Hugo Wolf és Gustav Mahler ugyanabban az évben, 1860-ban született. Egy időben tanultak Bécsben, pályájuk keresztezte is egymást, a legtöbb vonatkozásban mégis tökéletes ellentétei voltak egymásnak. „A hízelgőnek szánt elismerés, miszerint »dalszerző« lennék, lelkem legmélyén elszomorít - olvasható Wolf egyik levelében. - Hiszen ez nem más, mint szemrehányás, hogy csak dalokat komponálok, és egyetlen más műfajhoz sem értek.” Bármilyen bántónak érezte is Wolf a kategorizálást, a „dalszerző” meghatározás pontosan leírja zeneszerzői életművét. Élete során, amely 1903-ban, egy bécsi elmegyógyintézetben ért véget, háromszáznál is több dalt komponált, ezek közül huszonnégy maradt ránk befejezett zenekari kísérettel.
VII. szimfóniáját Mahler egy levelében „a legjobb, túlnyomórészt derűs hangvételű” műveként jellemezte. Ez a jellemzés azonban csak a darab utolsó két tételére, az Andante amorosóra és a szimfóniát záró, grandiózus Rondó-fináléra áll. A VII. szimfónia 1904-1905-ben keletkezett; Mahler 1904 nyarán írta a mű két varázsos „Nachtmusik” tételét, a másodikat és a negyediket, a másik három tétel pedig a következő nyár termése volt. 1910-ben feleségéhez, Almához írott levelében felelevenítette a komponálás körülményeit. Kínlódva sem volt képes írni, és már-már feladta, amikor egyszer csónakba szállt, és az első evezőcsapásokra eszébe jutott az első tétel témája, vagy inkább ritmusa, majd alig négy hét leforgása alatt elkészült a teljes szimfóniával.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Müpa