapvetően dallamos zenét játszanak. A jazzben ez dicséret?

Aki úgy gondolja, hogy nem, az ostoba. Chet Baker is dallamos sztenderdeket vett fel, John Coltrane sem egyből free jazzt játszott. Említhetném Miles Davist, de Keith Jarrettet is, aki a legsikeresebb, free-be hajló kölni koncertje után felvett 35 lemezt, amelyeken dallamosabb náldallamosabb sztenderdeket adott elő. Mi dallamos zenét játszunk, és ezen keresztül rengetegen megszerették a jazzt. Sokan jöttek el a koncertjeinkre úgy, hogy azelőtt fogalmuk sem volt a műfajról, és a Balázs Elemér Group miatt most már hallgatnak mindenfélét. Jazzt játszunk, improvizálunk, de sokféle stílusból kölcsönzünk elemeket – a popból és a világzenéből is. Mindig szívtuk magunkba ezeket a hatásokat, de sosem erőszakoltuk meg a zenénket, hanem szervesen integráltuk az új irányokat. Ha pedig egy zenekart jó hallgatni, az sose baj. A London Jazz Festivaltól az ottawai fesztiválig bejártuk Európa és a világ jazzszínpadait. Mindenütt állva tapsoltak.

© Hirling Bálint, Müpa

Azt mondta egy korábbi interjúban, hogy nem elég, ha valaki jó muzsikus, az emberi tartás is fontos. Ez az egész pályáján iránymutató volt?

Igen. Ezért jutottam 40 évesen arra az elhatározásra, hogy nem muszáj nekem annyi zenekarban játszani. Előfordult, hogy 10-15 zenekarban léptem fel, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy olyanokkal muzsikálok együtt, akikkel nincs meg a kémia. Ezekből kiszálltam. Nem elég, ha valaki fantasztikus zenész, elengedhetetlen, hogy legalább olyan jó ember legyen.

A tanítás hogyhogy nem jutott fontos szerephez a pályáján?

Rengetegen kérdezik, miért nem tanítok a Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékén, de ennek egészen prózai oka van: a korábban szerzett diplomám – ami akkor a legmagasabb szintű végzettség volt – nem elegendő a zeneakadémiai tanításhoz. Tanítottam középfokon, ám az Egressyben megszűnt a képzés, így ez most háttérbe szorult. De hátha lesz még rá módom.

A zenekarának mindig fontos volt a közönséggel ápolt jó viszony. Amikor tíz éve megjelent Örök szerelem című albumuk, a hallgatókkal szavaztatták meg, hogy mi kerüljön a lemezre.

Szerintem a legfontosabb, hogy amit adunk, arról kapjunk visszajelzést is. A zenén keresztül kommunikálunk, én nem vagyok az a típus, aki a koncertek felét eldumálja. Mégis fontos, hogy inspiráljuk egymást, és ez a kapcsolat kölcsönös legyen. Tekintettel kell lennünk arra, hogy mit szeretnek bennünk. Ezért fantasztikus számunkra, hogy már ötödik éve van egy havi rendszerességgel működő klubunk a Budapest Jazz Clubban. Ezekre az estékre a 11 stúdióalbumunk mintegy 110 számából válogatunk dalokat, a közönség pedig mindig jön velünk.

Karácsonykor jelent meg az új album, a Flying in Music. Miért döntöttek úgy, hogy – rendhagyó módon – először kislemezeken adják ki a dalokat?

Megtetszett nekünk ez a nagy sztároknál divatos megoldás. A közönség is élvezte, hogy folyamatosan kapta a friss dalokat. A lemezre az új énekesünk, Varga Dávid is hozott egy saját szerzeményt, egy gyönyörű balladát. Természetesen ezen az albumon is akad népdal, ami a 2005-ös lemezünk óta hagyománnyá vált. Pedro Martins fiatal brazil gitáros, valamint Oláh Kálmán és Gadó Gábor szerzeményei és egy közismert, gyönyörű sztenderd is helyet kapott a lemezen. Az öcsém is írt egy blues ihletésű számot, és feldolgoztuk a fiam egyik számát, aki klasszikus zongorista és kiváló zeneszerző.

A fiával rendszeresen dolgoznak együtt. Adott az összhang?

A fiam ízig-vérig klasszikus zenész, elképesztő tudással. Nemrég volt a diplomakoncertje, ami lenyűgözően sikerült. Elemér jelenti a jövőt a zenében, érdemes odafigyelni rá. Jazzt nem játszik, kortárs improvizációkat viszont egészen kivételesen. Amikor van valamilyen zenei ötletem, szólok neki, „Figyelj, hallgasd meg!” Aztán a közös gondolkodásból meg is születik egy új szám. De az öcsémmel, Józsival is mindig ilyen jól tudtunk együtt dolgozni. Szóval el vagyok kényeztetve.

Az interjú eredetileg a Müpa Magazin 2025/26. évadának I. számában jelent meg.