A 2026/2027-es évad művésze, Bretz Gábor 1974-ben született Budapesten. Énektanulmányait Los Angelesben kezdte Stephan Czoveknél, később Budapesten folytatta Antalffy Albertnél, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult Fekete Máriánál. A basszbariton a Zeneakadémia opera szakán Sziklay Erika és Sólyom-Nagy Sándor növendékeként, 2004-ben szerezte meg diplomáját. 2005-ben megnyerte az athéni Maria Callas Énekversenyt. 2007-ben debütált a milánói Scalában és a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Az elmúlt két évtizedben Bécstől Tokióig és Párizstól New Yorkig állandó vendége volt a világ leghíresebb operaházainak. Olyan karmesterek vezényletével lépett fel, mint Kent Nagano, Simon Rattle, Daniel Barenboim, Gustavo Dudamel és Fischer Ádám. Az operaszínpadon és a koncertéletben egyaránt otthonos. Gazdag repertoárja felöleli Mozart, Beethoven, Rossini, Donizetti, Erkel, Verdi, Wagner, Gounod, Bizet, Boito, Janáček, Puccini, Bartók, Szokolay és Vajda János műveit.

© Csibi Szilvia, Müpa

Virág Emese Pécsett, majd Budapesten végezte tanulmányait. Elismert zongorakísérő és szólista, rendszeresen ad hangversenyeket külföldön és Magyarországon. A klasszikus és romantikus repertoár, valamint a 20. századi zene mellett szívesen játszik kortárs kompozíciókat is. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékének korrepetitor-tanára.

„Operaház basszusai, remegjetek!” – Bretz Gáborral Kolonits Klára beszélgetett:

Tematikus dalestjén Bretz Gábor különleges műsort szólaltat meg, olyan művek között válogatva, amelyeket a nagy német romantikus költő, Heinrich Heine (1797–1856) versei ihlettek. Heine markánsan képviseli a 19. században a meghasonlottság életérzését és az érzelmeket ellenpontozó iróniát. Felcsendül Franz Schubert (1797–1828) hat Heine-dala a posztumusz Schwanengesang ciklusból, teljes egészében meghallgathatjuk Robert Schumann (1810–1856) Dichterliebe című sorozatát, színesítik a stiláris palettát Hugo Wolf (1860–1903) alkotásai. A program ínyenc csemegéje, hogy egymás után hangzik fel Richard Wagner (1813–1883) és Schumann Két gránátos-megzenésítése. Dalában mindkét zeneszerző idézi a Marseillaise történelmi melódiáját. Más összefüggések is fokozzák a program érdekességét: Wolftól bekerült a műsorba egy olyan dal (a Wenn ich in deine Augen seh’), amelynek szövegét Schumann is megzenésítette A költő szerelme ciklusban, egy másik Wolf-dal – a Du bist wie eine Blume – szövege pedig számos zeneszerzőt megihletett, közéjük tartozik Schumann, Liszt, Bruckner és Rachmaninov.

Utolsó dalai között – amelyeket 1828 augusztusa és októbere között komponált – Schubert vélhetően önálló egységnek tekintette a hat Heine-megzenésítést, bizonyára ezért ajánlotta fel megjelentetésre ezeket egy kiadónak, a hét Rellstab-dal és a Seidl-dal nélkül. Ettől független tény, hogy a halála után Schwanengesang címmel napvilágot látott ciklus tizennégy dalát egy és ugyanazon kéziratban, közvetlenül egymás után jegyezte le.

Mädchen mit dem roten Mündchen című Heine-megzenésítését Hugo Wolf 1876-ban, mindössze tizenhat évesen, a bécsi konzervatórium növendékeként alkotta meg. Ugyanebben az időszakban keletkezett a koncerten felhangzó másik két dala, a Du bist wie eine Blume és a Wenn ich in deine Augen seh’ is. Az utóbbi Heine-vers szövegére Schumann is írt egy dalt a Dichterliebe komponálásakor.

Érett alkotóként Richard Wagner csak egyszer: a Wesendonck-dalok írásakor fordult a dal műfaja felé. Fiatalon azonban tizenöt dalt komponált, köztük Heine Két gránátosának megzenésítését, 1839–40-ben. A német eredeti helyett annak francia fordítását használta – nem véletlenül, hiszen ez idő tájt Párizsban élt. Schumann Két gránátosa szinte egyidős a wagneri változattal: 1840-ből származik.

Schumann A két gránátoshoz hasonlóan a Dichterliebét is 1840-ben komponálta. Ezt az esztendőt, amelyben mintegy másfélszáz dala született, az életrajzírók úgy nevezték el: „a dalok éve”. A nagy jelentőségű ciklus 1861-ig nem hangzott el nyilvánosan, akkor azonban nevezetes előadópáros: Julius Stockhausen és Johannes Brahms tolmácsolta.

Thomas Hampson énekli Wagner Két gránátosát…

…a felejthetetlen Polgár László pedig Schumann változatát:

Schubert Heinéje inkább sötét és rejtelmes, mint ironikus. Atlas: tömény tragikum és drámaiság, feszült hangvétel, kíméletlen hangsúlyok. Az Ihr Bild moll-dúr váltakozása az elhibázott életét sirató ember legmélyebb, letargikus fájdalmát ragadja meg. Ez után a Das Fischermädchen bensőséges derűje váratlan enyhület. A további három – rendkívül modern – Heine-dalt közös nevezőre hozza a zene alaphangulata, amely szorongást közvetít, nyomasztó titkokat sejtet és rossz előérzeteket körvonalaz. A Der Doppelgänger megzenésítésekor Schubert Heine egyik legsajátabb toposzára, a meghasonlottságra talál rá.

