„A zene soha nem fog elhagyni engem"

Co Lee, azaz Halász Kolos cirkuszi múlttal is rendelkezik, az álarc, a megjátszás mégis távol áll tőle. Nyugodt, természetes, önazonos, kedves figura. A bécsi diákévek után a Központ pincéjében kezdett rappelni, innen jutott el a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremig. Túl van négy nagylemezen, csinált saját cirkuszt, a La Promenade-dal pedig végképp berúgta a magyar rap sztratoszférájának ajtaját.

Visszafogott, nyugodt ember vagy. Úgy fogalmaztál, La Promenade című lemezeddel bekerültél a magyar rap első három előadója közé. Ezt minden nagyképűség nélkül állítod. Látszik, hogy stabil alapokon állsz, és elégedett vagy azzal, amit létrehoztál.

Ez az én véleményem, mindenki gondolja úgy, ahogy akarja. Ha valaki jobb, azt is elismerem, mindenre és mindenkire kíváncsi vagyok, mert ez nem verseny. De nemcsak én gondolkodom így, hanem második családom, a WAVY is ezt képviseli.

A 2022-ben alakult WAVY kollektíva összművészeti kísérlet az értékteremtésre, egyben egyensúlyozás az alternatív, kísérleti hiphop, a lo-fi, a garage és a house határmezsgyéjén, progresszív műfaji kereteken belül maradva, meg persze azokon kívül is helyezkedve. Elsődleges céljuk, hogy a tagoknak biztosítani tudják a szabad alkotás lehetőségét – legyen az zene- vagy tartalomgyártás –, szabályok és megkötések nélkül. A kísérlet lazának, ad hocnak tűnhet, pedig a folyamatos, alázatos munka és az egymás iránti tisztelet alapvetően határozza meg a csapatot, melyben találunk előadókat, producereket és DJ-ket, de van külön vizuálos, fotós és videós is.

Ha már a stabil alapoknál és a családoknál tartunk…

A családomnak köszönhetem a biztos alapokat. Öten vagyunk testvérek, én vagyok a nagybratyó a huszonhat évemmel, a legkisebb húgom még csak feleennyi idős. A családomtól kaptam olyan stabilitást, ami manapság nagyon ritka, ugyanakkor felelősséget is tanultam. Bár a szüleim épp most válnak, de én már kész vagyok, ez a helyzet nem változtat rajtam. A távoli nagybácsi szerepéből visszatértem a nagytestvérébe, hogy a kisebbeket támogassam, ha kérik. A legidősebb húgom, Emese (Halász Emese, Indigo) már a WAVY-vel zenél, vele mindennapos a kapcsolatom, de a többiekkel is igyekszem minél többet törődni.

Meglehetősen kemény tempót diktálsz magadnak: sorban jönnek ki az EP-k, a nagylemezek, van sok fellépés, még több együttzenélés, együttgondolkodás, alkotás. Emellett hogy van időd másra?

Megvannak a prioritásaim, amikre időt szakítok. Ilyen a család, a tesók. Sokan kérdezik, hogy felelős döntés volt-e bedobni Emesét a WAVY-be, nem féltem-e ennyi pasi között. Sosem tennék olyat, ami neki rossz lehet, ismerem a csapatot, mindenkiben megbízom. Igazam lett, szinte kishúgukként szeretik őt. A kollektíva célja amúgy is a háttér megteremtése ahhoz, hogy mindenki a lehető legjobbat hozza ki magából. Ezen a ponton össze is ér a két családom.

2024-ben csináltunk egy évzáró koncertet: ott vokálozott először Emese. Közben is éreztem, de amikor visszanéztem a videókat, akkor meg is bizonyosodhattam róla, hogy szinte misztikus összhang volt köztünk: tudta, mit fogok csinálni, egyszerre fordultunk, léptünk egymás felé és vissza. Önmagától működött a koreográfia.

Apropó, koreográfia, színpadi lét… a rap, a hip-hop ad hoc műfaj, de te arról vagy híres, hogy a szövegek írása közben már látod azt is, hogyan kéne kinéznie a színpadnak, a vizuálnak, és ehhez ragaszkodsz, akár a saját zsebed kárára is.

Ahogy alakulnak a gondolatok, a szöveg, az album, egyre pontosabban érzem, látom, hogy milyenné kell válnia a színpadképnek, de még a színeknek is. Ha ezzel kevesebb pénz marad nekem, nem baj, mert úgy csinálhatom, ahogy valóban szeretném. A júniusi Müpa-koncerten beépített futópadok is lesznek! A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Emese velem lesz a színpadon, mert emberileg és zeneileg is rengeteget ad.

