Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai turnéra. Az ECHO-tagok – tizennégy ország huszonhárom hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh és Kian Soltani, a furulyás Lucie Horsch, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett.

A Müpa 2010 óta az ECHO tagja, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám és Pusker Júlia, a zongoraművész Balázs János és a trombitaművész Pálfalvi Tamás személyében.

A Rising Stars eseményeinek különlegességét fokozza, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek – a Müpa tehát magyarországi bemutatók, sőt ősbemutatók helyszíne is lesz a három nap során.

© Jörn Neumann

2025-ben a Fesztivál Színház ismét három napon át ad otthont a Rising Stars-koncerteknek, melyek során öt izgalmas produkció várja a közönséget. Horváth Áron a cimbalom sokoldalúságát mutatja be többek közt saját szerzemények és jazzdarabok segítségével, Giorgi Gigashvili romantikus és impresszionista zongorarepertoárt ötvöz elektronikus inspirációval, a torinói Trio Concept pedig Mendelssohn és Rachmaninov műveivel idézi meg az ifjúkori energiákat. A csellista Valerie Fritz a kételkedést választotta koncertje kiindulási pontjául, míg a Maat Saxophone Quartet estje a szabadság és az önkifejezés változatos lehetőségeit mutatja fel. Az idei bemutatókat olyan szerzők jegyzik, mint Charlotte Bray, Natalie Beridze, Clemens K. Thomas, Jennifer Walshe és Aleksandra Vrebalov.

A Rising Stars-programba jelölte: Calouste Gulbenkian Foundation Lisbon, Casa da Música Porto, Philharmonie de Paris

A Maat Saxophone Quartet története egyszerre szól a barátságról, a közös nyelv megtalálásáról és arról a kíváncsiságról, amely újraértelmezi, mit is jelent ma egy szaxofonkvartett. A négy portugál zenész – Daniel Ferreira (szopránszaxofon), Catarina Gomes (altszaxofon), Pedro Silva (tenorszaxofon) és Mafalda Oliveira (baritonszaxofon) – Amszterdamban talált egymásra, ahol mindannyian Arno Bornkamp tanítványai voltak. „Ha öt ütemet hallasz az általa alapított Aurelia Saxophone Quartet játékából, rögtön tudod, hogy ők azok – mondja Catarina. – Ezt a mentalitást, a határokat nem ismerő lendületet szerettük volna továbbvinni.”

© Marco Borggreve

A Maat név egyszerre jelent társat és mértéket, ütemet, muzsikálásukban szabadság, kísérletezés és felelősség találkozik. Már megalakulásuk után nem sokkal elnyerték a portugál Prémio Jovens Músicos díját (2018), majd 2022-ben a Dutch Classical Talent Awardot. Időközben három albumot is rögzítettek – melyek közül a legutóbbi a klímaválságot állította középpontba –, új kortárs művekkel ismertetve meg a közönséget.

Az idei évadban Rising Stars-turnéjuk mellett bemutatják Johan de Meij szaxofonkvartettre és fúvószenekarra írt új darabját, valamint egy virtuális operát Metamorphosis címmel.

A Luxemburgi Filharmóniával együttműködésben egy vadonatúj gyerekprodukciót is műsorra tűznek, de a szezon kiemelkedő eseménye lesz számukra még egy brazíliai turné is. „Nemcsak együtt muzsikálunk, hanem együtt is élünk. Ez nem négy szólam összeadódása, hanem egyetlen közös hang, amelynek mindannyian részei vagyunk” – fogalmaz Pedro Silva.

A Blackbird című koncert programja a szabadság és az önkifejezés sokféle arcát mutatja be. A Maat előadásában nem pusztán stílusok és korszakok váltják egymást: a darabok olyan dramaturgiai ívet alkotnak, amelyben minden fejezet más-más szempontból vizsgálja a szabadság fogalmát. A koncert színpadi elemei – a fények, a mozdulatok, az apró gesztusok – segítenek abban, hogy a közönség ne csupán hallgassa, hanem át is élje a történetet, melyet a Maat a szabadságról és a megerősödésről szeretne mesélni. A kvartett tagjai egy-egy szólóval is bemutatkoznak, így a közönség nemcsak a kollektív hangzás, hanem az egyéni hangok révén is közelebb kerülhet hozzájuk. Ahogyan Catarina fogalmaz: „Amikor játszunk, nem szeretnénk falakat hagyni a színpad és a közönség között!”

Az est gerincét azok a művek adják, amelyek a történelem során a művészi és emberi önrendelkezésért folytatott küzdelmekre reflektáltak. A középkori bencés apátnő, misztikus költő, természettudós és zeneszerző, Bingeni Szent Hildegárd O virtus sapientiae című antifónája a szaxofonkvartett előadásában különös, időtlen ragyogást kap: mintha a gregorián dallam és a modern hangszerek találkozásában a történelem ívei érnének össze. Lili Boulanger két rövid darabja – a Noktürn és a Cortège – a 20. század elejének egyik legígéretesebb, tragikusan fiatalon elhunyt komponistáját idézi, aki nőként szinte áttörhetetlen akadályok között írt maradandó zenét. A 20. század első felében alkotó, majd a második világháború idején zsidó származása miatt mellőzött holland Henriëtte Bosmans 1927-ben komponált, impresszionista színezetű Vonósnégyesét az ausztrál Adrian Tully hangszerelte át szaxofonokra, így a közönség most különleges átiratban hallhatja a háromtételes művet, melyet szerzője tanárának, Willem Pijpernek dedikált.

A koncerten George Gershwin és Paul McCartney világhírű dallamai is elhangzanak: a Rhapsody in Blue után a Beatles-klasszikus Blackbird, majd a Porgy és Bess részlete Nina Simone átiratában és szövegével (Porgy, I Is Your Woman Now) – utóbbiak a kvartett tagjai szerint az emancipáció és a polgárjogi küzdelmek emblematikus zenei pillanatai.

A koncertet az ECHO megbízásából született új mű, Aleksandra Vrebalov Four Faces, Four Wings (Négy arc, négy szárny) című kompozíciója zárja, amely Magyarországon most hangzik el először. A szerb származású, Egyesült Államokban élő zeneszerzőnő, aki olyan együttesekkel dolgozott, mint a Kronos Quartet, az Angol Nemzeti Balett vagy a Szerb Nemzeti Színház társulata, a Maat tagjait egyetlen szárnyas, négyarcú hangszerként képzelte el – utalva Ezékiel látomására, a félelmetes szépségű kerubra, amely zajjal és fénnyel kísérve jelenik meg, hogy az isteni üzenetet tolmácsolja. „Ahogy írom e sorokat, bolygónk lángokban áll, földrészeken átívelő konfliktusok tépázzák – jegyzi meg a szerző. – Ha ma megjelenne egy angyal, üzenete az emberiség számára nem lehetne más, mint a béke kiáltása.” A darab tüzes szépsége és kérlelhetetlen energiája a szaxofon kvázi-vokális természetét hangsúlyozza a lélegzet és a mozgás révén. A Maat tagjai számára különösen fontos, hogy ez a mű nemcsak politikai vagy vallási szimbólumokat idéz, hanem a muzsikusok felelősségére is ráirányítja a figyelmet. „Hiszünk abban, hogy a zene képes érzéseket felszabadítani, még akkor is, ha elvont. Nem állítjuk, hogy megoldhatjuk a világ problémáit, de ha akár egy pillanatra is kizökkentjük a hallgatót hétköznapi buborékjából, már tettünk valamit” – vallja Catarina.

Írta: Tóth Endre