A koncert műsorán elhangzó három korai Wolf-dalt könnyedség, elegancia, lekerekítettség és figyelemreméltó tömörség jellemzi. A zenei nyelv itt még sok hagyományos elemet tartalmaz – ez egyelőre nem a későbbi Wolf-dalok erősen kromatikus világa.

Schumann-nál a Die beiden Grenadiere induló, amely a befejezésben diadalmasan idézi a Marseillaise-t. Wagner dala szintén remekmű, de egészen más: hosszabb, színpadias, jelenetszerű. Ő sem bír ellenállni az idézet lehetőségének, de nála csak a zongoraszólamban hangzik fel a történelmi dallam.

Schumann műhelyében a Dichterliebe ugyanúgy „történetmesélő” ciklus, ahogyan Schubertnél is az volt A szép molnárlány és a Téli utazás. Hasonlóság az is, hogy Schumann is inkább utal és sejtet, mint elbeszél, és inkább a lelkiállapotokat ábrázolja, mint a történéseket. Újdonság, hogy a zene olykor nyitva marad, előfordul, hogy egy dalban nem az énekszólam mondja ki a végső szót, hanem a zongora, amelynek szerepe megnövekedik: nem kíséret már, egyenrangú zenei és költői tartalmak hordozója. Sokszor a zongora fontosabb közlendőkkel fordul a zenehallgató felé, mint a vokális szólam. Schumann A költő szerelme dalaiban fogékonyan reflektál Heine vágyódó, fájdalmas megszólalásmódjára, de a ciklus tónusaiban és hangulataiban felvillan a nekikeseredett dac, a meghasonlottság, sőt az irónia és a csalódott szerelmes cinizmusa is.

Vajon érkezett-e válasz a májusi vallomásra?

Ha a koncertlátogató élvezettel hallgatta az évad művésze, Bretz Gábor interpretációit, folytathatja mindezt otthon, a lemezjátszó mellett is, megismerkedve a kiváló basszbariton tavasszal megjelent Hungaroton-CD-jével, amelyet szintén a dal műfajának szentelt, megszólaltatva Johannes Brahms Romanzen aus Tiecks Magelone (Románcok Tieck Magelonéjából) című ciklusát. Partnere a felvételeken is a Müpa estjén pódiumra lépő zongoraművész, Virág Emese.

A Schwanengesangban a hat Heine-megzenésítés előtt felhangzik hét dal, melyet Ludwig Rellstab költészete inspirált, a ciklust pedig egy Johann Gabriel Seidl soraira komponált mű zárja. Bár a Heine-dalok önmagukban is koherens egységet alkotnak, érdemes megismerkedni a többi – Bretz Gábor műsorán nem szereplő – remekléssel is, amelyek között olyan népszerű darabot is találunk, mint a Ständchen (Szerenád). Bár a Hattyúdal-ciklust egy évvel a zeneszerző halála után a kiadó, Tobias Haslinger állította össze, vagyis a sorozat összefüggő kompozícióként nem tükrözi bizonyítottan Schubert elképzeléseit, a dalok kivétel nélkül kései stílusának legméltóbb képviselői.

Különleges tapasztalatot kínál a találkozás azzal a négy Heine-megzenésítéssel is, amelyeket a nyomdába adás előtt Schumann kiemelt A költő szerelme-ciklusból, hogy ezek végül az op. 127-es (Fünf Lieder und Gesänge) és az op. 142-es (Vier Gesänge) füzetben kapjanak helyet.

Magyarul a leginkább életteli, lényegre mutató és eredeti stílusban alighanem Szerb Antal írt Heinéről. Fellapozva A világirodalom története oldalain a költőről szóló terjedelmes és sokféle szempontból revelatív jellemzést, az olvasó megállapíthatja, hogy ezekben a mondatokban rokon lelkek találkoznak: Szerb Antal értekező stílusát ugyanaz a könnyedség és elegáns irónia jellemzi, mint Heine költészetét.

Ha van kedve és ideje, hallgasson bele ezekbe a csodálatos művekbe is!

Írta: Csengery Kristóf

Virág Emese a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán, majd Budapesten végezte tanulmányait, a korrepetitor szakon tanára Varasdy Emmi volt. A zongoraművésznő neves énekesek kísérőjeként és szólistaként egyaránt gyakran hallható, hangversenyeket ad külföldön és Magyarországon, fellépett Párizsban, Grenoble-ban, Bécsben, Bayreuthban, Hannoverben, Brnóban, Londonban, Torontóban, Rómában, Moszkvában és Svájc több városában. A klasszikus és romantikus repertoár, valamint a 20. századi muzsika mellett előszeretettel szólaltat meg kortárs kompozíciókat, többször vett részt a budapesti Korunk Zenéje Fesztiválon. Koncertjeit számos alkalommal rögzítette a Magyar Rádió. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékének korrepetitor-tanára.