A Művészetek Palotája és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet digitális vetítéssorozata, a Müpamozi 2014 őszi válogatása azt a kérdést veti fel: milyen köntösben jelenik meg a vágy, az erotika és a meztelenség a magyar film történetében? Valóban Erósz mozgatja-e itt a szálakat? Mikor ruhátlanok a nők, és mikor a férfiak? Látunk-e életörömöt ezeknek a filmeknek az erotikus jeleneteiben? Hogyan tud bánni az erotikus próza szövegeivel a film közege? Mi erotikus: a teljes meztelenség, az, ha csak egy árnyék jelenik meg a falon, vagy a harisnyatartóról lassan felhúzódó selyemkombiné? Milyen a szerelmi kultúránk, és hogyan függ ez össze a filmekben megjelenő valóságábrázolással? Mire használta fel a magyar film a meztelenséget az erotikus mozzanatok mellett? Készülhetnek-e ma „szerelmes filmek”? Réz András filmklubja többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ.

1951-ben gróf Sziráky Lucie-t, az ünnepelt primadonnát kitelepítik. A faluban, ahová kalapdobozával és tükrével megérkezik, látványos kampány folyik az egykori uralkodó osztály ellen és a termelés növelése érdekében. Lucie színésznői rutinját és szexuális vonzerejét is már hamar hasznosítják. Beleszeret a tanító is, a rendőr százados is, s ebből bonyodalmak sora származik. Udvaros Dorottya, aki filmes pályáját alig néhány éve kezdte a Pókfocival (1976), ebben a fekete humorú filmben a legszexisebb és legszabadabb magyar színésznő, az első számú díva lett. A magyar filmtörténet vérfagyasztóan groteszk jelenete, amikor egy fürdőkádban meztelenül, pisztollyal kényszeríti dalra-táncra a szintén meztelen Bezerédi Zoltánt.

Rendező: Művészetek Palotája, MaNDA