Előadja: Demissie Efraim, Yevhen Havrylenko, Kateryna Larina, Andrii Maslov, Fehér Ádám, Ignácz Ivett

Zene: Szirtes Edina
Látvány: Vági Bence
Társlátványtervező, jelmez: Kasza Emese
A jelmeztervező munkatársa: Pálos Alexandra
Hang: Terjék Gábor
Fény: Lenzsér Attila
Kreatív munkatárs: Holp Nándor, Schlecht Aliz, Várnagy Kristóf
Technikai vezető, reptetéstechnikai szakértő: Vladár Tamás
Produkciós menedzser: Szabó Zsófia
Társkoreográfus: Horváth Zita, Illés Renátó, Zsíros Gábor
Koreográfus, rendező: Vági Bence

Az előadás megtekintését 12 éven aluli, valamint stroboszkóp és erős fényhatások használatára érzékeny nézőink számára nem ajánljuk.

A bemutató a Liszt Ünnep keretében a Recirquellel közös programként, a Müpa szervezésében valósult meg.

Tíz éve új műfaj született: 2015-ben Vági Bence és a Recirquel társulatának Non Solus című produkciója ismertetett meg bennünket a cirque danse zsánerével. 2018-ban a My Land, 2020-ban a Solus Amor, 2022-ben pedig az IMA következett, miközben a hibrid műfaj új irányok felé is nyitott, eszköztára folyamatosan bővült. A kitartó kísérletezésnek meglett az eredménye, hiszen a magyarországi és a nemzetközi közönség egyaránt megismerte a cirque danse fogalmát, amely jóval többet jelent cirkusz és tánc vegyítésénél.

A mozgó test líraisága és a cirkusz mágiája keveredik a különleges produkciókban, miközben a különböző műfajok találkozása újszerű előadó-művészeti megközelítést eredményez. Míg a cirkusz jó ideig „csak” szórakoztatott, a táncot pedig a színpadi önkifejezés markáns formájaként tartottuk számon, a kettő ötvöződésekor mérlegre kerülnek a külön-külön ismerős műfajok jellemzői. A mozgás korlátlan szabadsága és a fizika törvényeit meghazudtoló cirkuszi mutatványok a cirque danse előadások színpadán találkoznak.

Aki részese volt, nem felejti az előző Recirquel-bemutató, az IMA szakrális atmoszféráját. De vajon milyen út vezetett a Paradisumhoz? Vági Bence rendező-koreográfus, társulatalapító és -vezető szerint „az IMA amolyan utolsó segélykiáltás volt: annak felismerése, hogy ha nem nézünk magunkba, a vég elkerülhetetlen. A Paradisum a következő stációt ábrázolja; azt, amikor már túl vagyunk az emberiség pusztulásán, és fel kell tenni a kérdést: mi következik utána? Lesz-e esélyünk visszatérni? Képesek vagyunk-e más módon együtt élni a természettel, mint ahogyan eddig tettük?”

Súlyos, mindannyiunkat közvetlenül érintő kérdések, és a Paradisum színpadát valóban belengi valamiféle alaktalan sötétség. Amikor ezzel szembesítem Vági Bencét, így felel: „Alkotás közben nem, utólag azonban világosan látom, hogy az egyes cirque danse darabok egymásra épültek. A My Landben az anyaföldhöz fűződő viszonyról beszéltünk, a Solus Amorban a szeretet erejéről. Igen, a Paradisumban valóban ott az árnyék, de erre inkább úgy tekintek, mint reális helyzetfelmérésre. A pusztulás ugyanakkor valami újnak az előszobája: ne feledkezzünk meg arról, hogy a bolygón mindig voltak fajok, amelyek megszülettek, itt töltöttek valamennyi időt, majd kipusztultak. A regeneráció, egy új létforma megjelenése mindig bekövetkezett. Vajon milyen lesz az új Paradicsom, amelyben, ha szerencsénk van, újra tudunk kezdeni mindent?”

© Hirling Bálint

Mielőtt valaki pesszimistának tartaná a kiindulópontot, érdemes tisztázni, hogy a fenyegetettség érzése magában hordozza a folytatás lehetőségét. A Paradisum népes alkotócsapata a meglévő adottságok hatékony újragondolására szólít fel, egyben rámutat, mi az, ami az emberiség közös öröksége, és amiről nem lenne szabad elfeledkeznünk. A cél egyértelmű: tanuljunk meg együtt lélegezni a természettel ahelyett, hogy elpusztítanánk.

