William Christie 80: Aki a szíve szerint lett francia

Nyolcvanadik születésnapját ünnepli a francia régizenei élet amerikai származású mestere, William Christie. A kiváló csembalista-dirigenst több mint ötven éve háborúellenes érzelmei hozták Európába, ahol nem csupán új otthonra lelt, de ahhoz is nagyban hozzájárult, hogy az öreg kontinens jobban megismerhesse saját, gazdag zenei múltját. Együttesével, a Les Arts Florissants-nal hamarosan ismét a Müpa színpadára lépnek.

„Elmerültünk a könyvtárakban, hogy felkutassuk ezt a nagyrészt felfedezetlen területet. Többnyire csak megvetést kaptunk érte, különösen a francia repertoárt illetően a francia zenészektől, akik akkoriban leginkább lemészárolták a 17. század végi muzsikát” – idézte fel egy interjúban William Christie a rá jellemző, keresetlen stílusban, hogyan is kezdődött Franciaországban régizenei munkássága, amikor 1979-ben lelkes zenészekkel megalapította a ma már a világ legnagyobbjai között emlegetett együttesét, a Les Arts Florissants-t.

Kanyargós út vezetett odáig: a későbbi neves karmester 1944-ben született az Egyesült Államokban, a New York állambeli Buffalóban. Családjában főleg építészek és mérnökök voltak, ő maga először művészettörténeti tanulmányokat folytatott a Harvard Egyetemen, és még az orvosi pályát is fontolóra vette. Ám rájött, a zene okozza neki a legtöbb örömet – hasonló érdeklődésű társaival tanulmányaik alatt Bach-kantátákat adtak elő –, így Christie a Yale Egyetemen vett részt posztgraduális zenei képzésben. Családja jól fogadta a döntését, hiszen mindenki rajongott a muzsikáért, édesanyja még évtizedekkel később sem állta meg, hogy büszkélkedjen: az ő fiából karmester lett.

A muzsikusi, illetve tanári pályáról szőtt terveket azonban keresztülhúzni látszott a vietnámi háború: a fiatal művész erős ellenérzéseket táplált, és mindenáron el akarta kerülni, hogy besorozzák. Először tartalékos tiszti képzésre jelentkezett, de hamar rájött, hogy még ez a tevékenység is taszítja. Egy zaklatott pillanatában megszabadult egyenruhájától, és úgy érezte, csak akkor hagyhatja végleg maga mögött a háború fenyegetését, ha távozik az országból.

Egy rövid nagy-britanniai kitérő után Christie Franciaországban, a Párizsi Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. Érdeklődése nem kizárólag a régizene felé irányult, billentyűsként a Five Centuries Ensemble tagjaként kortárs muzsikát is játszott. Miközben jelentős hatást tettek rá a modern művek, a korszak egyik legnagyobb szaktekintélyével, Pierre Boulezzel került szembe, aki nem sokra tartotta a barokk muzsikát. Christie-nek tehát lényegében az uralkodó zenei közízlés ellenében kellett haladnia – erre utalnak korábban idézett szavai.

A többi már történelem: a nevét Charpentier egyik operája után kapó Les Arts Florissants-t ma a világ egyik legfontosabb régizenei együtteseként tartják számon, számtalan felvétel őrzi játékukat, és nehéz lenne felsorolni mindazokat az operaritkaságokat és más zeneműveket, amelyeket ők emeltek ki a feledés homályából. Jelentős sikereket értek el Lully és Rameau műveivel is: e három szerző darabjaiból hallhat részleteket a közönség a Müpában tartott koncerten. Ám nem pusztán a tökéletes zenei megvalósítás segítségével igyekeztek közel vinni a hallgatósághoz az ismeretlen remekműveket, hanem például izgalmas előadásokat is létrehoztak kortárs táncegyüttesek közreműködésével. William Christie nagy hangsúlyt fektet az utánpótlás-nevelésre, együttese nevéhez több olyan program is kapcsolódik, amely fiatal művészek képzésére, támogatására szolgál. Ilyen a Le Jardin des Voix elnevezésű, énekesek számára létrehozott barokk akadémia, de a karmester rendszeresen oktat a neves New York-i intézményben, a Juilliard-on is.

1979 óta áll az általa alapított Les Arts Florrisants élén © Vincent Pontet

A „hangok kertje” névválasztás sem véletlen, William Christie ugyanis szenvedélyesen érdeklődik a kertépítés iránt, a franciaországi Vendée megyében található birtokát 17–18. századi mintára alakította ki. A csodálatos látványvilágú terület azóta nem csupán műemléki védettséget kapott, hanem a Les Arts Florissants számos projektjének is helyet biztosít, nyaranta koncerteket adnak itt, amelyeken fiatal művészek működnek közre.

És hogy mit is jelent William Christie számára az őt és együttesét is híressé tevő historikus előadásmód? „A »hitelesség« kérdése a régizene kapcsán igazán ostobaság – nyilatkozta. – Igen, korhű hangszereket használok, vezérfonalként, és hogy kijelöljék a határokat. Historikus előadói gyakorlatra építek, amely egyfajta nyelvet, szótárat jelent. De hogy a zene valóban hatásos legyen, ahhoz igen nagy dózisban kell tartalmaznia az előadó személyiségét. Hallgassanak meg egy Händel-felvételt a hatvanas évek végéről, autentikus hangszerekkel, autentikus stílusban. Ez a törekvés egy semleges és eléggé kifejezéstelen hanghoz vezetett, amelyben annyi egyéniség volt felfedezhető, mint egy fagyasztott halban. Mostanra a legtöbben ettől igen messzire jutottunk. Menjenek el egy régizenei fesztiválra, és azt fogják tapasztalni, hogy három-négy együttes is ugyanazt a darabot játssza, teljesen különböző módon. Ez már érdekesebb, többet mond a zenéről, és a maga módján szintén autentikus.”

Abban biztosak lehetünk, hogy William Christie koncertjein egy nem mindennapi egyéniséggel találkozhatunk.