Sosztakovics 1960-ban, élete egyik legsötétebb időszakában komponálta VIII. (c-moll) vonósnégyesét, nem sokkal azután, hogy kényszerűségből belépett a Kommunista Pártba. Egy barátja szerint ekkoriban gyakran voltak öngyilkos gondolatai, a darabot pedig a fasizmus és a háború áldozatai emlékére ajánlotta (fia szerint valójában minden totalitárius rendszerre gondolt eközben, a szovjetre is). Ebből a műből készített később Rudolf Barsaj brácsaművész és karmester kamarazenekari átiratot. A kilátástalan és depresszív hangulatú művet, mintha nem is ugyanaz a Sosztakovics írta volna, mint az obligát trombitaszólós I. zongoraversenyt, mely egy huszonhét éves zseni ötletkavalkádja. A sziporkázó, virtuóz darab csupa utalás, idézet, váratlan fordulat - a zabolátlan tehetség örömünnepe. És ha már örömöt említettünk, erről szól Beethoven Hetedikje is: az élénk ritmikus lüktetésű mű, melyet Wagner „a tánc apoteózisának” nevezett, a mozdulat archaikus kultuszának, a szent és emelkedett mámor szellemének hódol. A Lipcsei Gewandhaus Zenekarát, amelynek története 1743-ig vezethető vissza, a 19. és 20. században többek közt olyan dirigensek tették naggyá, mint Nikisch Artúr, Wilhelm Furtwängler, Bruno Walter. Jelenlegi vezetőkarmestere, az igényes, sokoldalú, szuggesztív Andris Nelsons, Lettország büszkesége 2018 óta áll az együttes élén. Szólistájuk, a koncertet betegség miatt lemondó Yuja Wang helyett a még csak huszonhárom éves japán zongoraművész, Mao Fujita, aki a 2017-es svájci Clara Haskil Zongoraversenyen, valamint a 2019-es moszkvai Csajkovszkij Versenyen aratott fölényes győzelmeinek köszönhetően robbant be a nemzetközi koncertéletbe.

Rendező: Müpa