© Mark Seliger
A második leghíresebb Elvis
Ha van kiemelkedő könnyűzenei eseménye az őszi koncertszezonnak, akkor az egész biztosan Elvis Costello visszatérése a Müpába. A legendás angol énekes-dalszerző először 2014-ben látogatott el Budapestre, és akkor egyedül állt színpadra, ezúttal viszont magával hozza régi zenészkollégáját, Steve Nieve-et is. A szeptember 30-i koncert remek apropót szolgáltatott arra, hogy egy kicsit végigtekintsünk Elvis Costello pályáján.
Kevés az olyan előadó, aki lényegében semmilyen műfaji skatulyába sem sorolható be. Elvis Costello ilyen művész, és dalai, lemezei hallatán ugyan meg lehet említeni különböző stílusokat, de vele kapcsolatban felesleges a címkézés, az őt ért hatásokat ugyanis a mai napig képes a saját arculatára formálni. New wave, pop, rock, punk, posztpunk, soul, R&B, country, art rock, blues, roots, funk, folk, jazz, americana – ez tényleg csak néhány műfaj azok közül, amelyekbe a második leghíresebb Elvis belekóstolt. Beszédes az is, hogy mennyire különböző előadókkal készített közös lemezt: előfordulnak közöttük rock-, jazz-, hiphop-, de még komolyzenei együttesek, énekesek is. Ez valószínűleg annak a következménye, hogy gyerekkora óta számtalan behatás érte őt, és a mai napig rendkívül nyitottan áll a különböző zenei irányzatokhoz.
Elvis Costello 1954. augusztus 25-én született Londonban, Declan Patrick MacManus néven. Ami a zenei alapokat illeti, azokból nem szenvedett hiányt: édesanyja lemezbolti eladó, édesapja pedig jazz-bebop-kabaré zenész volt, de még apai nagyapja is jelentős zenei háttérrel rendelkezett. Declan 8-9 éves volt, amikor befutott a Beatles, és ez természetesen az ő érdeklődésére is óriási hatással volt. Rajtuk kívül olyan előadókért rajongott fiatalkorában, mint a Who, a Kinks, a Small Faces, továbbá a Motown kiadó művészei vagy a jamaicai rocksteady- és reggae-énekesek.
Első dalait 14 évesen írta, a középiskola elvégzése után pedig beszállt egy Rusty nevű folkzenekarba, mely hamarosan duóvá zsugorodott, és aztán még hamarabb végleg feloszlott. A következő próbálkozás már egyedül történt, ráadásul Declan Costello név alatt (ez amolyan családi hagyomány volt, a művésznevet már édesapja is használta korábban). D.P. Costellóként is fellépett egy időben, valamint megpróbált egy újabb, rövid életű együttessel (Flip City) befutni, de egyértelműnek tűnt, hogy hiába tud jól dolgozni másokkal, neki a szólókarrier való. Időközben megházasodott, gyereke is született, és zenei pályája is kezdett végre beindulni. Az akkor alakuló, a punk műfaja felé kacsintgató Stiff Records ígéretesnek találta a demóit, és nemsokára szerződést ajánlott neki. A kiadó két vezetője, Dave Robinson és Jack Riviera találta ki neki az Elvis keresztnevet, és szintén ők alakították ki a kissé nerd jellegű, szemüveges, rövid hajú, öltönyös imidzset is, amely sokkal inkább Buddy Hollyt, mintsem a Királyt juttatja az ember eszébe.
1977. június 22. fontos dátum az Elvis Costello-mitológiában: ezen a napon jelent meg a művész első lemeze, a My Aim Is True (bő három héttel a leghíresebb Elvis, Presley halála előtt). A dalokra leginkább Van Morrison, Joni Mitchell, Bruce Springsteen, a Velvet Underground és persze az akkor tomboló punk színtér volt a legnagyobb hatással. Az album friss, üde színt hozott a szigetország zenei világába, bejutott a brit top 15-be, és a kritikusok is imádták. Egyik leghíresebb dala, a Less Than Zero később egy Bret Easton Ellis-regény címét ihlette, a brit kiadásról lemaradó, de az amerikai változaton szereplő Watching The Detectives pedig a kislemezlistán ért el szintén top 15-ös helyezést.
A második album, a This Year’s Model már 1978 márciusában megérkezett, és hatalmas sikert aratott – sokan a mai napig ezt tartják Costello legjobb munkájának, amelyből 2021-ben még egy spanyol nyelvű változat is készült Spanish Model címmel. Az 1979-es Armed Forces és az egy évvel későbbi Get Happy!! még nagyobb siker lett: mind a két LP a második helyig jutott az Egyesült Királyságban, akárcsak az Oliver’s Army című kislemez. Utóbbi Elvis Costello & The Attractions néven került a boltokba, de a kísérőzenekar már a My Aim Is True idején is létezett.
