Digitális műsorfüzet
-
J. S. Bach
II. (d-moll) partita szólóhegedűre, BWV 1004 – I. Allemande; II. Courante; III. Sarabande; IV. GigueYsaÿe
Szonáta szólóhegedűre, op. 27, No. 4
I. Allemande (Lento maestoso)
II. Sarabande (Quasi lento)
III. Finale (Presto ma non troppo)Anders Hillborg
Ava (az ECHO felkérésére) – magyarországi bemutatóBacewicz
II. szonáta szólóhegedűre
I. Adagio – Allegro
II. Adagio
III. PrestoKözreműködik:
Ava Bahari – hegedű
Házigazda és a koncert utáni közönségtalálkozó moderátora: Tóth Endre
A Rising Stars-programba jelölte: Konserthuset Stockholm, Cité de la musique – Philharmonie de Paris, NOSPR Katowice
-
Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai turnéra. Az ECHO-tagok – tizennégy ország huszonhárom hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh és Kian Soltani, a furulyás Lucie Horsch, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett. A Müpa 2010 óta az ECHO tagja, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám és Pusker Júlia, a zongoraművész Balázs János, a trombitaművész Pálfalvi Tamás és a cimbalomművész Horváth Áron személyében.
A Rising Stars eseményeinek különlegességét fokozza, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek – a Müpa tehát magyarországi bemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

2026-ban a Fesztivál Színház ismét három napon át ad otthont a Rising Stars-koncerteknek, melyek során hat izgalmas produkció várja a közönséget. A tízéves Javus Quartett Bacewicz lendületes III. vonósnégyese és Haydn kései G-dúr remekműve közé Oscar Jockel das schweigen der farben című darabját helyezi, amely a csendet nem hiányként, hanem a hallást megnyitó, színes jelenlétként érzékelteti. A svéd hegedűművész, Ava Bahari szólóestje Bach d-moll partitájától Ysaÿe és Bacewicz művein át követi a hegedűjáték változását. Anders Hillborg Ava című kompozíciója nyugodt kettősfogásos sorokat állít szembe sebes tremolókkal, mintegy zenei portrét rajzolva előadójáról. Elionor Martínez és Josep Maria Martí Duran a barokk Európán vezet végig énekhang és pengetett húrok bensőséges párbeszédével. Monteverdi, Caccini, Purcell és Händel mellé Anna Campmany katalán nyelvű dalciklusa, a Paisatges mallorquins társul; első tétele a szoprán nemrég született kislányának ajánlott bölcsődal. Petar Pejčić Prayer to Ecstasy című csellóestje az ortodox imádság útját követi a szemlélődéstől az elragadtatásig. Bach, dall’Abaco és Bloch befelé figyelő zenéire Sokolović, Sollima és Ligeti dinamikus darabjai felelnek; a középpontban Đuro Živković The Icon című, bizánci misztikából merítő új műve áll. Camila Mandillo és Filipe Gaio Pereira koncertje törékenységről, emlékezésről és megújulásról beszél Messiaen, Ruth Schönthal és Richard Strauss dalaival. Bushra El-Turk Revolution on the Tip of My Mouth című arab nyelvű kompozíciója Asma Azaizeh palesztin költő versén keresztül a nyelv, az örökség és az identitás megőrzését kutatja katasztrófa idején. Az Amelio Trio tagjai tizenhárom éves koruk óta muzsikálnak együtt. Haydn szellemes F-dúr és Brahms sűrű, drámai c-moll triója között Helena Winkelman nekik ajánlott ...ISOLE... című műve a mozgás és a nyugalom, az aktivitás és a megpihenés „szigetei” között teremt új, hangszínekben gazdag átjárót.
