Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai turnéra. Az ECHO-tagok – tizennégy ország huszonhárom hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh és Kian Soltani, a furulyás Lucie Horsch, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett.

A Müpa 2010 óta az ECHO tagja, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám és Pusker Júlia, a zongoraművész Balázs János és a trombitaművész Pálfalvi Tamás személyében.

A Rising Stars eseményeinek különlegességét fokozza, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek – a Müpa tehát magyarországi bemutatók, sőt ősbemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

© Jörn Neumann

2025-ben a Fesztivál Színház ismét három napon át ad otthont a Rising Stars-koncerteknek, melyek során öt izgalmas produkció várja a közönséget. Horváth Áron a cimbalom sokoldalúságát mutatja be többek közt saját szerzemények és jazzdarabok segítségével, Giorgi Gigashvili romantikus és impresszionista zongorarepertoárt ötvöz elektronikus inspirációval, a torinói Trio Concept pedig Mendelssohn és Rachmaninov műveivel idézi meg az ifjúkori energiákat. A csellista Valerie Fritz a kételkedést választotta koncertje kiindulási pontjául, míg a Maat Saxophone Quartet estje a szabadság és az önkifejezés változatos lehetőségeit mutatja fel. Az idei bemutatókat olyan szerzők jegyzik, mint Charlotte Bray, Natalie Beridze, Clemens K. Thomas, Jennifer Walshe és Aleksandra Vrebalov.

A Rising Stars-programba jelölte: Elbphilharmonie Hamburg, BOZAR – Centre for Fine Arts Brussels, Casa da Música Porto, Kölner Philharmonie, Konzerthaus Dortmund, Musikverein Wien

Az osztrák csellista, Valerie Fritz Tirolban született, nagy múltú muzsikuscsaládban, ahol a zene a mindennapok természetes közegét jelentette. Tanulmányait a Salzburgi Mozarteumban Clemens Hagen és Giovanni Gnocchi irányításával végezte, később olyan alkotókkal került szoros munkakapcsolatba, mint Georg Friedrich Haas vagy Jennifer Walshe, akik számára komponált művekkel gazdagították repertoárját.

Fellépett jelentős európai fesztiválokon és koncerttermekben, többek között a berlini Musikfesten, a Salzburgi Ünnepi Játékokon és a Bajor Rádió musica viva sorozatában. Az Ernst von Siemens-díjjal kitüntetett Ensemble NAMES tagja, és rendszeresen játszik a Camerata Salzburggal is. A Berlini Fiatal Művészek Díjának birtokosa, első CD-je idén ősszel jelenik meg a NEOS gondozásában. 1744-ben készült Guadagnini csellóját egy magángyűjtő bocsátja rendelkezésére.

Régizene és kortárs kompozíció, elektronika és performanszművészet egyaránt szerepet kap hangversenyein. „Számomra a koncert akkor válik igazán személyessé, ha a közönség nemcsak a hangszerest látja a színpadon, hanem az embert is mögötte” – meséli. Ez a szemlélet tükröződik abban is, ahogyan új műsorformákkal, rendhagyó ötletekkel keresi a párbeszéd lehetőségét közönségével. Koncertprogramjainak összeállításakor nem a leghatásosabb darabokat kívánja egymás után fűzni, hanem magához művészi és emberi szempontból is közel álló műveket választ. „Olyan zenéket keresek, amelyek ösztönöznek, kérdéseket ébresztenek bennem, rezonálva kortárs muzsikusi létemre” – ez mai, cseppet sem klasszikus módon felépülő programjából is kiderül.

A koncert különlegessége a cselló és a harmonika párosítása. Bár e két hangszer ritkán találkozik klasszikus hangversenyeken, hangszínük olykor szinte eggyé olvad. Valerie partnere a bosnyák születésű, Hannoverben élő Goran Stevanovich, akit a kritikák igazi varázslóként, hangszere sokszínűségének nagyköveteként jellemeznek, és aki a csellistához hasonlóan előszeretettel vesz részt újító szellemű projektekben. A többszörös versenygyőztes muzsikus rendszeresen fellép Európa legjelentősebb zenei fesztiváljain és nagy presztízsű koncerttermeiben.