Az előadás közel egyórás időtartama alatt hat cirkuszi szólót látunk egymás után, melyeket a közéjük illeszkedő táncbetétek fűznek össze egymással. A szóló a cirkuszban is veszélyes, izgató műfaj: ilyenkor a néző minden figyelme egyetlen artistaművészre összpontosul. Amikor arról kérdezem Vági Bencét, miért szólók sorát választotta az új előadás formájaként, ezt mondja: „Belső letisztulási folyamat eredménye ez a struktúra, az egyes karakterek így kaphatták meg a nekik járó súlyt és jelentőséget. Az előadás ihletforrásai között meg kell említenem Joseph Campbell amerikai író, valláskutató munkásságát. Számomra két legfontosabb könyve Az ezerarcú hős és A mítosz hatalma, mert világosan láttatja bennük, hogy bizonyos alakok, jelképek, lények minden kultúrában jelen vannak. A felnőtté válás feszítő kérdéseitől a belső félelmekkel való szembenézésig mindenben tud »tanácsot adni«, mi pedig azokat a nagy, több kultúrában megjelenő képeit használtuk, amelyek nyelvtől, civilizációtól függetlenül érvényesek.”

© Hirling Bálint

A próbafolyamat, mint mindig, most is egyhetes, mozgásalapú workshoppal kezdődött: „Egy Kijevben tanult építő, a színpadi lét alappilléreire összpontosító módszert használok, amelynek segítségével a művészek elsajátíthatják a térben való létezés technikáját. A vízióim alapján három társkoreográfus dolgozott a mozgásanyagon, amelyet aztán együtt fejlesztettünk és tanítottunk meg a művészeknek: így született meg a közös mozgásnyelv. A fellépők karaktermeditáció során egyre részletesebben alkották meg saját figurájukat. Lenyűgöző volt látni, ahogy a munka során felszínre kerültek a mítoszok, és mindenki megtalálta a helyét a nagy egészben, a szólók pedig ezt követően épültek rá a szituációkra. A módszer nagy előnye, hogy a művészek saját, személyes narratívája organikusan szövődik bele abba, amit írtam. Így olyasmi jöhet létre, amit minden színpadra lépő tökéletesen a magáénak érez, hiszen pontosan tudja, ki ő abban a világban, amelyet köré teremtettünk. Persze az előadás élvezetéhez nem szükséges mindazon lények, helyszínek ismerete, amelyekkel az alkotás folyamatában dolgoztunk. A mítosz szabaddá tesz – minket, alkotókat, de a nézőket is.”

Az alábbi videóban bele is pillanthat a Paradisum próbafolyamatába:

A Recirquel tagjai szinte hazajárnak a skót fővárosba: 2024 augusztusában ötödször mutatták meg a világ legnagyobb kulturális fesztiválján, mire képesek. A miattuk visszatérő rajongók száma így tovább nőtt: a Paradisum több mint három héten át telt házzal ment az Assembly Roxy nevű, egykori templomból kialakított színházban. Az előadás – az IMA után másodszor – elnyerte a Seoul Arts Awardot, melyet alapítói az előadó-művészet terén a kultúrák közötti párbeszéd legkiválóbb képviselőinek ítélnek oda minden évben.

A kritikai visszhang egyöntetűen pozitív volt. A The Guardian kritikusa szerint a Paradisum minden egyes pillanata fotózásra érdemes, míg a The Wee Review „lélegzetelállítóan szépséges, nagyszabású cirkuszról” írt, amelynek zenéjét olyan kidolgozottnak érezte, mintha Michael Nyman komponálta volna. A West End Best Friend ötcsillagos értékelése szerint az előadás egyértelműen kiragyog az Edinburgh Fringe kínálatából: „Olyan kivételes élmény, amelyet igazi mámor látni. Kifejezetten ajánlott mindenkinek, aki vizuálisan lenyűgöző, ugyanakkor a nézőt érzelmileg is megmozgató előadást keres.” A Broadway Baby kritikusa számára a Paradisum „lélegző, élő, megindító fizikai költészet”. A Culture Fix az „álomszerű, túlvilági, szürreális” zenét emeli ki, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a színpadon „intelligens, magabiztos fizikai színházat” lássunk.