-
„Nem játszom a nap huszonnégy órájában, de a nap huszonnégy órájában a zenén jár az eszem” – mondja Ava Bahari a róla készült portréfilmben. A Göteborgban felnőtt svéd hegedűművészt háromévesen nem szülei kényszerítették hangszer mellé: ő maga akart hegedülni. Persze otthon is minden ebbe az irányba terelte. Édesapja gyakorlását figyelte, Bach arcképeit nézegette könyvtáruk egyik albumában, reggelente pedig Beethoven-szonáta vagy egy szimfónia ébresztette. Nyolcévesen játszott először a Göteborgi Hangversenyteremben; a fellépése után úgy érezte, egész életében ezt szeretné újra meg újra átélni. Mentora a Göteborgi Szimfonikusok volt koncertmestere, Per Enoksson, akit Bahari „legkedvesebb nagybácsijához” hasonlít: nemcsak hegedűjátékról beszélgetnek, együtt kutatják a skandináv repertoárt, ráadásul emberileg is képes mindig visszavezetni tanítványát a lényeghez.
Ismerje meg közelebbről a fiatal művészt:
Ava a 2024/25-ös és a 2025/26-os évadban a Göteborgi Szimfonikusok rezidens művésze volt, az együttessel és Santtu-Matias Rouvalival készítette első, Sibelius műveit tartalmazó albumát is. A berlini Hanns Eisler Főiskolán Kolja Blachernél tanult, rangos nemzetközi megmérettetéseken – köztük a genovai Premio Paganinin és a Varga Tibor Versenyen – nyert díjakat, a Guardian pedig „lebilincselő történetmesélőnek” nevezte egy kritikájában. 1694-es Stradivarijához nem ereklyeként, hanem érzékeny partnerként viszonyul, művészi hitvallása pedig egyszerű: nem várni a tökéletes pillanatra, hanem abból kiindulni, ami éppen rendelkezésünkre áll – egy nappal, egy tétellel, akár csak egyetlen hanggal foglalkozva egyszerre. Hazánkhoz apró személyes szálak is kötik: első hegedűtanára, Valeria Dagnell, valamint gyermekkori zongoratanára, Anna-Maria Pusztai egyaránt magyar származású volt.

© Sylvain Barrès
-
Egy teljes estét egyedül végigjátszani Ava Bahari szerint egyszerre nagyszabású vállalkozás és jutalom: rendkívüli állóképességet kíván, miközben a muzsikus egyedül, védtelenül lép a közönség elé. Őt éppen ez a kihívás vonzotta. Egy szólóesten nincs hová elrejtőzni – ám ezért minden hang valódi találkozássá válhat a szerző, az előadó és a közönség között. Műsora három évszázadon vezeti végig a hallgatót, és azt is szépen példázza, hogyan változott közben a hegedű technikája, hangideálja és kifejezőereje.
És aki mindebben társa:
Johann Sebastian Bach 1720 körül lezárt szólóhegedű-ciklusát a hegedűsök gyakran nevezik a bibliájuknak. A hangversenyeken és hegedűvizsgákon gyakran a d-moll partita grandiózus utolsó tételét, a Chaconne-t hallhatjuk, most azonban rendhagyó módon a mű ezt megelőző négy tánctétele csendül fel: az Allemande méltóságteljes, kimért lépéseit a Courante élénk, nyugtalan mozgása, a Sarabande kontemplatív karaktere, majd a Gigue sodró lendülete követi. Bahari barokk vonóval szólaltatja meg a tételeket, mert az beszédszerűbb artikulációt és történetileg hitelesebb frazeálást tesz lehetővé.
1923-ban komponált hat szólószonátájával Eugène Ysaÿe tudatosan vitte tovább Bach örökségét: a ciklus minden darabját korának más-más nagy hegedűséhez és annak játékstílusához igazította. Fritz Kreislernek ajánlott IV. (e-moll) szonátája már tételcímeivel – Allemande, Sarabande – is visszautal a d-moll partitára, ám akkordjátéka, regiszterváltásai és virtuóz fogásai két évszázad hangszertechnikai fejlődését sűrítik magukba.
