Digitális műsorfüzet
-
Áttekintő
-
Első rész
1. Üzenet Székelyföldről (2014)
2. Egy mondat a zsarnokságról (1983)
Hangfelvételről elmondja a költő, Illyés Gyula3. Tánc a hóban (2010)
Vers és zene: Szarka Tamás
A táncművész (fotó- és filmemlékek)4. Pilinszky négy sora (2025)
Pilinszky János Négysoros című költeménye
Zene: Kiss FerencA koreográfus (fotó- és filmemlékek)
5. Hidegen fújnak a szelek (1986)
Zene: ifj. Csoóri Sándor (Muzsikás együttes)6. A költő (1996)
Ady Endre, József Attila és Nagy László verseinek ihletésére
Zene: Kelemen László7. Radnóti notesza (2001)
Vers és zene: Kiss FerencA rendező-koreográfus (fotó- és filmemlékek, zene: Eredics Benjamin)
8. Ballada anyámról (1996)
Vers és zene: Kiss Ferenc9. Rókatánc (1995)
Zene: Kalyi Jag együttes10. Híd-avatás (2017)
Arany János költeménye
Zene: Rossa László
Második rész1. Bonchida (1999, részlet)
Zenei szerkesztő: Kelemen László2. Szatmár (2004, részlet)
Zenei szerkesztő: Árendás Péter3. Kalotaszeg (2002, részlet)
Néprajzi szaktanácsadó: Éri Péter †
Zenei szerkesztő: Papp István GázsaElőadja:
a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara
Társrendező:
Zs. Vincze Zsuzsa
Rendező-koreográfus:
Zsuráfszky Zoltán
A Müpa és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös programja.
-
Felfedező
-
Zsuráfszky Zoltán azon kevés alkotók egyike, akiknek életművén keresztül egy műfaj alakulástörténete is kirajzolódik. Az Állami Balettintézet első néptáncosztályából indult, majd táncosként, koreográfusként, pedagógusként és együttesvezetőként is meghatározó szerepet játszott a hazai színpadi néptánc elmúlt fél évszázadában. A Magyar Állami Népi Együttestől a Kodály Kamara Táncegyüttesen és a Budapest Táncegyüttesen át a Honvéd Táncszínházig, majd a Magyar Nemzeti Táncegyüttesig olyan pályaív rajzolódik ki, amelyben a szakmai következetesség és a folyamatos megújulás egyszerre van jelen.
Már fiatalon világos volt számára, hogy a néptánc jóval több egyszerű színpadi formánál. „Nem szeretnék félemberként élni” – mondta egy 1980-as interjúban. Nála a tánc mindig összekapcsolódott a történelemmel, a zenével, a kézműveskultúrával, a falusi emberek tudásával és a közösségi emlékezettel. A gyűjtés kezdettől útjának szerves része: erdélyi, gyimesi, szatmári, gorál és cigány gyűjtései nemcsak forrásanyaggal szolgáltak számára, hanem azt a szemléletet is megerősítették benne, hogy a hagyomány valójában élő kapcsolat.
Koreográfusként ebből az eleven tudásból építkezett. Munkáiban az autentikus néptánc tisztelete nem merev másolást jelent, hanem biztos alapot ahhoz, hogy a hagyomány a színpadon is hitelesen, mégis szabadon szólaljon meg. „Csak az eredeti tánc- és zenekultúra elmélyült ismerete lehet méltó alap a színpadi táncművészetben” – fogalmazta meg ars poeticáját 2003-ban. Zsuráfszky nemcsak előadásokat hozott létre, hanem közeget teremtett maga körül: társulatokat épített, fiatalokat tanított, és következetesen képviselte, hogy a néptánc a jelenben is érvényes, erős művészi nyelv.
Szívének egyik különösen kedves koreográfiája – Balogh Béla emlékére:
A hazai színpadi néptánc történetében kevesen tettek annyit azért, hogy az autentikus folklór és a színházi gondolkodás ne egymás rovására, hanem egymást erősítve legyen jelen. Több nemzedéknek mutatta meg, hogy a magyar tánckultúra nem csupán örökség, hanem élő, korszerű művészet. Ahogy 2020-ban mondta: „A táncnyelvem is magyar.”
