Minden hangszer csak akkor kel életre, ha megszólaltatják; a fúvós hangszer akkor, ha belefújnak, ha lelket lehelnek belé. Ez a hang az emberi lélegzet meghosszabbítása nyomán születik, a hangszer működése pedig igen egyszerű természeti törvényen alapul. A két kéz közé tartott fűszálat ügyesen megfújva vagy két kezünket összetéve, bagolyhuhogást utánozva, palackba belefújva mi is létrehozhatunk fúvós hangszert. Persze, a szimfonikus zenekar fúvós hangszerei ennél jóval bonyolultabbak, több száz év alatt nyerték el mai alakjukat, s mindegyikből több fajta is létezik.
A fuvolának van mélyebb és magasabb változata, az esz-klarinét egy kisebb hátizsákba is belefér, az oboa (a francia szó eredetileg magas hangú fát jelent) mélyebb hangú rokona a körte alakú tölcsérben végződő angolkürt, a fagott nagytestvére a kontrafagott, amely olyan mély hangokat is képes megszólaltatni, amelyeknél szinte halljuk a levegő rezgését. És ezek még csak a fafúvók! A rézfúvós hangszerek erőteljesebb hangzásra képesek, így szabad téren is, messziről is jól hallhatók: a csatában trombitával fújtak riadót és takarodót, a postás kürtszóval jelezte, ha levelet hozott, az állatokat rézfúvós hangszerekkel hajtották az erdőben a vadászatokon, templomi körmenetben harsonákon játszották az egyházi énekeket, több tízezres stadionokban rézfúvós zenekarok szólaltatják meg csapatok, nemzetek himnuszait. Egy nagy-nagy család tagjaival találkozhatunk ezen a bemutatón, sok-sok szép és változatos zenével.

Rendező: Nemzeti Filharmonikusok