Megalapítása után tizenhárom évvel kijelenthetjük, hogy a Recirquel mára nemzetközileg jegyzett és elismert márkanévvé vált. Itthon felnőtt egy generáció, amelynek tagjai a 2012-es Sziget Fesztiválon történt debütálás óta végigkövethették azt a hallatlanul izgalmas utat, amelyet Vági Bence irányításával a társulat cirkuszművészei bejártak.

Az indulás évei magasra tették a mércét, hiszen a Cirkusz az Éjszakában, A Meztelen Bohóc, valamint a Párizs Éjjel jelentős szakmai és közönségsikert aratott. 2015 ma már a fordulat éveként tűnik fel a krónika lapjain: a Non Solus nem csupán a soron következő bemutató, de egy új műfaj, a cirque danse születésének ünnepe is volt. A művel megszülető zsáner az azt követő alkotások során forrott ki: a My Land, majd a Solus Amor kivételes érzékkel vegyítette a kortárs tánc, a színház és a cirkusz elemeit, elismerést aratva itthon és külföldön egyaránt. A 2022-es IMA egy szinte ismeretlen műfajjal, az immerzív színházzal ismertette meg a magyar közönséget, hatásosan ötvözve azt a cirque danse filozófiájával.

© Szalai Szabolcs

A társulatot alapító Vági Bence az elmúlt bő évtizedben fontos missziót vállalt magára, amikor munkatársaival a sokáig csak vendégjátékokból ismerős újcirkuszt Magyarországon is meghonosította. Törekvéseit egyértelmű siker koronázta: Budapesten kívül többek között Edinburgh, Párizs, Avignon, Bogotá, Montreal és New York közönsége jegyezte meg a Recirquel nevét. A Recirquelét, amely Magyarország egyik legismertebb és legnépszerűbb művészi alkotóműhelyévé vált.

Az előadás zeneszerzője a Recirquel „házi komponistája”, Szirtes Edina, akivel Vági Bence már a sokadik alkotáson dolgozott együtt. Az Erkel Ferenc-díjas énekesnő és komponista együttműködött többek között a Baltazár Színházzal és a Szegedi Kortárs Balettel, zenészpartnerei között a hazai könnyű- és világzenei színtér vezető alkotóit találjuk. Az elmúlt közel két évtizedben számos díjat és elismerést kapott, mások mellett átvehette az Artisjus- és a Fonogram-díjat is. A Paradisumban felhangzó, sokféle stílusból nagyvonalúan válogató, mégis egységes hatást keltő zene születéséről Vági Bence a következőket mondta: „A széles merítés után folyamatosan tisztult le a zene. Különös hangzásokat kerestünk például annak visszaadására, hogy valaki az utolsó órájához érkezik, vagy a semmi, a pusztulás ábrázolására.”

A komplex látványvilágot a rendező-koreográfus Vági Bence mellett a jelmezekért is felelős Kasza Emese jegyzi, aki szintén sokadszor dolgozott Recirquel-produkcióban. Munkáját asszisztensként Pálos Alexandra segítette. A látvány alapját Vági elképzelései jelentették: „Emese a statikusból a dinamikusba átlépő, rendkívül finom és könnyű matériát talált, amely leginkább kortárs fekete csipkére emlékeztet. Az anyagot tizenkét motor és az artisták tartják folyamatos mozgásban.”

Vági Bence víziójának kivitelezésében ezúttal is meghatározó fontosságú alkotótárs volt a fénytervért felelős Lenzsér Attila, aki a Recirquel produkciói mellett számos hazai és külföldi fesztiválon bizonyított. A színpadi világot teljessé tevő hangeffektusokért újból a Dubajban hangmérnöki diplomát szerzett, több Recirquel-előadásban is dolgozó Terjék Gábor felel. Minden cirkuszelőadáson elsődleges fontosságú a biztonság: a Paradisum technikai vezetője és reptetéstechnikai szakértője, Vladár Tamás szintén régi kolléga.