Az sem klasszikus rapper attitűd, hogy nagy vágyam színházakba, hangversenytermekbe elvinni ezt a stílust, újfajta környezetben, ülő közönséggel dolgozni, hangolódni, teljesen más élményt adni és kapni.

Úgy érzem, idén saját magammal van dolgom. A tavalyi év komoly építkezés volt, mint egy asztalosmunka: nekiülni, csinálni, keményen megdolgozni a biztos alapokért, az eredményekért. A munkát most sem hagynám el, de ezekkel az alapokkal olyan masinává gyúrnám magam, ami csupán átereszti magán a rappet. Valahogy úgy, hogy már ne a kezeimet dolgoztassam, hanem azok engem.

Hogyan tudsz pihenni ebben a nagy pörgésben? Vannak dolgok, amik kikapcsolnak?

Nagyon szeretek egyedül is lenni, a saját programjainkon túl nem vagyok bulizós alkat. Amikor nincs koncertszezon, leginkább az aktív pihenés segít, ami egyben felkészülés is a húzósabb nyári időszakra. Figyelek az erőnlétemre, a fizikai jólétemre, rendszeresen járok konditerembe, ahol saját testsúlyos edzéseket csinálok. Az artistamúltamból már csak annyi maradt, hogy néha kézen állok, meg hasonló könnyebb gyakorlatokat csinálok.

Számomra a víz az egyik kiemelt őselem. Tíz évig versenyszerűen búvárúsztam, de már kicsi gyerekként is állandóan a vízben voltam. Ott mindig jó lenni! Ehhez szorosan kapcsolódik a fürdőbe járás, meg persze a szaunakultúra is. De nemcsak az ismert, olajos, többkörös, tudatos változata fontos az életemben, hanem az indián szaunázás is, amivel apám ismertetett meg. Ez eltér a mi kultúránk szaunázási szokásaitól, nem csupán egy wellnessprogram, sokkal inkább közösségi és spirituális töltődés. Náluk izzasztókunyhók vannak, ahova forró köveket hordanak, és bárki bemehet, az egészen kicsi gyerekektől a legöregebbekig. Az indián szaunázás egyszerre nyújt valamiféle beavatást, befogadást a közösségbe, közösségben levést és megtisztulást is.

Kolos édesapja egy ismerősével szervezte meg Magyarországon az első Békekonferenciát, ahol találkozott egy kanadai feketeláb törzsfőnökkel is. Megszerette, megismerte és beépítette a kultúrájukat nemcsak a saját, de a gyerekei életébe is. Ahogy Co Lee mondja, apja spirituális lény, ugyanakkor két lábbal a földön jár, és ennek a kultúrának a megmutatásával szélesítette az ő látókörét is.

De nyáron folyamatos turnézás közben ezekre nem nagyon van lehetőséged. Olyankor hogyan tudod megoldani a töltődést?

Tavaly éppen erre kellett megtalálnom a választ! Sajnos ez nehézségeket okozott a párkapcsolatomban is, mert ugyan nem tudatosan, de a barátnőmet használtam töltőként, miközben nem ez a megoldás a nehézségek, a fáradtság, a kimerültség levezetésére. Meg kellett találnom, mi az, ami úgy tölt engem, hogy másnak nem árt. Ez pedig a természet. Ha tudok, elszabadulok az erdőbe, de néha annyi is elég, hogy egy sarokba leülve magam elé képzelem, hogy ott vagyok. Ez működik, még a turnébuszban is ki lehet így kapcsolni. Ha jól vagyok, akkor minden működik magától. Most egyébként jól vagyok…

Korodat meghazudtoló módon nagyon tudatosan állsz a munkához és ahhoz, ami körülötte van. A zene az életed végcélja, vagy el tudod képzelni, hogy egyszer majd más irányba fordulj?

Bennem leginkább a következő lépés dolgozik, de mélyen érzem, hogy lesz még más dolgom a zenélésen kívül is. Egyelőre ugyan el sem tudom képzelni, hogy mi lehet az, amit ugyanekkora lendülettel és odaadással fogok csinálni, de biztos vagyok abban, hogy a zene soha nem fog elhagyni engem!

A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2024/25-ös évadának 4. számában jelent meg.
Fotók: Mari Ornella, Müpa
A helyszínt köszönjük a Szent Gellért Gyógyfürdő és Uszodának.