Valerie Fritz estjének címe – Dialogue of doubt (Kételyek párbeszéde) – iránytűként szolgál a műsor egészéhez. A „kétely” ebben az esetben a kritikus gondolkodást és a reflexiót jelenti. „Goran és én is hajlamosak vagyunk sok mindent megkérdőjelezni – talán néha túl sok mindent is – magyarázza koncertje koncepcióját. – De ez a hozzáállás formál minket művészként, és lehetővé teszi, hogy függetlenek maradjunk. A kételyt nem gyengeségnek tekintjük, hanem a kreatív folyamatok mozgatórugójának.”

A program ennek jegyében a legkülönfélébb kompozíciókat állítja egymás mellé. Johann Sebastian Bach BWV 1008-as d-moll csellószvitjének két tétele – a mintegy kérdést megfogalmazó dallamívvel kezdődő Prélude és a folyondárszerű, táncosan virtuóz Courante – keretként jelenik meg, hidat képezve a 18. század zenéje és a 20. század végének hangjai között, hiszen az Allemande helyén Eötvös Péter Two poems to Polly (Két költemény Pollyhoz) című „beszélt dala” hangzik el – egy földöntúli dialógus, melyben a csellista nemcsak játszik, hanem az ezer évvel ezelőtt élt japán költőnő, Szarasina úrhölgy verseit is recitálja. Ahogyan a szerző fogalmaz: „A mű egy férfi és az őt a túlvilágról megszólító hang párbeszédeként bontakozik ki: a férfi várja, hogy elhunyt szerelme visszatérjen hozzá, a válasz pedig tőle érkezik.”

A nemrégiben elhunyt Szofija Gubajdulina In croce című darabja 1979-ben keletkezett, eredetileg csellóra és orgonára, de 1992-ben megszületett csellóra és bajánra (orosz gombos harmonikára) készült változata is. A cím (Keresztben) a szerkezetre utal: a hangszerek által játszott zene regiszterei egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a darab csúcspontjánál „kereszteződnek”, majd folytatják útjukat.

„Különösen személyes darab számomra Goran Stevanovich Sevdah Verses (2025) című kompozíciója, amelyet kettősünk számára írt: a bosnyák népi siratók hangulatát ötvözi Bartók Béla e dallamokból nagy gonddal készített, szinte elfeledett lejegyzéseinek szellemiségével, mindezt modern hangszínekkel gazdagítva” – meséli Valerie a magyarországi bemutatóként megszólaló alkotásról.

Az estet a koncert címadó darabja, a lengyel zeneszerző és harmonikaművész, Mikołaj Majkusiak 2010-ben komponált Rhythms of Doubt (A kétely ritmusai) című darabja zárja, melyben a vívódás „örökmozgó” energiákat idéz meg, olykor népies elemekkel is tarkítva a rövid, ám annál nyughatatlanabb kompozíciót.

Az est középpontjában a kortárs ír zeneszerző és énekes, Jennifer Walshe új darabja, a THE SHEER TASK OF BEING ALIVE (Az életben maradás puszta feladata) áll, amely az ECHO felkérésére, Valerie Fritz számára született. A darab különös színpadi helyzetet teremt. Amint a komponista leírásából megtudjuk: „Egy csellista arról álmodik, hogy asztronautaként lebeg boldogan az űrben, miközben belső monológja végül mégis visszatereli a hétköznapi élet gondjaihoz. A mű arra készteti az előadót, hogy a zéró gravitáció logikája szerint újratanulja viszonyát hangszeréhez, majd egy vad színkavalkádon át »zuhanjon« vissza a Földre.”

Valerie Fritz így összegzi gondolatait: „Azt szeretném, ha a közönség tagjai más emberekként távoznának, mint ahogyan érkeztek: új nézőpontokkal, talán a saját kétségeikre is reflektálva. Nem pusztán passzív befogadásról van tehát szó, hanem aktív részvételről: gondolkodásról, együttérzésről, akár vitáról is. Ez adja a koncert erejét.”

Írta: Tóth Endre