-
Amikor arról kérdezem a hetvenedik születésnapját is munkával ünneplő Zsuráfszky Zoltánt, hogyan éli meg a kerek évfordulót, udvariasan hárít: „Nálunk a családban a születésnapok inkább személyesek: szűk, belső körben üljük meg őket. Így aztán amellett, hogy zavarba ejtő és megtisztelő ez a mostani ünneplés, engem valójában sodornak a napok, vagyis nem készülök leállásra vagy szünetre. Nemrég elhunyt Sebő Feri barátom azt mondta, az együttesvezetőnek nem kell már a próbateremben lennie, de hát én a fiatalok között érzem jól magam: számomra az ő közelségük az éltető erő.”
A több mint ötvenéves, megszakítatlan pályát összegezni képtelenség, de a kezdő impulzus felejthetetlen: „Nagy dolog volt jó mozgáskészségű fiatalemberként felkerülni Budapestre. Mi voltunk a Balettintézet első néptáncosztálya, onnan pedig rögtön hivatásos együttesekhez kerültünk. A táncházmozgalom forradalmasította a néptáncról alkotott elképzeléseinket: szabad, improvizatív, közvetlen módon tanítottuk az anyagot vidéken, külföldön is. Amit a Muzsikás, a Téka elindított a zenében, azt folytattuk táncban Martin György, Kallós Zoltán, Timár Sándor és mások irányításával. Az erő, amit képviseltek, magával ragadott: akkor és azóta is meghatározza az életemet.”
Amit a mesterek elkezdtek, mára meghódította a világot:
De vajon mik a hosszú út kulcsmozzanatai? „Az alkotói pálya különböző színterei egyformán fontosak. Előadóként meghatározó pillanat volt, amikor Jancsó Miklós felkérésére eltáncolhattam Kecskeméten az Egy mondat a zsarnokságról című koreográfiát. Rendezőként a folklórműsorok mellett a történelmi darabok is lényegesek: ezeket feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa írja nekem, aki évtizedek óta közvetlen munka- és alkotótársam. A pedagógiai munka pedig szorosan összefügg az alkotással: sosem széken ülve mutattam meg, mit kell csinálni a színpadon, hanem a táncosok előtt és között mozogva. Ebben például már kezdem érezni a kort: a test olykor fárad, de amíg az alkotókedv megvan, nem aggódom.”
-
Érdekességek
-
Tudta, hogy Zsuráfszky Zoltán tizennégy évesen Budapestre kerülve összesen huszonnégy helyen lakott? Később azt mondta, ez az időszak edzette meg igazán.
Tudta, hogy fiatal táncosként az első gyimesi hangosfilm elkészítésében is részt vett? A gyűjtések pályája eleje óta meghatározóak voltak számára: a magyar mellett a cigány, román, szlovák, délszláv és gorál tánchagyomány felé is nyitottan fordult.
Tudta, hogy gyűjtőútjain olykor bujkálnia kellett? Gyimesben patakvölgyekben tűntek el a rendőrök elől, amint megszerezték a fontos anyagokat.
Tudta, hogy a Kodály Kamara Táncegyüttes 1988-as észak-amerikai turnéjáról a New York Times is elismerően írt? A kritikában a hagyományos tánclépések újszerű alkalmazását, valamint az est gondolati erejét emelték ki.
Tudta, hogy a szakmában régóta „Zsuraként” emlegetik, alkotótársa, Farkas Zoltán pedig „Batyu” néven vált ismertté? Kettejük Párhuzam című estje a pályakezdés egyik fontos állomása volt.
Tudta, hogy sokan a Fölszállott a páva című televíziós tehetségkutató műsor zsűrijében ismerték meg közelebbről? Ő maga is úgy látta: a program egyik nagy eredménye az volt, hogy újra reflektorfénybe állította a népzenét és a néptáncot.
Indul a Páva!
