„Nekem a zenehallgatás intim élmény”

Szendrői Csaba nemcsak az Elefánt zenekar frontembereként tevékeny, de versesköteteket is kiad, prózát ír, közreműködik mások dalaiban, digitális tartalmat állít elő, és ő az ötletadója az #olvasniszabad mozgalomnak is. Január 27-én egy zenés irodalmi est keretében érkezik a Müpába – erről, illetve az irodalomhoz fűződő viszonyáról is beszélgettünk.

Egy irodalmi-zenés esten veszel részt a Müpában, ahol Lil Frakk-kal fogsz beszélgetni. Az estet Mencseli Dóra moderálja majd, közreműködik Jakab Zsófia cimbalmos, de része lesz egy Felefánt-koncert is. Hogy indult az általad kitalált #olvasniszabad mozgalom?

Író, alkotó emberként muszáj sokat olvasnom, ami enyhén szólva nehezemre esik, ugyanis meglehetősen figyelemzavaros vagyok. Sokszor állok neki ugyanannak az oldalnak, mert elkanyarodnak a gondolataim. Néhány évvel ezelőtt az az ötletem támadt, hogy ki fogok járni olvasni a Margitszigetre a barátaimmal. Meghirdettem egy eseményt, amit valamiért nyilvánosra állítottam, és a vártnál sokkal többen jöttek el rá. Mindenki hozott magával könyvet, és olvastunk. A hirtelen ötletből született flashmob végül mozgalommá vált, ami már hatodik éve létezik: egy kollektív tudatot létrehozó, közösségi olvasási élmény, amit talán a csoportos meditációhoz tudnék hasonlítani. Egy idő után az eseménysorozatot megvette a K11 Művészeti és Kulturális Központ, és éveken keresztül minden hónap első csütörtökén náluk tartottuk a rendezvényeinket – telt házzal. Aztán egyszer csak befutott egy felkérés a Müpától is.

A Margitszigetre meghirdetett spontán olvasás mostanra rendszeresen visszatérő eseménnyé nőtte ki magát (Forrás: Facebook/olvasniszabad )

Hogyan zajlik egy ilyen esemény?

Az alaphelyzet az, hogy sok ember leül egy helyre, és olvassa a magával hozott könyvet. Ezt igyekszünk kiegészíteni olyan dolgokkal, amik hozzáadnak valamit az élményhez, és nem vesznek el belőle. Volt már minimalista zongorás kíséret, gitár, most pedig egy cimbalmos jön, én pedig beszélgetni fogok Lil Frakk-kal. Minden eseményen van meghívott vendég, aki alkotóként valamiképp kötődik hozzám vagy a rendezvény jellegéhez. Ami viszont rendhagyó, hogy lesz egy Felefánt-koncert is. Ez az Elefánt kéttagú ősfelállása, és olyan dalokat fogunk játszani, amiket a zenekarral ritkábban szoktunk.

Hol találkozott benned először az irodalom és a zene?

A középiskolában, Szombathelyen volt egy irodalmi csoportunk, ami végül egyesületté formálódott; irodalmi esteket szerveztünk, lett saját folyóiratunk is. De amolyan kalácsszerűen mindig is egymásba fonódott számomra a zene és az irodalom, ugyanis már az általános iskola első osztálya óta énekeltem. A középiskolában lett egy zenekarom is, ahol jól jött, hogy verseket írok. Elkezdtem dalszövegeket írni, így születtek meg a saját dalaink. Az tény, hogy előbb írtam verseket, mint hogy zenekarom lett volna, nálam az irodalom után érkezett a zenélés, és nem fordítva. A versírással pedig azóta sem álltam le, már három verseskötetem jelent meg, és lesz majd negyedik meg ötödik is. Szinte fixebb pont ez számomra, mint a zenélés.

Hol és hogyan különül el nálad a versírás és a dalszövegírás?

Vannak alapvető különbségek. Egy jó dalszöveg versként is funkcionálhat, de nem minden vers működhet dalszövegként. Az alkalmazott szövegírásnál a szöveget össze kell illeszteni az ének ritmusával, dallamával. A lényeg, hogy énekelhető legyen, és a megfelelő helyekre kerüljenek a ragok. Ilyen szempontból a dalszövegírás jóval kötöttebb, a versírásban viszont szinte mindent szabad. Persze örök kérdés és vitaalap, hogy mit nevezünk versnek. A szabadversektől a dadaizmuson át sok minden van, ami nem feltétlenül érvényes dalszövegként. Ott különül el a dolog, hogy az ember minek szán egy adott szöveget.

Van kedvenc magyar vagy külföldi dalszövegíród?

Kollár-Klemencz Lászlót nagyon szeretem, akárcsak Lovasi András szövegeit, de említhetem 6363 (Gege) barátomat is, aki a rapszcénán belül mozog. Külföldit nem igazán tudok mondani, meg hát fura is lenne, ha magyar dalszövegíróként angol nyelvű kedvenceket említenék.

