A tél legszebb hangjai
A tél talán az egyik legjobban félreértett évszak: a nappalok rövidülnek, az időjárás hűvösebbre fordul és mintha a világ is egy szürke, szomorú kabátot öltene magára. Pedig a leghidegebb évszakban is ezernyi szépség rejlik, csak megfelelő szögből kell megközelítenünk … például a zene felől!
Vivaldi téli hegedűversenyéből egyszerre köszönöm vissza a kristálytiszta, reggeli dér, a lusta pelyhekben hulló hó megnyugtató békéje és a jeges vihar vad szépsége, míg a Gloria az évszak szakrális fényét idézi, tele tisztasággal és emelkedettséggel. Purcell Tündérkirálynőjében a tél leggyengédebb, már-már melankolikus oldalát mutatja, míg az Artúr király ikonikus fagy-zenéjének feszülten pulzáló ritmusai olyanok, mint a hideg, amely monoton kitartással hatol egyre mélyebben az ember csontjaiba.
Mozart Hull a pelyhes variációi a tél derűsebb, játékosabb oldalát villantják fel, Ponchielli és Csajkovszkij keringői a kecses mozdulatokkal sikló jégtáncosok eleganciáját idézik, a December tétel pedig az évszak legünnepibb arcát mutatja meg. Glazunov Tele már egy fagyosabb világot tár elénk, Elgar elegáns és csendes darabja maga a hóesés, miközben Rachmaninov művében a téli száncsengők vidám hangja köszön vissza. Prokofjev szvitjének nyitótétele egy téli utazás gyermeki izgalmát ragadja meg, Sosztakovics melankolikus muzsikája egy hóval borított város képét, A denevér nyitánya pedig a szilveszteri bálok és a farsangi mulatságok hangulatát hozza el.
És persze nem maradhatnak ki a kórusmuzsikák sem: a listát Britten klasszikus karácsonyi énekei, Leontovych világszerte ismert dallama, egy meghitt reneszánsz német korál a legendás The King’s Singers előadásában, a Budapesti Monteverdi Kórus a karácsony misztikus fényeiben pompázó latin kórusműve, az Oxford Trinity Kórus klasszikus karácsonyi örömzenéje és The Snowman című animáció klasszikus dala a Libera fiúkórus éterien lebegő hangzású előadásában teszik teljessé.