Mari Kalkun Palya Beához hasonlóan énekelt történetekben gondolkodik, az észt folklór az anyanyelve, de ismeri az ottani kisebbségek nyelvjárásait is. Sokat jár gyűjteni, saját maga készíti a hangszereit, és leggyakrabban egyedül áll a színpadon. Letisztult, intim módon, ám rendkívüli kreativitással és erővel tálalja az önmagán átfolyatott észt folklórt, Palya Bea szavaival „lényéből, hangjából ősi nőiség árad.” A két énekes egy észtországi, tallinni Palya-koncert után találkozott, és talált egymásra. „Mari született történetmesélő, törzsi énekeseket megidéző énekmondó, bátran kísérletezik a hangadás ezer módjával, a díszített dallaménekléstől az állatutánzó hörgésen, inuit lihegésen át a csengő tisztaságú, északi fényt idéző sámánisztikus kiáltásokig - kijön az ő ajkán bármi, ami a történet megelevenítését szolgálja.” A „Selymeim” koncertek szokásos menetéből - két önálló előadás és közös zenélés - ezúttal várhatóan majd az utóbbi domborodik ki. „Nagyon várom ezt a koncertet vele: nyitott kísérletezés, női sorsfonalak egybeszövődése. Közös kreativitás szempontjából talán az egyik legizgalmasabb »Selymeim«-alkalom lesz. Énekelt északi ősi mese, palyabeás közép-európai dallamokkal fűszerezve.”

Rendező: Müpa