Tudta, hogy 1996-ban televíziós portréfilm készült róla? A Táncműhely adása ma már kordokumentum: bemutatja a pálya középső szakaszát és Zsuráfszky kivételes munkastílusát.
Egy koreográfus portréja:
Tudta, hogy a mérai legényesverseny gáláján ő is látható volt tánc közben? A videó arra emlékeztet, hogy a koreográfus és az együttesvezető mögött mindig ott az előadó is.
Zsuráfszky Zoltán táncol:
Tudta, hogy Zsuráfszky Zoltán a Magyar menyegző című film koreográfusa? Káel Csaba filmje a magyar néptánc és népzene világát játékfilmes közegbe helyezi.
A Magyar menyegző előzetese:
Írta: Jászay Tamás
-
Reflektorfényben
-
Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, a Nemzet Művésze nívódíjjal végzett az Állami Balettintézet első néptáncosztályában, és még ugyanabban az évben a Magyar Állami Népi Együttes szólistája, tánckarvezetője lett. 1984-től 1991-ig a barátaival közösen alapított Kodály Kamara Táncegyüttes művészeti vezetője, 1991-től a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője, 1993-tól igazgatója is volt. Ezzel egy időben önálló koreográfusként sorra alkotta meg friss szemléletű, a Kárpát-medence folklórjának alapos ismeretéről tanúskodó műveit, és folyamatosan jelentkezett nagy formátumú, egész estés színpadi táncműveivel. Művészi munkája egyrészt az eredeti néptáncokat autentikusan reprezentáló színpadi megfogalmazásokra, másrészt a hagyományon alapuló gondolati tartalmú, tematikus jellegű, a táncművészeti feladatokat jobban kiszélesítő táncszínházi produkciókra épült. 2007-től az egyesített Honvéd Táncszínház, 2012-től a teljes Honvéd Együttes művészeti vezetője. 2014-ben kezdeményezésére a Honvéd Táncszínház neve Magyar Nemzeti Táncegyüttesre változott, amelynek jelenleg is művészeti vezetője és egyben a Honvéd Együttes ügyvezető igazgatója. Tanított az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Svájcban, Németországban és Japánban. A táncgyűjtés vezetőjeként részt vett az utóbbi évek legnagyobb népzenei gyűjtésében, az Utolsó Óra programban.
© Cseke Csilla
-
Zs. Vincze Zsuzsa Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, érdemes művész, aki forgatókönyvíróként, dramaturgként és jelmeztervezőként is tevékenykedik, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának néprajz–magyar szakán szerzett diplomát. Szakmai pályáját 1984-ben a Kodály Kamara Táncegyüttesben kezdte, majd 1991 és 2007 között a Budapest Táncegyüttesben volt tánckarvezető. 2007-től a Magyar Nemzeti Táncegyüttes (akkor még Honvéd Táncszínház) tánckarvezetője, művészeti főmunkatársa, jelenleg szakmai vezetője. Több alkalommal tanított az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Ausztráliában, illetve Európa számos országában, mindenütt a magyar népi kultúra nagyszerűségét és gazdagságát hirdetve.
© Cseke Csilla
-
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Magyarország egyik legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, több mint húsz párral. „Anyanyelve” a Kárpát-medence néptánckincse, amelyből a nagy formátumú történelmi táncjátékoktól az autentikus folklórműsorokig, a dramatikus táncszínházi előadásoktól a népi hagyományainkon alapuló mesedarabokig terjedő, sokszínű repertoár építkezik. Valamennyi produkció közös jellemzője a rendkívüli dinamika, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága. Az együttes táncelőadásai Budapesten, vidéken, a Kárpát-medence magyarlakta területein rendszeresen láthatók, de a világ különböző országaiba is sokszor hívják őket. A táncegyüttes neve pontosan kifejezi a társulat hazai, európai és tengerentúli küldetését, a Kárpát-medencei magyar néptánckincs megismertetéséért és népszerűsítéséért végzett felelősségteljes és professzionális munkáját.
