Van, aki a kimeríthetetlen energiát csodálja a most hatvanhat éves Dee Dee Bridgewater előadásaiban. Mások „klasszicizmusát” szeretik: benne látják a régi nagy jazzénekesnők leghitelesebb mai követőjét. Ám ugyanennyi okkal rajonghatunk rendkívül változatos műsoraiért, a profizmusért, ahogyan pillanatok alatt „belakja” a hatalmas színpadokat, hogy aztán hangütésben és előadói attitűdben ezerszínű performance-t varázsoljon nézői elé. Bridgewater nemcsak jelentős énekesi, hanem gazdag színházi múlttal is rendelkezik, amelyet azonnal megérzünk színpadi mozgásán, a közönséggel és a muzsikusokkal való kommunikációján, de még a darabok tolmácsolásán is. Pontosan tudja, hogyan babonázza meg a publikumot, de még a pódiumon dolgozókat is. Aki hallotta a világhírű zongoraművésszel, Lang Langgal közös hangversenyét, emlékezhet rá, miképp bűvölte el öniróniával, humorral, bájjal a kínai sztárt.
Az énekesnő a műfaj bölcseinek egyike, aki egyforma hitelességgel szólaltat meg standard darabokat (például az Ella Fitzgeraldnak dedikált lemezén), francia sanzonokat vagy afrikai zenéket autentikus hangszerkísérettel. Legutóbbi albumán nagyzenekari kíséretet választott: európai és afrikai kalandozások után visszatért hazája zenéjéhez. 2017-es turnéján és készülőben lévő lemezén egészen szülővárosáig jut: a még cím nélküli korongnak akár a Memphis címet is adhatná, hiszen fontos szerepet kap rajta a blues és az R'n'B, felelevenedik Al Green, BB King, Otis Redding és a Staples Singers alakja.

Rendező: Müpa