Előadják:

a Forte Társulat színészei
a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes táncosai
a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói

Közreműködik: Fülei Balázs – zongora, Mihó Attila és barátai
Dramaturg: Földeáki Nóra
Díszlet, látvány: Bukta Imre
Videó: Burkus Dávid Egon, Molnár Ágnes Éva
Jelmez: Benedek Mari
Fény: Payer Ferenc
Koreográfus: Farkas Zoltán „Batyu”, Tóth Ildikó „Fecske”
Rendező: Horváth Csaba

A bemutató a Bartók Tavasz keretében valósult meg.

1. Piros bölcső az ég peremén
Az anya arról mesél fiának, hogy a bölcsőnek mindig legyen dolga, házról házra kell járnia. Akkor kezdődik a baj, ha a bölcső a padlásra kerül.

2. Félszárnyú asszonyok
Nehéz sorsú anyák történetei, akik arra kényszerülnek, hogy egyedül neveljék gyermekeiket.

3. Beszélgetés lámpaoltás előtt
A falut eléri a villamosítás. A petróleumlámpa fényét minden házban felváltja az elektromosság. A nyelv hanyatlik.

4. Melyik vagy te?
A fiú és nagyapja beszélgetése múltról és jövőről.

5. Csizmagond
A fiú új csizmát rendel az anya fáradt lábaira.

6. Pártalapszervezeti ülés
A falu vezetősége számonkéri egy cigány lakostól egy bárány ellopását.

7. Szemiramisz függőkertje
Apa és fia egy saját szőlőültetvényről beszélget, amely örökké illúzió marad.

8. Kolorádóveszély
A szövetkezet felhívja a parasztok figyelmét a krumplibogár elszaporodásának veszélyeire.

9. Halál, hol a te fullánkod?
Elmélkedés a halálról a nagyapa temetésén.

10. Epilógus – búcsú

© Csibi Szilvia, Müpa

A Mezőség–Mikrokozmosz című előadást az erdélyi folklór egyik legszínesebb tájegységének gazdag hagyományai inspirálták, egyszerre merít zenéjéből, tánckultúrájából és a hely szellemét megidéző irodalomból.

Prózai rétegét Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényének részletei alkotják. Az író a regényben édesanyja kérésére kezd naplóírásba. A mű egyszerre viseli magán a szociográfia, a regény, a riport, az esszé, a vallomás, a memoár és a dokumentum műfaji jegyeit. Történeteinek szereplői az író családtagjai, illetve szülőfaluja, a mezőségi Pusztakamarás lakói. Szülőföld-könyv ez, amelyből megismerjük a falu településtörténetét, demográfiai viszonyait, folklórját, lakóinak sorsát és a szerző családjának történelembe ágyazott életét. Az egyedi események sorában Sütő az általános emberi vonásokat keresi; viszonyításaival, gondolati párhuzamaival a világkultúrát idézi.

A színpadi műben a regény azon történetei elevenednek meg, amelyekben a kedély és a derű válik az önmegőrzés eszközévé, illetve amelyek drámai erővel ábrázolják a szórványmagyarság erőfeszítéseit anyanyelvének megőrzésére, miközben a létfenntartás alkalmazkodást parancsol. Az egyén ebben a helyzetben hangsúlyosan képviseli közösségét, a megmaradás és a megőrzés pedig közös céllá válik.

A mikroközösségekben a család a megkérdőjelezhetetlen összetartozást, a fennmaradás alapját jelenti. A nagyszülők szellemi jelenléte a természetes családi körforgás és a tudás átadásának elengedhetetlen feltétele, a gyermekvállalás a kihalás elkerülésének egyetlen útja.

© Csibi Szilvia, Müpa

A koreográfia a mezőségi dialektus legjellemzőbb táncaiból merít. A verbunk, az akasztós, a csárdás, a szökős, a friss, a csingerálás, a ritka magyar és az invertita dramatikus egységben illeszkedik a prózai jelenetfüzérekhez. A paraszti élet hétköznapjainak a színpadon megjelenő tárgyi világa szürreálisan ellenpontozza a komponált mozgásképeket, ezzel is kitágítva az elbeszélés tartalmi elemeinek asszociációs terét. Az előadás során az autentikus mezőségi folklór tánczenéi csendülnek fel, a lírai dallamok megnyitják az értelmezés képi és nyelvi dimenzióit. A népzenével hol kontrasztban, hol harmóniában, az elvont ábrázolás zenei csúcspontjaiként szólalnak meg Bartók zongoraművei, univerzális síkra emelve a realista történeteket.

A rendező-koreográfus Horváth Csaba így fogalmaz ars poeticájában: „Dolgozunk és keresünk. Anyagokat próbálunk megragadni és összegyúrni, és sok esetben kifejezetten a komplexitás megteremtésére törekszünk. Máskor épp ellenkezőleg: elhagyunk kifejezőeszközöket, és inkább az egyszerűség felé fordulunk. A tánc, a szöveg, a zene és a képzőművészet egysége természetes a modern színházban. A tánc maga is képzőművészet.”

© Csibi Szilvia, Müpa

A produkció látványvilága a 21. századi magyar falut közelről ismerő és a vidéki életet romantikus illúziók nélkül, eredeti nézőpontból ábrázoló képzőművész, Bukta Imre elképzeléseit követi. A jelmezeket a Horváth Csabával és a Forte Társulattal régóta szoros művészi kapcsolatban álló Benedek Mari tervezte, aki a közelmúltban olyan produkciókban dolgozott, mint A helység kalapácsa, vagy Carlo Goldoni A hazug című vígjátékának előadása a Pesti Színházban.

Az autentikus néptánc elemeiből építkező koreográfiát Farkas Zoltán „Batyu” és Tóth Ildikó „Fecske” jegyzi; az elmúlt évtizedekben táncosként és koreográfusként mindketten szorosan kötődtek a Muzsikás együtteshez, s közös turnéik során néhány lépésre meg is tanították távoli kontinensek közönségét.

Fülei Balázs zongoraművész sok szálon kapcsolódik Bartók világához, külföldi szereplései pedig – különösen Európán kívül – arra is alkalmat kínálnak számára, hogy népszerűsítse a zeneszerző műveit. Az indiai Bangalore-ban például kétezres hallgatóságnak tartott előadást Bartókról és a népzenéről, Vietnámban pedig elsőként szólaltatta meg Bartók darabjait.

Mihó Attila a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hegedűtanára, a Vujicsics együttes tagja, az erdélyi népzene, azon belül a gyimesi és csíki dialektus kiváló ismerője és előadója. Muzsikus barátai a Népzene Tanszék hallgatói.

Horváth Csaba rendező-koreográfus által 2005-ben alapított Forte Társulat célja új, homogén nyelv megteremtése testekkel, hangokkal, tánccal, zenével és szöveggel. Az ily módon újraértelmezett színházi műfaj megpróbál másképpen gondolkodni történetmesélésről, drámai helyzetekről, jelenetezésről, színpadi időről, játéktérről, hatásdramaturgiáról, izgalmas és eredeti színészi játékot hívva életre.

A Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes 1948-ban alakult, tagjai egyetemisták, pályakezdő értelmiségiek. Az együttes rendszeres résztvevője országos és külföldi szakmai fesztiváloknak. Azokat a formákat, kifejezésmódokat keresi, amelyek segítségével a folklór a 21. század embere számára is izgalmas élményt nyújthat.

Írta: Földeáki Nóra, Molnár Szabolcs