Hat zeneszerző a földgolyó magas átlaghőmérsékletű vidékeiről. Astor Piazzolla személye legenda, melyet izgalmassá tesz, hogy a Buenos Aires-i bandoneónjátékos és zenekarvezető a populáris és a klasszikus muzsika határterületén élt, élénk kapcsolatot ápolva a klasszikus zene előadóival és zeneszerzőivel is. Leghíresebb művei tangók, melyeket máig sok kiváló muzsikus népszerűsít Martha Argerichtől Gidon Kremerig. Hogy megérezzük a különbséget a Piazzolla által képviselt tango nuevo (új tangó) stílus és a korábbi hagyományok közt, elhangzik Carlos Gardel leghíresebb műve is e műfajban. És ha már a tradíciókról esik szó, a spanyol hegedűs iskola legendás virtuóz előadója, egyben komponistája, Pablo de Sarasate híres Cigánydalai is felcsendülnek. A 20. századot két esztendő híján végigélő Joaquín Rodrigo bár zongorista-zeneszerző volt, két leghíresebb műve versenymű gitárra és zenekarra - ezek közül a Fantázia egy nemesúr részére című kompozíciót a legendás virtuóz, Andrés Segovia számára írta. Népszerűség tekintetében pedig verhetetlen az „Aranyfickóként” emlegetett mexikói Agustín Lara Granadája, amely nem hiányozhat a tenorénekesek repertoárjáról. Manuel de Falla Bartóknál néhány évvel korábban született, de nemcsak az évszámok kapcsolják össze a magyar zeneszerzővel: népzenei inspirációjú gondolkodásmódja is vele rokonítja. Valamennyi latin komponista műveire jellemző az érzelmek gazdagsága, a szenvedély, a büszkeség, amely ott munkál zenéjük tartásában, sodrásában, erejében. Tüzes alkotások, amelyeket jó érzés egy szép júliusi estén, szabad ég alatt hallgatni.

Rendező: Müpa