Az előadásnak számos további közreműködője van, akik a színpadon ugyan nem jelennek meg, de nélkülük a Paradisum nem jöhetett volna létre. A kreatív munkatársak között a MOME animáció szakán diplomázó Holp Nándort, a 2016 óta a társulattal dolgozó Schlecht Alizt, illetve a Magyar Táncművészeti Egyetemen tanult, számos hazai és nemzetközi tánctársulatnál fellépő, de már több Recirquel-munkából is ismert Várnagy Kristófot illeti elismerés. A Paradisum produkciós menedzsere Szabó Zsófia.

Vági Bence rendező-koreográfus oldalán három társkoreográfust, régi munkatársait találjuk: Horváth Zita mellett a Non Solus két nagyszerű előadóját, egyben a My Land társalkotóit és művészeti tanácsadóit, Illés Renátót és Zsíros Gábort. Ők hárman számos Recirquel-produkcióban léptek már színpadra kiemelkedő szólistaként, az IMA állandó főszereplői, emellett a kreatív munkafolyamatokban is alkotótársakként vannak jelen.

A Recirquel-bemutatók sikerének egyik titka jó ideje a rendkívüli körültekintéssel megválasztott csapattagokban rejlik. A Paradisum kulcspozícióiban régi ismerősöket és új arcokat egyaránt üdvözölhetünk.

Demissie Efraim tinédzserként csatlakozott a nemzetközileg elismert, budapesti székhelyű R3D ONE hiphopközösséghez. Számos táncos és ütőhangszeres képzésen fejlesztette magát, miközben táncosként dolgozott televízióban, filmen és reklámban. Az elmúlt években a 2cellos formáció állandó dobosaként fesztiváloktól az arénás nagykoncertekig számos helyszínen lép fel. A Recirquellel először a Kristályban dolgozott együtt, azóta is tagja a hiphoptáncosokból álló Fagyhadnak, de zsonglőrként is bemutatkozott. A Paradisumban táncosként és dobosként láthatjuk.

Yevhen Havrylenko hároméves korában került a harkivi Old Circus cirkusziskolába, ahol tizennyolc éves koráig tanult, és amelynek munkáját ma trénerként segíti. Tinédzserként játszott színházban, számos cirkuszfesztiválon lépett fel, dolgozott artistaként hajón, valamint részt vett a Ukraine Got Talent műsorában is. Telekommunikáció szakon diplomázott, jelenleg színházi rendezést tanul a Harkivi Állami Művészeti Akadémián. 2023 óta láthatjuk a Recirquel Kristály című produkciójában. A Paradisumban gurtnival dolgozik, immár a társulat tagjaként.

Kateryna Larina hatéves korában egy ukrajnai tornastúdióban kezdett tanulni, ott fedezte fel a Cascade cirkuszi formáció vezetője, így kezdődött cirkuszi karrierje. Az ifjú tehetség először kaucsuk- és duószámokban szerepelt, majd levegős artista képzést kapott. Kivételes tehetségét számos nemzetközi cirkuszfesztiválon ismerték el. A Kristály című produkcióhoz 2022 telén csatlakozott, handstandszámával pedig már ő is a társulat tagjaként lép színpadra a Paradisumban.

Andrii Maslov Moldovában született, ugyanabban a faluban nőtt fel, mint a produkcióban korábban szintén fellépő Sergii Materynskyi, sőt, épp utóbbi javasolta neki, hogy zsonglőrködjön és létrázzon. Tizenegy évesen költözött Kijevbe, hogy a Kijevi Cirkuszakadémián tanuljon. Zsonglőrként szerzett diplomát, másik zsánere a létra. Dolgozott a Cirque du Soleil-nél, a Crazy Horse-nál Párizsban, valamint a Flic Flacnál. A Recirquel csapatának 2022 óta tagja, a My Landben zsonglőrként lépett fel. A Paradisumban két zsánerét ötvözi.

© Hirling Bálint

Az előadást lengőrúddal nyitó Fehér Ádám, aki az artistaképzőben kínai rúdra specializálódott, duójával világszerte számos cirkuszfesztiválon lépett fel és nyert rangos díjakat. 2019 óta dolgozik a Recirquellel, a Kristály és a Solus Amor című produkcióban többek között lengőrúd- és dobószámokban is láthattuk már.

A Paradisum közönsége levegő-karika számban Ignácz Ivettet csodálhatja meg, aki a Magyar Táncművészeti Egyetemen szerzett diplomát, a Recirquel nézői a Kristályban láthatták karikán.

Írta: Jászay Tamás