A sehova sem tartozás, az önámítás tragédiája

Magánéleti és alkotói szál összefonódásából született Velekei László Peer Gynt című táncjátéka, amely a Győri Balett otthoni színpadán és a Müpában egyaránt elvarázsolta a nézőket. A társulat igazgatója cselekményes balettelőadásai révén vált ismertté, melyek sorában az Ibsen-történet az apanélküliség drámájából keresi a kiutat.

„Megtaláltam Peer Gynt és magam között a kapcsolatot: görbe tükröt tartok, azon keresztül szemlélem a családomat, a világomat. Saját értékrendemen keresztül azt a kissé talán naivnak tűnő állítást törekedtem megfogalmazni a darabban, hogy a címszereplőhöz hasonlóan jómagam is azért lettem művész, mert az édesanyám hitt bennem. Azért mertem álmodozni, kitalálni és megvalósítani dolgokat, mert ő bizalmat szavazott nekem, és támogatott ezen az úton.”

Velekei László az Ibsen-műből született táncjáték kapcsán azt is elárulta, hogy más is fűzi az apanélküliség állandó traumájától szenvedő, menekülő Peer Gynt karakteréhez. „Én is jobban érzem magam abban a másik, képzeletbeli, idealista világban. Ennek kutatása közben gyakran nem tudok megfelelően reflektálni a jelenre, nincs párbeszéd közöttem és az engem körülvevő valódi világ között, így gyakran megbántom a környezetemet. Ebből kiindulva, ezen a gondolati síkon haladva lett számomra izgalmas megvalósítani az előadást.” A koreográfus nem azzal próbálkozott, hogy a teljes drámát táncszínpadra alkalmazza. Állandó alkotótársával, Csepi Alexandra dramaturggal sajátos, szürrealista szemüvegen keresztül sűrített, cselekményes balett formájában adják vissza a sehova sem tartozás, az örökös úton levés és az önámítás tragédiáját. Ez a megvalósítás már a GisL című balettelőadás esetében is jelentős sikert hozott a Győri Balett számára.

A színpad fölé nyúló szarvasagancs Bozóki Mara veziójában született meg © Nagy Attila, Müpa

Az alkotásban a klasszikus balett mellett a latin-amerikai táncok inspirálják Velekeit, de a társulat előadói stílusát a művészek már maguk határozzák meg. „Évek óta dolgozom a Győri Balettel, akik a saját energiájukat hozzátéve mára könnyedén a testükre formálják a mozdulataimat. Én csak felállok, és finoman elkezdek egy mozdulatot, egy mozgásívet. A szobrászokhoz hasonlóan kifaragok egy márványtömböt, de tőlük már eltérően: a táncosok a magukét hozzátéve adják a mű végleges formáját. Olyan közösség épült körém, amelyben félszavakból is értjük egymást. Pontosan tudják, hogy mi az a mozdulat, amit látni akarok. Iszonyatosan tehetségesek, és érzékenyek mindarra, amit a táncban képviselek. Fantasztikus érzés velük alkotni!” A Peer Gynt szürreális színpadképét Bozóki Mara álmodta meg a koreográfussal. Néhol a semmiből egy szarvasagancs nyúlik a színpad fölé, az esküvői jelenetnél fentről egy hatalmas asztal ereszkedik le, a manók és az őrület határán mozgó főszereplő fuldoklását pedig világító kádak teszik még érzékletesebbé.

Peer Gynt szerepére Luka Dimicet (b) választotta Velekei László © Nagy Attila, Müpa

Míg a tömegjeleneteknél érzelmek és gondolatok kavalkádja jelenik meg a művészek testén, addig a duettekben a zene nyomán a mozgásdinamika egyszerűbb, ám jóval cizelláltabb, nagy klasszikus és extrém emelések ötvözetébe csap át. „Nem különböztetek meg szólistát és kartáncost. Technikai nehézségében – hacsak a dramaturgia nem kívánja az ellenkezőjét – ugyanazt a mozgásminőséget próbálom összeilleszteni a jelenetek során. Rendkívül sok tehetséges táncossal büszkélkedhetek, de mindig adódik valaki, aki bizonyos időszakban jobban a szemem előtt van. Luka Dimic, aki Peer Gynt szerepét játssza, évek óta táncol nálunk, és tudtam, hogy egy nap biztosan érett lesz egy szólószerepre. Hatalmas kajla fiúként érkezett hozzánk Szerbiából, és mindig megmosolyogtam, hogy az az izolációs mozgásvilág, amit én képviselek, nem állt neki olyan jól. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valóban »megérkezett«, igazi férfi lett, akiben azonban még mindig ott lángol a naiv fiatal srác. Hisz ebben a szürreális világban, és miközben sokat hibázik, amikor kell, felnőttként tud viselkedni. Tetszett a párhuzam Luka és Peer Gynt között. Ragaszkodtam hozzá, hogy ő táncolja a főszerepet.

Matuza Adriennnek sokat segít Aase szerepének megformálásban az, hogy ő maga is édesanya © Nagy Attila, Müpa

Aase, az édesanya karakterét Matuza Adrienn kelti életre, akinek minden porcikája az általam megmutatni kívánt gondolatiságot képviseli. Amióta Adrienn édesanya lett, az anyai szerep tapasztalata még inkább hozzátesz a karakteréhez. Úgy vélem, ha egy művész megéli az anyaságot, legyen bármekkora korkülönbség a szerepbeli fia és közte, hiteles alakítást tud nyújtani. Adrienn csodálatos Aase. Solveiget, a naiv lányt Herkovics Eszter Adria alakítja, hihetetlen mozgásinvenciójával már a GisL címszerepében is bizonyította: nem tudok olyan mozdulatot kitalálni, amit ne lenne képes megcsinálni. Az említett három táncművész triója mellett jelentős feladatot kap Jekli Zoltán is, akivel szintén évek óta dolgozom: ő táncolja a szarvasbikát, vagyis azt az idealizált apafigurát, aki hiányzik Peer életéből.”

Az apafigurát szimbolizáló szarvasbika szerepében Jekli Zoltánt (b) láthatja a közönség © Nagy Attila, Müpa

Velekei László elégedett a sikerrel, hiszen a Peer Gyntnek számos visszatérő nézője lett. Olyan is van közöttük, aki Győrben és a Müpában egyaránt többször látta a darabot. „Ahogy most jöttem Budapestre egy tárgyalásra, és többedmagammal beültem a kocsiba, egy ismeretlen úr rám nézett, és azt mondta, hogy a Peer Gynt élete legjobb előadása. Ennél komolyabb dicséretet nem is kívánhatnék! A klasszikusabb színházi formában érzem magam jól, ezek ihletnek meg, ezért következetesen haladunk a cselekményes balettek újragondolásának útján. A skarlát betű volt az első a sorban, azután az Anna Kareninát dolgoztuk fel, és abba már beletettünk egy finom szürreális vonalat is. Ezt követte A fából faragott királyfi, majd a Mimi, ami már határokat feszegetett, mégis szerették. Ezután robbant be a GisL, melyben Adolf Adam és Lajkó Félix zenéjét összesűrítve használtuk, és azt is örömmel fogadta a közönség. A sorozatba kiválóan kapcsolódik a Peer Gynt. Van olyan táncjáték, amelynek megértéséhez kell egy általános tudás, de ez esetben, ha valaki soha nem találkozott a történettel, akkor is szerethető, jól követhető előadást láthat.”