Grażyna Bacewicz 1958-as II. szólószonátája egy másik kiváló hegedűs-komponista műve, a lengyel zeneszerzőnő stílusára egyaránt nagy hatást gyakorolt Bartók és Stravinsky. A lassú bevezetéssel induló, kiterjesztett technikákkal és éles disszonanciákkal tarkított, feszülten építkező nyitótételt tömör, melankolikus, szinte siratószerű Adagio, majd nyaktörően virtuóz, glissandóival és kettősfogásaival ámulatba ejtő Presto követi; a három tétel a hangszer dallamosságát, többszólamúságát és ütőhangszerszerű energiáit egyaránt kiaknázza.
-
Az 1954-ben született Anders Hillborg a kortárs svéd zene egyik legismertebb alakja. Zenekari alkotásai mellett versenyművek, kamaradarabok és kóruskompozíciók sorát írta, de otthonosan mozog az elektronikus és a könnyűzene világában is: többek között Eva Dahlgren énekesnővel készített közös albumot. Zenei nyelvén nyomot hagyott Ligeti és Ferneyhough, műveit pedig rendkívüli hangszínérzékenység, a tiszta, erős gesztusok szeretete, valamint organikusan, szinte természeti képződményként változó hangfelületek jellemzik. Ava Bahari nem most találkozik először ezzel a nyelvvel: korábban Hillborg II. hegedűversenyét is játszotta.
Részlet Hillborg II. hegedűversenyéből:
Az ECHO megrendelésére, kifejezetten Bahari számára komponált új szólódarabnak már a címe is személyes: Ava. A név – a hegedűművész magyarázata szerint – „szép hangot”, illetve „dallamot” jelent. Hillborg mintha e jelentést világítaná meg több oldalról is. Hosszú, nyugodt, kettősfogásokból kibomló vonalak kerülnek szembe sebes, sűrű és intenzív tremolószakaszokkal; a folyamat egyszerre kíván különleges hangszínbeli finomságot és lobbanékony virtuozitást. Bahari úgy érzi, a darab összetéveszthetetlenül hillborgi, mégis az ő játékára és hangszerére szabott portré.
Írta: Tóth Endre
-
J. S. Bach
II. (d-moll) partita szólóhegedűre, BWV 1004 – I. Allemande; II. Courante; III. Sarabande; IV. GigueYsaÿe
Szonáta szólóhegedűre, op. 27, No. 4
I. Allemande (Lento maestoso)
II. Sarabande (Quasi lento)
III. Finale (Presto ma non troppo)Anders Hillborg
Ava (az ECHO felkérésére) – magyarországi bemutatóBacewicz
II. szonáta szólóhegedűre
I. Adagio – Allegro
II. Adagio
III. PrestoKözreműködik:
Ava Bahari – hegedű
Házigazda és a koncert utáni közönségtalálkozó moderátora: Tóth Endre
A Rising Stars-programba jelölte: Konserthuset Stockholm, Cité de la musique – Philharmonie de Paris, NOSPR Katowice
-
Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai turnéra. Az ECHO-tagok – tizennégy ország huszonhárom hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh és Kian Soltani, a furulyás Lucie Horsch, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett. A Müpa 2010 óta az ECHO tagja, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám és Pusker Júlia, a zongoraművész Balázs János, a trombitaművész Pálfalvi Tamás és a cimbalomművész Horváth Áron személyében.