© Csibi Szilvia/Müpa
-
Áttekintő
-
Első rész
1. Üzenet Székelyföldről (2014)
2. Egy mondat a zsarnokságról (1983)
Hangfelvételről elmondja a költő, Illyés Gyula3. Tánc a hóban (2010)
Vers és zene: Szarka Tamás
A táncművész (fotó- és filmemlékek)4. Pilinszky négy sora (2025)
Pilinszky János Négysoros című költeménye
Zene: Kiss FerencA koreográfus (fotó- és filmemlékek)
5. Hidegen fújnak a szelek (1986)
Zene: ifj. Csoóri Sándor (Muzsikás együttes)6. A költő (1996)
Ady Endre, József Attila és Nagy László verseinek ihletésére
Zene: Kelemen László7. Radnóti notesza (2001)
Vers és zene: Kiss FerencA rendező-koreográfus (fotó- és filmemlékek, zene: Eredics Benjamin)
8. Ballada anyámról (1996)
Vers és zene: Kiss Ferenc9. Rókatánc (1995)
Zene: Kalyi Jag együttes10. Híd-avatás (2017)
Arany János költeménye
Zene: Rossa László
Második rész1. Bonchida (1999, részlet)
Zenei szerkesztő: Kelemen László2. Szatmár (2004, részlet)
Zenei szerkesztő: Árendás Péter3. Kalotaszeg (2002, részlet)
Néprajzi szaktanácsadó: Éri Péter †
Zenei szerkesztő: Papp István GázsaElőadja:
a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara
Társrendező:
Zs. Vincze Zsuzsa
Rendező-koreográfus:
Zsuráfszky Zoltán
A Müpa és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös programja.
-
Felfedező
-
Zsuráfszky Zoltán azon kevés alkotók egyike, akiknek életművén keresztül egy műfaj alakulástörténete is kirajzolódik. Az Állami Balettintézet első néptáncosztályából indult, majd táncosként, koreográfusként, pedagógusként és együttesvezetőként is meghatározó szerepet játszott a hazai színpadi néptánc elmúlt fél évszázadában. A Magyar Állami Népi Együttestől a Kodály Kamara Táncegyüttesen és a Budapest Táncegyüttesen át a Honvéd Táncszínházig, majd a Magyar Nemzeti Táncegyüttesig olyan pályaív rajzolódik ki, amelyben a szakmai következetesség és a folyamatos megújulás egyszerre van jelen.
Már fiatalon világos volt számára, hogy a néptánc jóval több egyszerű színpadi formánál. „Nem szeretnék félemberként élni” – mondta egy 1980-as interjúban. Nála a tánc mindig összekapcsolódott a történelemmel, a zenével, a kézműveskultúrával, a falusi emberek tudásával és a közösségi emlékezettel. A gyűjtés kezdettől útjának szerves része: erdélyi, gyimesi, szatmári, gorál és cigány gyűjtései nemcsak forrásanyaggal szolgáltak számára, hanem azt a szemléletet is megerősítették benne, hogy a hagyomány valójában élő kapcsolat.
Koreográfusként ebből az eleven tudásból építkezett. Munkáiban az autentikus néptánc tisztelete nem merev másolást jelent, hanem biztos alapot ahhoz, hogy a hagyomány a színpadon is hitelesen, mégis szabadon szólaljon meg. „Csak az eredeti tánc- és zenekultúra elmélyült ismerete lehet méltó alap a színpadi táncművészetben” – fogalmazta meg ars poeticáját 2003-ban. Zsuráfszky nemcsak előadásokat hozott létre, hanem közeget teremtett maga körül: társulatokat épített, fiatalokat tanított, és következetesen képviselte, hogy a néptánc a jelenben is érvényes, erős művészi nyelv.
Szívének egyik különösen kedves koreográfiája – Balogh Béla emlékére:
A hazai színpadi néptánc történetében kevesen tettek annyit azért, hogy az autentikus folklór és a színházi gondolkodás ne egymás rovására, hanem egymást erősítve legyen jelen. Több nemzedéknek mutatta meg, hogy a magyar tánckultúra nem csupán örökség, hanem élő, korszerű művészet. Ahogy 2020-ban mondta: „A táncnyelvem is magyar.”
