Bartóktól a Kraftwerkig – A Balanescu Quartet határátlépései
Bár a vonósnégyes a zenetörténet egyik legkonzervatívabb műfajának tűnik, a Balanescu Quartet lassan negyven éve bizonyítja, hogy ez a forma is radikálisan újraértelmezhető. A zenekar március 25-én a Söndörgő vendégeként lép fel a Müpában, Mezőtől nagyvárosig – Bartók nyomában című, páratlanul izgalmasnak ígérkező koncertjükön pedig mindannyian meggyőződhetünk a közös muzsikálás határtalanságáról.
Balanescu Quartet: az egyik legfontosabb híd a műfajok között
1987-es megalakulása óta a Balanescu Quartet a kortárs zene egyik legizgalmasabb képviselőjeként lett mind népszerűbb. Az együttes alapítója, a román származású hegedűművész és zeneszerző, Alexander Bălănescu folyamatosan új, feltérképezetlen területekre vezette zenekarát. A kvartett portréja előtt épp ezért érdemes egy rövid kitérőt tenni, hogy megismerhessük a névadót.
A mosdótól a világhírnévig
Alexander Bălănescu zenei útja hatéves korában kezdődött, akkor került ugyanis először hegedű a kezébe. Amikor pedig kilencévesen az egész napot egy mosdóban elbújva töltötte, hogy jegy nélkül is belóghasson David Ojsztrah bukaresti koncertjére, végképp megpecsételődött a sorsa. „Ojsztrah az egyik istenemmé vált. A másik Yehudi Menuhin volt. A skála két egészen ellentétes végét képviselik. Ojsztrahnak tökéletes volt a technikája, míg Menuhin a kifejezésről szólt” – mesélte egy 2013-ban készült interjúban a zenekarvezető. Soha nem felejti el megemlíteni a 2023-ban elhunyt Myriam (Dolly) Koritzer nevét sem, aki még akkor is tanította őt, ha szülei nem tudtak fizetni a különórákért: „Most Amerikában él, de azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ő a mentorom, a múzsám, a szeretőm és az anyám” – mesélte róla ugyanitt.
Átjárható műfajok
A Balanescu Quartet a vonósnégyes határainak tágítása nyomán formálódott unikális együttessé, ami hűen tükrözi Alexander szenvedélyes hitét a különböző zenei műfajok közötti átjárhatóságban. Olyan alkotókkal dolgoztak együtt, mint a minimalista Michael Nyman, (vele együtt járt a zenekarvezető a Juilliard Schoolba), az improvizálásra mindig kész Gavin Bryars, a Lounge Lizardsből ismert John Lurie, a jazzdobos Jack DeJohnette, illetve a free jazz meghatározó alakja, Ornette Coleman, vagy a new wave kultikus figurája, David Byrne a Talking Headsből.
A nagy áttörés: Possessed
A zenekar történetének egyik meghatározó pillanata volt az 1992-es Possessed album, amelyen a német elektronika úttörője, a Kraftwerk dalait hangszerelték át vonósnégyesre. Ez a forradalmi gesztus bebizonyította, hogy a szintetikusnak tűnő popzene mélyén is klasszikus értelemben vett kompozíciós értékek rejlenek. A The Model vagy a Robots vonósváltozatai mély és intellektuális átiratokká váltak.
Visszatérés a gyökerekhez
Alexander Bălănescu művészetében a kilencvenes évek közepén fontos fordulat következett be, amikor saját román identitása felé fordult. Ennek eredményeként a Luminitza (1994) című albumon a kvartett hangzása sötétebb tónusra váltott, és sokkal személyesebbé vált, míg a 2005-ös Maria T korongon Maria Tănase, a „román Édith Piaf” emléke és a balkáni népzene aszimmetrikus ritmusai keveredtek a modern kamarazenei textúrákkal. Bălănescu ezeken a lemezeken már zeneszerzőként is közreműködött az utóbbi anyagát 2006-ban a Müpában is bemutatta. A 2019-es balAEnescu című lemezüket sem hagyhatjuk ki a felsorolásból, mely tisztelgés a zseniális román zeneszerző-hegedűművész, George Enescu előtt.
Rugalmas kollaborációk
Élő fellépéseik a rendkívüli energiáról és dinamizmusról ismertek: játszottak már a New York-i Knitting Factoryben és a londoni Roundhouse-ban éppúgy, mint a Lincoln Centerben vagy a Wembley Arénában. Folyamatosan keresik az új kontextusokat, amelyekben zenéjük szokatlan formákat kaphat, miközben olyan popikonokkal is dolgoztak együtt, mint a Pet Shop Boys: ez a nyitottság tette őket a crossover és neoklasszikus irányzatok előfutárává.
Alexander Bălănescu szólóprojektjeihez is mindig különleges társakat talál: ilyen volt például a 2011-es The Islands című, Ada Milea színésznővel készített konceptlemez is, amely Gellu Naum posztmodern román költő drámaszövegére épült. A minimalizmus jegyében született albumon ugyanakkor a popos hatások mellett a Balkán népzenei motívumai is visszaköszönnek.
© Hrotkó Bálint
A Balanescu Quartet soha nem elégedett meg a puszta virtuozitással, mindig a jelenkor kérdéseire keresik a válaszokat a legkülönfélébb zenei rétegekben. Bebizonyították, hogy a komolyzene nem a stílusjegyeitől lesz „komoly”, hanem az előadásmód mélységétől, őszinteségétől, és ennek most mi is tanúi lehetünk a Müpában.
Tambura, vonósok, Balkán és kamarazene
A formáció számtalanszor zenélt már Magyarországon, de az alapítót szólóban is láthattuk például Lajkó Félixszel (érdemes felidézni 2018-as közös koncertjük hátborzongatóan gyönyörű pillanatait, amikor a VOŁOSI-val együtt léptek fel a Müpában), de a Muzsikás Bartók Albumán is közreműködött. A Söndörgővel azonban eddig még nem volt közös produkciójuk, pedig ha létezik izgalmas zenei fúzió – Bartókkal megkoronázva –, akkor ez biztosan az lesz.