A Rising Stars eseményeinek különlegességét fokozza, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek – a Müpa tehát magyarországi bemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

2026-ban a Fesztivál Színház ismét három napon át ad otthont a Rising Stars-koncerteknek, melyek során hat izgalmas produkció várja a közönséget. A tízéves Javus Quartett Bacewicz lendületes III. vonósnégyese és Haydn kései G-dúr remekműve közé Oscar Jockel das schweigen der farben című darabját helyezi, amely a csendet nem hiányként, hanem a hallást megnyitó, színes jelenlétként érzékelteti. A svéd hegedűművész, Ava Bahari szólóestje Bach d-moll partitájától Ysaÿe és Bacewicz művein át követi a hegedűjáték változását. Anders Hillborg Ava című kompozíciója nyugodt kettősfogásos sorokat állít szembe sebes tremolókkal, mintegy zenei portrét rajzolva előadójáról. Elionor Martínez és Josep Maria Martí Duran a barokk Európán vezet végig énekhang és pengetett húrok bensőséges párbeszédével. Monteverdi, Caccini, Purcell és Händel mellé Anna Campmany katalán nyelvű dalciklusa, a Paisatges mallorquins társul; első tétele a szoprán nemrég született kislányának ajánlott bölcsődal. Petar Pejčić Prayer to Ecstasy című csellóestje az ortodox imádság útját követi a szemlélődéstől az elragadtatásig. Bach, dall’Abaco és Bloch befelé figyelő zenéire Sokolović, Sollima és Ligeti dinamikus darabjai felelnek; a középpontban Đuro Živković The Icon című, bizánci misztikából merítő új műve áll. Camila Mandillo és Filipe Gaio Pereira koncertje törékenységről, emlékezésről és megújulásról beszél Messiaen, Ruth Schönthal és Richard Strauss dalaival. Bushra El-Turk Revolution on the Tip of My Mouth című arab nyelvű kompozíciója Asma Azaizeh palesztin költő versén keresztül a nyelv, az örökség és az identitás megőrzését kutatja katasztrófa idején. Az Amelio Trio tagjai tizenhárom éves koruk óta muzsikálnak együtt. Haydn szellemes F-dúr és Brahms sűrű, drámai c-moll triója között Helena Winkelman nekik ajánlott ...ISOLE... című műve a mozgás és a nyugalom, az aktivitás és a megpihenés „szigetei” között teremt új, hangszínekben gazdag átjárót.
-
„Nem játszom a nap huszonnégy órájában, de a nap huszonnégy órájában a zenén jár az eszem” – mondja Ava Bahari a róla készült portréfilmben. A Göteborgban felnőtt svéd hegedűművészt háromévesen nem szülei kényszerítették hangszer mellé: ő maga akart hegedülni. Persze otthon is minden ebbe az irányba terelte. Édesapja gyakorlását figyelte, Bach arcképeit nézegette könyvtáruk egyik albumában, reggelente pedig Beethoven-szonáta vagy egy szimfónia ébresztette. Nyolcévesen játszott először a Göteborgi Hangversenyteremben; a fellépése után úgy érezte, egész életében ezt szeretné újra meg újra átélni. Mentora a Göteborgi Szimfonikusok volt koncertmestere, Per Enoksson, akit Bahari „legkedvesebb nagybácsijához” hasonlít: nemcsak hegedűjátékról beszélgetnek, együtt kutatják a skandináv repertoárt, ráadásul emberileg is képes mindig visszavezetni tanítványát a lényeghez.
Ismerje meg közelebbről a fiatal művészt:
Ava a 2024/25-ös és a 2025/26-os évadban a Göteborgi Szimfonikusok rezidens művésze volt, az együttessel és Santtu-Matias Rouvalival készítette első, Sibelius műveit tartalmazó albumát is. A berlini Hanns Eisler Főiskolán Kolja Blachernél tanult, rangos nemzetközi megmérettetéseken – köztük a genovai Premio Paganinin és a Varga Tibor Versenyen – nyert díjakat, a Guardian pedig „lebilincselő történetmesélőnek” nevezte egy kritikájában. 1694-es Stradivarijához nem ereklyeként, hanem érzékeny partnerként viszonyul, művészi hitvallása pedig egyszerű: nem várni a tökéletes pillanatra, hanem abból kiindulni, ami éppen rendelkezésünkre áll – egy nappal, egy tétellel, akár csak egyetlen hanggal foglalkozva egyszerre. Hazánkhoz apró személyes szálak is kötik: első hegedűtanára, Valeria Dagnell, valamint gyermekkori zongoratanára, Anna-Maria Pusztai egyaránt magyar származású volt.