-
Amikor arról kérdezem a hetvenedik születésnapját is munkával ünneplő Zsuráfszky Zoltánt, hogyan éli meg a kerek évfordulót, udvariasan hárít: „Nálunk a családban a születésnapok inkább személyesek: szűk, belső körben üljük meg őket. Így aztán amellett, hogy zavarba ejtő és megtisztelő ez a mostani ünneplés, engem valójában sodornak a napok, vagyis nem készülök leállásra vagy szünetre. Nemrég elhunyt Sebő Feri barátom azt mondta, az együttesvezetőnek nem kell már a próbateremben lennie, de hát én a fiatalok között érzem jól magam: számomra az ő közelségük az éltető erő.”
A több mint ötvenéves, megszakítatlan pályát összegezni képtelenség, de a kezdő impulzus felejthetetlen: „Nagy dolog volt jó mozgáskészségű fiatalemberként felkerülni Budapestre. Mi voltunk a Balettintézet első néptáncosztálya, onnan pedig rögtön hivatásos együttesekhez kerültünk. A táncházmozgalom forradalmasította a néptáncról alkotott elképzeléseinket: szabad, improvizatív, közvetlen módon tanítottuk az anyagot vidéken, külföldön is. Amit a Muzsikás, a Téka elindított a zenében, azt folytattuk táncban Martin György, Kallós Zoltán, Timár Sándor és mások irányításával. Az erő, amit képviseltek, magával ragadott: akkor és azóta is meghatározza az életemet.”
Amit a mesterek elkezdtek, mára meghódította a világot:
De vajon mik a hosszú út kulcsmozzanatai? „Az alkotói pálya különböző színterei egyformán fontosak. Előadóként meghatározó pillanat volt, amikor Jancsó Miklós felkérésére eltáncolhattam Kecskeméten az Egy mondat a zsarnokságról című koreográfiát. Rendezőként a folklórműsorok mellett a történelmi darabok is lényegesek: ezeket feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa írja nekem, aki évtizedek óta közvetlen munka- és alkotótársam. A pedagógiai munka pedig szorosan összefügg az alkotással: sosem széken ülve mutattam meg, mit kell csinálni a színpadon, hanem a táncosok előtt és között mozogva. Ebben például már kezdem érezni a kort: a test olykor fárad, de amíg az alkotókedv megvan, nem aggódom.”
-
Érdekességek
-
Tudta, hogy Zsuráfszky Zoltán tizennégy évesen Budapestre kerülve összesen huszonnégy helyen lakott? Később azt mondta, ez az időszak edzette meg igazán.
Tudta, hogy fiatal táncosként az első gyimesi hangosfilm elkészítésében is részt vett? A gyűjtések pályája eleje óta meghatározóak voltak számára: a magyar mellett a cigány, román, szlovák, délszláv és gorál tánchagyomány felé is nyitottan fordult.
Tudta, hogy gyűjtőútjain olykor bujkálnia kellett? Gyimesben patakvölgyekben tűntek el a rendőrök elől, amint megszerezték a fontos anyagokat.
Tudta, hogy a Kodály Kamara Táncegyüttes 1988-as észak-amerikai turnéjáról a New York Times is elismerően írt? A kritikában a hagyományos tánclépések újszerű alkalmazását, valamint az est gondolati erejét emelték ki.
Tudta, hogy a szakmában régóta „Zsuraként” emlegetik, alkotótársa, Farkas Zoltán pedig „Batyu” néven vált ismertté? Kettejük Párhuzam című estje a pályakezdés egyik fontos állomása volt.
Tudta, hogy sokan a Fölszállott a páva című televíziós tehetségkutató műsor zsűrijében ismerték meg közelebbről? Ő maga is úgy látta: a program egyik nagy eredménye az volt, hogy újra reflektorfénybe állította a népzenét és a néptáncot.
Indul a Páva!