A tengerentúli siker sem maradt el, az Armed Forces például az amerikai top 10-be is bejutott, így aztán Costello az USA-ba is sokat járt turnézni. Közben folyamatosan stúdiózott is, és szinte évenként jelent meg lemeze. Egyik legemlékezetesebb fellépése a Live Aiden volt 1985-ben: egyedül adta elő a Wembleyben az All You Need Is Love című Beatles-klasszikust 72 ezer helyi, illetve másfél milliárd tévénéző előtt.
Ami pedig a híres zenekart illeti, nem sokkal később kezdődött Costello együttműködése Paul McCartneyval, akinek 1989-es Flowers In The Dirt című albumát lényegében közösen készítették. Másokkal is szívesen dolgozott: készített albumot a Pogues-nak, filmzenét írt a Brodsky Quartettel, és számtalan egyéb előadóval zenélt. Ami a kollaborációkat illeti, Costello talán legfontosabb és leghosszabb ideig tartó együttműködése Burt Bacharach zeneszerzőhöz köthető. Vele 1996-ban dolgozott először, és a közös munka lényegében Bacharach idén bekövetkezett haláláig tartott – jó pár dalt írtak és számos albumot jelentettek meg együtt.
Elvis 2003. december 6-án feleségül vette a neves kanadai jazzénekesnőt, Diana Krallt, és napra pontosan három évvel később ikerfiaik születtek. Közben továbbra is folyamatosan készítette a lemezeket, és csak a 2010-es évekbe érve vett vissza egy kicsit a tempóból. 2014-ben végre ellátogatott Magyarországra, és emlékezetes koncertet adott egy szál gitáros, illetve zongorás kísérettel, és még a Szomorú vasárnap angol változatát (Gloomy Sunday) is elénekelte.
A fellépést megelőzően ezen sorok írójának lehetősége volt telefonon meginterjúvolni a művészt, aki a beszélgetés során többek között ezt mondta: „Megpróbálom előadni a híresebb dalokat úgy, hogy egy kicsit átalakítom őket a szólóperformanszhoz. Nem az olcsó tapsviharra hajtok. Az emberek azért jönnek a koncertre, hogy hallják a slágereket, de én alaposan átformálom ezeket a számokat. Soha nem támaszkodom a hírnévre, mert főleg egy új országban fogalmam sincs, hogy milyen dalokat ismernek tőlem. Még soha nem jártam Magyarországon, és őszintén szólva nem tudom, hogy az ottani emberek ismerik-e egyáltalán bármelyik dalomat! Ugyanakkor szeretem meglepni is a nézőket, és eljátszani nekik olyan dalokat, amelyeket még nem hallottak, de remélhetőleg megtetszenek nekik.”
2014-ben szólóban lépett fel, szeptember 30-án azonban leghűségesebb zenészével, a több mint negyvenöt éve társ billentyűssel, Steve Nieve-vel érkezik
2019-ben óriási megtiszteltetés érte Elvis Costellót: zenei munkásságáért OBE fokozatot kapott az angol királyi udvartól, ami ugyan nem lovaggá ütést jelent, de ettől függetlenül nagyon komoly elismerésnek számít. Legutóbbi, The Boy Named IF című lemezét 2022 januárjában jelentette meg, The Imposters nevű zenekarával közösen. A kritikusok a legnagyobb elismeréssel írtak róla, és az album még egy Grammy-jelölést is begyűjtött. A dalokban, ahogy az elmúlt 46 év során már megszokhattuk, közreműködött Steve Nieve billentyűs, aki elkíséri Costellót második magyarországi koncertjére.
Három héttel ezelőtt sor került egy online sajtókonferenciára, ráadásul pont Elvis 69. születésnapján, ahol érdekes dolgokat tudhattunk meg. „Steve jókora terhet vesz le a vállamról, ráadásul azért is jó ez a duófelállás például a rendes zenekarosdihoz képest, mert zenekarral csak hangos tud lenni az ember, míg ha kettesben játszunk, hangosak és halkak is tudunk lenni” – mesélte Costello, hozzátéve:„Minden este más lesz a szettlista, nem fogunk két egyforma koncertet adni. Rengeteg improvizációra, váratlan megoldásra lehet majd számítani – az is simán előfordulhat, hogy egy adott koncerten teljesen más dalokat játszunk majd, mint ami az aznapi setlistben eredetileg szerepel. Jó húsz éve nem turnéztam már kettesben Steve-vel, éppen ezért is várom nagyon ezt a turnét.” A sajtótájékoztatón Elvis külön megemlítette, hogy nagy öröm lesz számára visszatérni a Müpába, a 2014-es turnén ugyanis a budapesti volt az egyik kedvenc fellépése. Az biztos, hogy izgalmakban és slágerekben nem lesz hiány szeptember 30-án – a kiszámíthatatlan meglepetések mellett minden bizonnyal elhangzanak majd olyan klasszikusok, mint a Watching The Detectives, az Oliver’s Army, a Less Than Zero, az I Can’t Stand Up For Falling Down, a Good Year For The Roses vagy a magyarul Pop, csajok satöbbi címen ismert könyvet és filmet ihlető High Fidelity.
