Kalandos, de kevéssé véres veszedelmek a vadnyugaton. Ki gondolná, hogy Zsigmond Vilmos képes arra, hogy mindegyik westernjét más nyelven mesélje el? Márpedig így van. Bármilyen erős, meghatározó is legyen egy operatőr látásmódja, ő is a filmet szolgálja. A Maverick pedig vígjáték. Westernkomédia. Főhőse, Maverick profi zsugás, aki megpróbálja összeszedni a pénzt, hogy elindulhasson a hatalmas összdíjazású pókerversenyen. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a humor forrása kizárólag a párbeszéd és a színészi játék lehet. Pedig a poénoknak „látszaniuk” is kell. Sokkal több a közelkép, az arcok, a gesztusok nagyon látszanak, a kamera sokkal szűkebb terekben forgolódik, mint azt Zsigmond Vilmos az előző westernjeiben tette. Közben - a rendező, Richard Donner elképzelésének megfelelően - minden pillanatban éreznünk kell, hogy ez itt, kérem, a vadnyugat.
Zsigmond Vilmos pedig ördögien izgalmas poros, füstös, párás képsorokat alkotott, ha úgy tetszik, a történetbe épített „szűrőkkel” operál végig a filmben. Hogy ettől filmtörténeti klasszikussá vált volna a Maverick? Szó sincs róla. De a főszereplők (Mel Gibson, Jodie Foster), a könnyed történet, a klasszikus westerneket idéző zene, a táj, és még ki tudja, mi minden, élvezetes szórakoztatófilmmé álltak össze. Szóval érdemes lesz arról is beszélgetnünk, hogy a klasszikus filmműfajok építőelemeiből miként lehet megszerkeszteni egy modern filmet. Hogy a klasszikus műfajokra épülő komédiák, bohózatok paródiák csak akkor működnek jól, ha a filmcsinálók ismerik, tisztelik, s közben kreatívan újrafogalmazzák az eredetit.

A sorozat a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával valósul meg.

Rendező: Müpa