© Sylvain Barrès
-
Egy teljes estét egyedül végigjátszani Ava Bahari szerint egyszerre nagyszabású vállalkozás és jutalom: rendkívüli állóképességet kíván, miközben a muzsikus egyedül, védtelenül lép a közönség elé. Őt éppen ez a kihívás vonzotta. Egy szólóesten nincs hová elrejtőzni – ám ezért minden hang valódi találkozássá válhat a szerző, az előadó és a közönség között. Műsora három évszázadon vezeti végig a hallgatót, és azt is szépen példázza, hogyan változott közben a hegedű technikája, hangideálja és kifejezőereje.
És aki mindebben társa:
Johann Sebastian Bach 1720 körül lezárt szólóhegedű-ciklusát a hegedűsök gyakran nevezik a bibliájuknak. A hangversenyeken és hegedűvizsgákon gyakran a d-moll partita grandiózus utolsó tételét, a Chaconne-t hallhatjuk, most azonban rendhagyó módon a mű ezt megelőző négy tánctétele csendül fel: az Allemande méltóságteljes, kimért lépéseit a Courante élénk, nyugtalan mozgása, a Sarabande kontemplatív karaktere, majd a Gigue sodró lendülete követi. Bahari barokk vonóval szólaltatja meg a tételeket, mert az beszédszerűbb artikulációt és történetileg hitelesebb frazeálást tesz lehetővé.
1923-ban komponált hat szólószonátájával Eugène Ysaÿe tudatosan vitte tovább Bach örökségét: a ciklus minden darabját korának más-más nagy hegedűséhez és annak játékstílusához igazította. Fritz Kreislernek ajánlott IV. (e-moll) szonátája már tételcímeivel – Allemande, Sarabande – is visszautal a d-moll partitára, ám akkordjátéka, regiszterváltásai és virtuóz fogásai két évszázad hangszertechnikai fejlődését sűrítik magukba.
Grażyna Bacewicz 1958-as II. szólószonátája egy másik kiváló hegedűs-komponista műve, a lengyel zeneszerzőnő stílusára egyaránt nagy hatást gyakorolt Bartók és Stravinsky. A lassú bevezetéssel induló, kiterjesztett technikákkal és éles disszonanciákkal tarkított, feszülten építkező nyitótételt tömör, melankolikus, szinte siratószerű Adagio, majd nyaktörően virtuóz, glissandóival és kettősfogásaival ámulatba ejtő Presto követi; a három tétel a hangszer dallamosságát, többszólamúságát és ütőhangszerszerű energiáit egyaránt kiaknázza.
-
Az 1954-ben született Anders Hillborg a kortárs svéd zene egyik legismertebb alakja. Zenekari alkotásai mellett versenyművek, kamaradarabok és kóruskompozíciók sorát írta, de otthonosan mozog az elektronikus és a könnyűzene világában is: többek között Eva Dahlgren énekesnővel készített közös albumot. Zenei nyelvén nyomot hagyott Ligeti és Ferneyhough, műveit pedig rendkívüli hangszínérzékenység, a tiszta, erős gesztusok szeretete, valamint organikusan, szinte természeti képződményként változó hangfelületek jellemzik. Ava Bahari nem most találkozik először ezzel a nyelvvel: korábban Hillborg II. hegedűversenyét is játszotta.
Részlet Hillborg II. hegedűversenyéből:
Az ECHO megrendelésére, kifejezetten Bahari számára komponált új szólódarabnak már a címe is személyes: Ava. A név – a hegedűművész magyarázata szerint – „szép hangot”, illetve „dallamot” jelent. Hillborg mintha e jelentést világítaná meg több oldalról is. Hosszú, nyugodt, kettősfogásokból kibomló vonalak kerülnek szembe sebes, sűrű és intenzív tremolószakaszokkal; a folyamat egyszerre kíván különleges hangszínbeli finomságot és lobbanékony virtuozitást. Bahari úgy érzi, a darab összetéveszthetetlenül hillborgi, mégis az ő játékára és hangszerére szabott portré.
Írta: Tóth Endre