Nemrég láttam rólad egy fotót, ahol egy írógép előtt ülsz. Szoktál írógépen írni?

Néha jönnek különböző fellángolások. Most épp a töltőtollra kaptam rá. Fél éve volt egy trombózisom, akkor elkezdtem újra kézzel írni, és elég sokat írtam így. Meditatív hatása van, tudom ajánlani mindenkinek. Írógépet viszont nagyon ritkán használok. Valljuk be, nem túl praktikus eszköz például szerkesztési vagy archiválási szempontból. Nem tartom kizártnak, hogy lesz majd egy komolyabb írógépes korszakom, de ahhoz vennem kell egy jobban működő masinát.

© sinco

Prózaírói terveid is vannak?

Azok mindig vannak. Igyekszem haladni a novelláskötetemmel, van regényötletem, írok egy mesekönyvet is, de nagyon lassan haladok. Imádok prózát írni, és az a titkos tervem, hogy jobb prózaíró legyek, mint költő. Csak az a baj, hogy ezek nagyobb volumenű dolgok, és akkor ott van még a figyelemzavarom is. Előfordul egyébként, hogy egész sok mindent megírok egyszerre, csak aztán ezt irdatlan hosszú szünetek követik. Kegyetlenül sok időbe telik regényt írni, a többi műfajhoz képest összehasonlíthatatlanul sokba. A regényírás teljes állású meló, és én túl sok mindent csinálok ahhoz, hogy regényt is tudjak írni. Lehet, hogy majd csak akkor lesz erre időm, ha nyugdíjas leszek. Vagy ha komolyabb pihenőt tart a zenekar.

Állítólag csak a véletlenen múlt, hogy énekes lettél, és nem rapper. Hogyhogy így alakult?

Úgy, hogy énekes kellett a zenekarba, amit összehoztunk. Ha egyedül állok neki a zenei pályának, akkor valószínűleg hiphopos irányba indulok el. Cserébe viszont sokat dolgozom rapperekkel, most is van két featem folyamatban: az egyik Gegével, a másik Lusta Gerivel. Beton.Hofival is dolgoztam már, szóval elég jól benne vagyok ebben a műfajban.

Folyamatosan szállítod a vicces tartalmakat a közösségi médiában, és csinálod a Gatya podcastot. Influenszernek tartod magad?

Nagyon sok minden érdekel, és igyekszem mindent a képességeim szerint a legjobban csinálni. Mostanában néhány márka elkezdett szponzorálni, aminek nyilván örülök. De nem ez motivál, és emiatt sem tartom influenszernek magam. Én tartalomkészítőként inkább művészeti jellegű dolgokat csinálok, és erre nincs igazán jó szó. A Facebookon az szerepel a nevem mellett, hogy digital creator. Végül is ez stimmel.

Említetted a fél évvel ezelőtti egészségügyi vészhelyzetedet. Mennyiben mások a hétköznapjaid azóta?

Gyógyszert kell szednem, emiatt fix időben kelek. Még mindig hordok kompressziós harisnyát, amikor elmegyek itthonról. Rendszeresen mozgok, és jobban odafigyelek az egészséges táplálkozásra. Több lett a pozitív járuléka, mint a negatív. Oda kell figyelni rendesen, és az ember fejében gyakran ott van egy felkiáltójel, ami azt mutatja, hogy vigyázni kell.

Elefánt @ A38

Azt mondtad nemrég, hogy volt egy zenekari megbeszélésetek, ahol megterveztétek a következő 5-10 évet. Tényleg ennyire előre gondolkodtok?

Tulajdonképpen igen. Vannak sarkalatos pontok. Például jó előre le kell beszélni, hogy hol legyen a 2027-ben esedékes 15. szülinapi koncertünk. Egy lemezmegjelenés ugyanúgy hosszú, fél-egyéves tervezést igényel. Kellenek célok, amikhez a menedzserünk is igazodni tud. A zenekari lét egyben munkahely is, a kreatív munka meg a koncertezés szinte eltörpül az operatív jellegű teendők mellett. Mi a saját magunk kiadója és menedzsmentje is vagyunk.

Másfél éve jött ki a legutóbbi albumotok, a Semmi. Dolgoztok már esetleg a következőn?

Igen is, meg nem is. Dalokon dolgozunk, és megvan a következő lemezünk koncepciója. Ettől függetlenül most az a tervünk, hogy pár havonta kijöjjön egy-egy új dalunk.

Milyen helyszínnek tartod a Müpát fellépőként, illetve nézőként?

Mindig különleges élmény a Müpában lenni, karrierünk egyik meghatározó pillanata volt, amikor először léptünk fel ott. Látogatóként viszont nem tudok nyilatkozni, nem voltam még mások koncertjén. Leginkább otthon hallgatok zenét, fülesen keresztül, vagy autóban. Nekem a zenehallgatás intim élmény.