Új lemezei anyagával érkezik hozzánk a skandináv világzene két kultikus előadója - nincs az az északi fény, amely ragyogóbb lehetne e páros-páratlan alkalomnál. A finn Värttinä pályafutása 1983-ban a karjalai Rääkkylä faluból indult, ahol afféle hagyományőrző ifjúsági csoportként muzsikáltak. Aztán, ahogy a tagok felcseperedtek és zenei tanulmányaik miatt Helsinkibe költöztek, az együttes felállása és stílusa is átalakult. A „tiszta hagyományt” előbb autentikus feldolgozások váltották fel, a kilencvenes évek közepétől pedig már jobbára saját szerzeményekből álltak etnopop lemezeik. Tavalyi, Viena című albumukon azonban újra a tradícióra helyeződött a hangsúly. Ennek hátterében egy karjalai „zarándokút” áll, melynek során ugyanazok a házikók, szaunák, tavak és ladikok fogadták az együttes tagjait, amelyeket ódon képeslapokról ismertek. Ennek az élménynek a hatására kanyarodtak vissza zenei gyökereikhez, de jellegzetes hangoltságukon így sem esett csorba.
A norvég Mari Boine a sarkkörön túli régió, a közismerten lappnak nevezett, ám hivatalos nevén számi hagyomány legismertebb képviselője. Úgy nőtt fel ő is, ahogyan szokás volt a hetvenes-nyolcvanas években: szégyellve és megtagadva a számi nyelvet, illetve a sámánizmusban gyökerező vallást. Aztán, ahogy eszmélni kezdett, előbb angol nyelvű protest dalokkal lázadt, majd feltört belőle az elfojtott ősi hit és kultúra. Zenéje mégsem pusztán a feltámadt tradíció. Mert bár elragadtatott énekéből kitűnnek a - szavak variálásán, ismétlésén alapuló - joik jegyei, sokkal bonyolultabb látásmód az övé. Belefér, hogy keresztény dallamok eredeti számi ritmusokkal párosuljanak, nem beszélve az afrikai és latin-amerikai népzenék, illetve a jazz, a rock és az elektronikus zene befolyásáról. Legutóbbi, 2017-ben megjelent, See the Woman című albumát a szférikus szinti-pop uralja, azokat az éveket és hatásokat megidézve, melyek pályafutása indulását jelentik.

Rendező: Müpa