Nem lehet eleget foglalkozni a témával: az emberiség kíméletlenül tönkreteszi környezetét, és ezzel elpusztítja saját magát is. Csak idő kérdése. Nevetséges, hogy lassan közhelynek tűnik ez a felvetés, a bulvár témái közé sorolódik, miközben kozmikus időszámítás szerint másodperceink vannak hátra ezen a csöpp bolygón.

De mi a vesztünket is kényelmes kanapéról, a tévén keresztül, a kívülálló szenvtelenségével fogjuk végignézni. Persze lehet, hogy így van ez rendjén. Az örök változás része ez is. A megtisztulás folyamata időről időre bekövetkezik.

Górecki zenéje alapvető létkérdések felvetésére sarkallja a hallgatót. Nem enged nyugodni, nem engedi, hogy ellustuljunk a hétköznapok kényelmében. Egyszerre zengeti meg az univerzumot és szólal meg a legemberibb hangon. Így a kettő közötti feszültségből teremti meg a valódi drámát, melyben az élet igazságát, szeretetét hirdeti, számunkra pedig a művészet örök felelősségét sorsunk alakításában.

Rendező: CAFe Budapest, Nemzeti Táncszínház