Müpa Magazin+ / Ráadásul
WayneShorter_1_byRobertAscroft_.jpg

© Robert Ascroft

A Wayne Shorter-menet

7 nap 1 szaxofonossal

2025. 03. 17. Darida Benedek

A jazzlegenda Wayne Shorter univerzuma gyakorlatilag végtelen: a teljes életmű bemutatása vaskos kötetet kívánna, helyette egy rövid, meglehetősen szubjektív listát állítottunk össze a felkészüléshez a szaxofonos darabjaiból, mondjuk, hétfőtől vasárnapig.

A szaxofonos-komponista-zenekarvezető 50 évnyi pályafutása alatt csaknem 40 lemezen játszott, többek között a műfaj olyan ikonjaival, mint Chick Corea, Joe Zawinul, John McLaughlin, Billy Cobham vagy Miles Davis. Karrierje alatt ráadásul folyamatosan kísérletezett a jazz alzsánereivel, a tradicionális stílustól a fúziós és a free jazzig.

Kezdjük a hetet a „Prince of Darkness” című szerzeménnyel! Miles Davis 1967-es albumán (Sorcerer) jelent meg, és komor címe ellenére kifejezetten pörgős, remek hétindító. Wayne írta a darabot, a témát először Davisszel ketten adják elő, majd a két fúvós után a billentyűs Herbie Hancock is körbeimprovizálja. Tony Williams pedig olyat művel a dobokkal, hogy úgy érezzük: a lüktető zene egész hétre erőt ad majd.

Kedden következzen egy újabb Davis-korong, az 1976-ban kiadott Water Babies címadó száma. A szerző ezúttal is Shorter, aki egy interjúban elmondta: a darabot az a gyerekkönyv ihlette, amelyet életében először végigolvasott. A szám írásakor igazából az foglalkoztatta, vajon milyen lehet a túlvilág. Nos, a szám hangulata alapján a szaxofonos derűs nyugalommal állhatott az elmúlás kérdéséhez.

Szerdán jöjjön a „Wild Flower” Shorter hatodik saját néven kiadott albumáról (Speak No Evil, 1966). Shorter zsenije itt abban mutatkozik meg, hogy zenekarvezetőként sem nyomja el társait (Freddie Hubbard, trombita; Ron Carter, basszus; Elvis Jones, dobok; a zongoránál ezúttal is Herbie Hancock). Az összesen mintegy negyvenperces anyag valószínűleg Shorter egyik legfontosabb alapvetése. A New York Times kritikusa, Ben Ratliff például beválogatta Jazz: A Critic’s Guide to the 100 Most Important Recordings című szakmunkájába.

Csütörtökön ugorjunk a 90-es évekbe, egész pontosan Marcus Miller azon albumához, melyet a két évvel korábban elhunyt Miles Davis tiszteletére adott ki. A mintegy harminc zenész közreműködésével készült album tizedik száma a „JuJu”, Miller és Shorter közös szerzeménye; az elején hallható, pár másodperces kisgyerekpárbeszéden kívül instrumentális, mint a Shorter-életmű szinte 100 százaléka. Funkys basszusok, szintetizátor és dobprogram ‒ mintha valamelyik késői Davis-lemezt hallgatnánk. Éppen ezért érdekes, mennyi életöröm árad a dalból annak ellenére, hogy feltehetően gyászból született.

Pénteken jöjjön a később jazzsztenderddé váló dal, a „Birdland” a Weather Report Heavy Weather című korongjáról (1977). Az előadók között Joe Zawinul, Jaco Pastorius és Shorter ‒ micsoda névsor!

Szombatra ismét egy késő 60-as évekbeli Shorter-lemezről válasszunk, az 1967-es Adam’s Apple címadó (első) dalát. Ennyire feszesen-fegyelmezetten-lendületesen valószínűleg senki nem zenésítette meg az ősbűnt. A társtettesek ezúttal Herbie Hancock (zongora), Reggie Workman (basszus) és Joe Chambers (dobok).

És lőn este, és lőn reggel, hetedik nap. Hétfőtől szombatig észrevétlenül megtörtént a teremtés Shorter-féle verziója a sötétséggel, a vizekkel, a madarakkal, növényekkel, Ádámmal és így tovább. Mi pedig a hetedik napon pihenünk, mint az Úr a Teremtés könyve korabeli beszámolója alapján. És feltesszük akármelyik Wayne Shorter-számot. És hallánk, hogy az jó.


General contact information
What would you like to ask about?
Newsletter
Register and subscribe to the newsletter of Müpa Budapest to be the first to hear about our programs! Register