Tudta, hogy 1996-ban televíziós portréfilm készült róla? A Táncműhely adása ma már kordokumentum: bemutatja a pálya középső szakaszát és Zsuráfszky kivételes munkastílusát.
Egy koreográfus portréja:
Tudta, hogy a mérai legényesverseny gáláján ő is látható volt tánc közben? A videó arra emlékeztet, hogy a koreográfus és az együttesvezető mögött mindig ott az előadó is.
Zsuráfszky Zoltán táncol:
Tudta, hogy Zsuráfszky Zoltán a Magyar menyegző című film koreográfusa? Káel Csaba filmje a magyar néptánc és népzene világát játékfilmes közegbe helyezi.
A Magyar menyegző előzetese:
Írta: Jászay Tamás
-
Reflektorfényben
-
Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, a Nemzet Művésze nívódíjjal végzett az Állami Balettintézet első néptáncosztályában, és még ugyanabban az évben a Magyar Állami Népi Együttes szólistája, tánckarvezetője lett. 1984-től 1991-ig a barátaival közösen alapított Kodály Kamara Táncegyüttes művészeti vezetője, 1991-től a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője, 1993-tól igazgatója is volt. Ezzel egy időben önálló koreográfusként sorra alkotta meg friss szemléletű, a Kárpát-medence folklórjának alapos ismeretéről tanúskodó műveit, és folyamatosan jelentkezett nagy formátumú, egész estés színpadi táncműveivel. Művészi munkája egyrészt az eredeti néptáncokat autentikusan reprezentáló színpadi megfogalmazásokra, másrészt a hagyományon alapuló gondolati tartalmú, tematikus jellegű, a táncművészeti feladatokat jobban kiszélesítő táncszínházi produkciókra épült. 2007-től az egyesített Honvéd Táncszínház, 2012-től a teljes Honvéd Együttes művészeti vezetője. 2014-ben kezdeményezésére a Honvéd Táncszínház neve Magyar Nemzeti Táncegyüttesre változott, amelynek jelenleg is művészeti vezetője és egyben a Honvéd Együttes ügyvezető igazgatója. Tanított az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Svájcban, Németországban és Japánban. A táncgyűjtés vezetőjeként részt vett az utóbbi évek legnagyobb népzenei gyűjtésében, az Utolsó Óra programban.
© Cseke Csilla
-
Zs. Vincze Zsuzsa Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, érdemes művész, aki forgatókönyvíróként, dramaturgként és jelmeztervezőként is tevékenykedik, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának néprajz–magyar szakán szerzett diplomát. Szakmai pályáját 1984-ben a Kodály Kamara Táncegyüttesben kezdte, majd 1991 és 2007 között a Budapest Táncegyüttesben volt tánckarvezető. 2007-től a Magyar Nemzeti Táncegyüttes (akkor még Honvéd Táncszínház) tánckarvezetője, művészeti főmunkatársa, jelenleg szakmai vezetője. Több alkalommal tanított az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Ausztráliában, illetve Európa számos országában, mindenütt a magyar népi kultúra nagyszerűségét és gazdagságát hirdetve.
© Cseke Csilla
-
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Magyarország egyik legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, több mint húsz párral. „Anyanyelve” a Kárpát-medence néptánckincse, amelyből a nagy formátumú történelmi táncjátékoktól az autentikus folklórműsorokig, a dramatikus táncszínházi előadásoktól a népi hagyományainkon alapuló mesedarabokig terjedő, sokszínű repertoár építkezik. Valamennyi produkció közös jellemzője a rendkívüli dinamika, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága. Az együttes táncelőadásai Budapesten, vidéken, a Kárpát-medence magyarlakta területein rendszeresen láthatók, de a világ különböző országaiba is sokszor hívják őket. A táncegyüttes neve pontosan kifejezi a társulat hazai, európai és tengerentúli küldetését, a Kárpát-medencei magyar néptánckincs megismertetéséért és népszerűsítéséért végzett felelősségteljes és professzionális munkáját.
© Csibi Szilvia/Müpa
