Megmozduló szenvedélyek

A hazatérő férj rajtakapja feleségét annak régi szeretőjével, majd kegyetlen bosszút áll mindkettőjükön. A kettős tragédiával végződő történet alapja nem hollywoodi kitaláció, hanem erdélyi balladakincsünk egyik legnemesebb darabja. A szűkszavú történetet a tánc nyelvén meséli újra a Magyar Nemzeti Táncegyüttes.

Még a Covid idején született az ötlet, hogy a gazdag erdélyi balladahagyomány jól ismert darabját, a hol Barcsaiként, hol A megégetett hűtlen asszonyként emlegetett tragédiát a néptánc eszköztárának segítségével keltse új életre Magyarország egyik legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. A 2021-es Bartók Tavasz keretében online bemutatott előadás azóta is az együttes közkedvelt, meghatározó produkciója.

© MNTE / Csudai Sándor

Amikor a siker lehetséges okairól kérdezem Zsuráfszky Zoltánt, a nemzet művészét, Kossuth-díjas alkotót, az est koreográfus-rendezőjét, így felel: „Be kell vallanom, hogy egyik legkiemelkedőbb munkánkként, művészi életünk megkoronázásaként tekintek A hűtlen feleségre. Az a fajta összművészeti program, amit itt alkalmaztunk, nem jöhetett volna létre csúcsformában lévő együttesünk, kiváló szólistáink, azaz a feleséget alakító Paput Júlia, a férj szerepében fellépő Tókos Attila, illetve a Barcsait táncoló Barka Dávid, továbbá a Magyar Nemzeti Férfikar lehengerlő erejű közreműködése nélkül. És ehhez a sikerhez persze kellettek a további nagyszerű alkotók is: állandó alkotótársam és feleségem, a 2024-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Zs. Vincze Zsuzsa, valamint a monumentális látványért felelős Tóth Kázmér díszlettervező és a nagy volumenű zenét jegyző ifjú komponista, Eredics Benjamin is. Szerénytelenül fog hangozni, mégis úgy vélem, hogy a mi balladafeldolgozásunk közelít a tökéleteshez.”

Az előadás alapját Zs. Vincze Zsuzsa társrendező forgatókönyve jelentette, emellett a krimidramaturgia és a gazdagon díszített, autentikus jelmezek is az ő munkáját dicsérik. Elsősorban az érdekelte ebben a szikár, kegyetlen történetben, amit a népballada névtelen szerzője nem tartott lejegyzésre érdemesnek: miért választja a feleség régi szeretőjét, Barcsait a férje helyett? A hitves és a gyerek biztonsága ellenében ugyanis az asszony az új erőre kapó egykori szerelem mellett teszi le voksát. Vesztére, hiszen lelepleződése után férje gyolcsba csavarja, hogy aztán elégesse gyönge testét.

A hűtlen feleség hamisítatlan táncdráma, amelyben férj és feleség együtt töltött idejének múlását is megjelenítik az alkotók. Zsuráfszky Zoltán elmondja: „Már az elején, a kalotaszegi lakodalmasnál érezhető, hogy ez a két, egymáshoz kényszerített ember valójában nem szereti egymást. Telnek az évszakok, közben pedig éles epizódokat látunk a kapcsolatukból, amely egyre inkább az elhidegülés és kiégés felé tart. Miközben a szobában gubbasztanak, körülöttük, a faluban zajlik az az élet, amelyből ők ketten nemigen veszik ki a részüket. A földeken dolgoznak, a legények és a leányok mulatnak, ünneplik a nyarat, a szüretet, de a férfi és a nő életébe még a gyermekáldás sem hoz boldogságot. Mindeközben az ifjúkori szerelem egyre inkább idealizált színben tűnik fel, ezt a választott mozgásformák, köztük az intim hangvételű duettek vagy az általam végre nagy örömmel alkalmazott Molnár-technika is aláhúzza. És amikor a tragédia megtörténik, nincs mit tenni, a falusi közösség is ítéletet mond az asszony és szeretője fölött. Zeng, zakatol a férfikórus, és ebbe mindenestül beleborzong a néző.”

© MNTE / Csudai Sándor

Amikor arról kérdezem a rendező-koreográfust, mi okozott neki kihívást A hűtlen feleség bemutatásakor, különösebb habozás nélkül válaszol: „Egy dramatikus művet a néptánc nyelvére átfogalmazni sosem egyszerű, hiszen itt a szerelmet, az elvágyódást, a lemondást, a vágyat kell megkoreografálni. A néptánc alapvetően életörömmel, vidámsággal teli, közösségi forma, ezért nem könynyű olyan epizódokat színre vinni, ahol két ember szomorúsága, tragédiája áll a középpontban. Mi nem élhetünk a klasszikus balett formai és technikai megoldásaival, így meg kellett találnunk azokat a szekvenciákat, amelyek egyrészt a néző számára követhetővé, másrészt mindenestül átélhetővé teszik ezt a nem könnyű történetet. De ma már ki merem jelenteni, hogy megérte a rengeteg gondolkodás és a hosszú alkotófolyamat: amikor legvégül csaknem száz táncos, énekes és zenész húzza ki magát büszkén a Fesztivál Színház tombolva ünneplő nézőtere előtt, az felbecsülhetetlen érzés.”

A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2024/25-ös évadának 3. számában jelent meg.